Kezdőoldal

Épp most jövök a bridzsklubból, és melegében elmondom, amit ma tapasztaltam. Már záróra felé közeledett az idő, amikor a komornyik Kelet úrhoz lépett, hogy kasszírozzon:
– Mi volt, kérem?
– Volt 5 pikkem a kilences-nyolcassal…

Szobám falát Delacroix egy harci képe díszíti – másolatban. Szeretem ezt a képet, sokszor elábrándozom előtte és párhuzamot vonok a mai és múlt idők életritmusa közt. Nézem, nézem a képet merően, egyre kifejezőbbnek, plasztikusabbnak, életteljesebbnek találom, szinte már mozognak az alakok. De nézd csak, a főalak tényleg mozdul. Kiugrik lovával a képből, itt van a szobámban. A lovas fürgén leszökken paripájáról, a kantárszárat az ablakkilincsre akasztja és megáll előttem, ki a csodálkozástól szólni sem tudok…

Az egész úgy kezdődött, hogy Németh Éva Anna talált egy szép fotót a norvég nagylexikonban mely megihlette. A jelenetet megfestette. De aztán a címadásnál felmerült a kérdés: mit keresett Ely Culbertson 1952-ben Oslóban?

Mintha kopogtatott volna valaki… Az ajtóhoz mentem, kinyitottam, senkit sem láttam, visszatértem karosszékembe, most halk köhécselést hallottam, a Treff Kettes állott előttem, levéllel a hóna alatt. A levél nagyobb volt, mint ő maga.
– Hiszen te tegnapelőtt voltál nálam, már megint valami bajod van?
– Oh most semmi bajom sincs, a kártyacsomag leszerződött egy cirkuszhoz, és persze én vagyok a kifutógyerek. Levelet hoztam Önnek, Szerkesztő úr, a Kőr Hatostól. Alászolgája.

„Drága Lilla!
Tegnap este 6 kőrt játszottam, rekontrával. Egy adut kint felejtettem, elbuktam. Rögtön tudtam, hogy szerelmes vagyok. Lilla, nem élhetek Maga nélkül. Oly szükségem van Magára, mint magas asztalnak az átmenetre. Legyen az enyém. Íme, forszot adok Magának, és várom mielőbbi pozitív válaszát.
Kézcsókkal:
Róbert”

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bridzsjátékos Budapest szép városában. Kelemennek hívták és kellemetlen játékosnak tartották. Kelemennek sok volt a kiadása, kevés volt a bevétele és nagyon szeretett bridzsezni. Elgondolta hát magában, hogy jó volna a kevés bevételt bridzsnyereséggel pótolni. De a bridzs istennője, a négyszemű Bridigga nem szereti azokat, akik üzletnek tekintik a játékot és rossz lapjárást mért Kelemenre. Kelemen azonban szívós és ravasz ember volt, rájött arra, hogy rossz lapjárását úgy ellensúlyozhatja legjobban, ha úgy licitál, mintha jó lapjai lennének és a blöfföléssel sokszor eltérítheti az ellenfeleket a jó felvételektől és játékoktól. Ez sikerült is neki egy ideig, végre Bridigga megsokallta Kelemen garázdálkodását és egy holipartiban a következő kiosztást rendelte el.

Zokogásra lettem figyelmes. A kávéházi asztalon a hamutartó szélén ott ült előttem a Treff Kettes. Ő sírdogált szívet tépően.
– Mi bajod van, kicsikém?
– Fáj az élet, nagyságos szerkesztő úr – felelte és meglobogtatta őt saját szavainak légáramlata.
– Öntsd ki hát a szívedet.
– Oh, az én életem csupa megaláztatás. A legalacsonyabb szín legkisebb embere vagyok, a gyengeség és szegénység jelképe. Mindig csúfolnak, gúnyolnak, tréfát űznek velem. Csak arra vagyok jó, hogy az ellenjátékosok általam jelezzék gyengeségüket. Sohasem veszek részt komoly ütésszerző csatákban. Nagynéha szerepelek az átmenetnél, vagy az ütést adják ki velem. Csak az alantas munkát végeztetik velem.

– Biztosan te is emlékszel rá még, Mester, amikor százdollárosokat kerestél rajtam. Ez az én legszebb élményem. Idézd fel azt a játszmát emlékedben és gyűjteményedbe részemről ezt illeszd. Csak éppen egy tanulságot adok hozzá: ha a kiosztás arra is ítélt, hogy ne üthessek, mégis tőlem függ minden.

Elnök (a Pikk Ász): A tárgyalást megnyitom, vezessék elő a vádlottat.
A Káró Király két fegyőr közt belép. Arca megtört, mintha csak az imént bukott volna ötöt rekontrával.

Elnök: Neve?
K. K.: Király Károly.
Elnök: Vallása?
K. K.: A 4–5 szan konvenció.
Elnök: Foglalkozása?
K. K.: Bridzsórabéres.
Elnök: Lakása?
K. K.: Dobozi tér 4.
Elnök: Magát többrendbeli munkakerüléssel vádolják. Az adatok szerint ez év IV. hó 13-án a magyar bridzspárosbajnokság döntőjén, melyen 4 asztal, 8 pár vett részt, a kiosztás a következő volt:

– Robi bácsi, szabad vennem egy szem cukorkát?
– Akár kettőt is, fiacskám!
– Oh Robi bácsi, te olyan jó vagy! Szeretlek is téged. De nem mindenki szeret ám! A múltkor is hallottam, egy versenyző bácsi mondta, hogy te nem is játszol olyan jól, csak a szád jár.
– Nem illik, fiacskám, kibeszélni, amit a felnőttek mondanak.
– És illik nekik ilyet mondani?
– Az egészen más!
– Egészen más? Egészen más? Nem értem a felnőtteket. Hogy van az, például, hogy négy jókedvű felnőtt leül bridzsezni, és akkor egyszerre elkezdenek veszekedni egymással. Ha jó barátok, miért veszekszenek? Ha pedig haragszanak egymásra, miért játszanak együtt?