Kezdőoldal

A bridzs eredetét a whistre vezetik vissza és kialakulását kb. a századfordulóra teszik. Kutatásaim során azonban sok olyan adatra bukkantam, melyek a bridzs őseredetét bizonyítják, és amelyek egyúttal a bridzs fejlődésének, de a történelemnek is mérföldkövei.

Íme néhány:
Kr. e. 123689 Az ördög bibliát kér a teremtés alkalmával és a bridzsjátékot kapja.
Kr. e. 32643 Éva renonszot vét és kiűzetik a Paradicsom klubból.
Kr. e. 13862 Noé úszó bridzsszalont nyit, feltalálja a páros játékot, nála kezdenek bridzsezni az állatok.
Kr. e. 1482 Argus, a százszemű feltalálja az ellenfél lapjába való bekukucskálást.
Kr. e. 1356 Helené elhagyja Menelaoszt, aki mindig passzolt.
Kr. e. 1200 A föníciaiak bíborkagyló helyett pénzben kezdenek bridzsezni.
Kr. e. 82 Caesar átkel a Rubiconon és bellbe jut.
Kr. u. 1330 Berthold Schwarz feltalálja a puskaport, mégsem veszik fel a válogatott bridzscsapatba.
Kr. u. 1645 Descartes a kör négyszögesítésének problémáját kutatva a káró színre bukkan.
Kr. u. 1813 Napóleon túlértékeli lapjait, erősen forszol, elbuktatják.
Kr. u. 1862 Amerika. Észak és Dél a nemes színek problémáját háborúval kísérli meg elintézni.
Kr. u. 1933 Roosevelt új osztásra hív fel.
Kr. u. 1939 Hitler be akarja vezetni a kőr helyett a horogkereszt jelet, de blöffje nem sikerül.

A bridzs és a történelem kölcsönösségének kifejezésére elmondom, hogy mindkét játékban igen nagy szerepe van a rosszindulatú ajándékoknak. Emlékezzünk csak a trójai falóra, vagy a Borgiák mérgezett csecsebecséire.

A bridzsben is sokszor előfordul, hogy a jó játékos ajándékoz egy figurát vagy ütést ellenfelének. Az ilyesmi mindig önző számításból történik, sohasem jó szívből.

A következő játszmában bemutatom, amint Kelet a felvevőnek egy ütést ajándékoz, viszont ezáltal meglazítja az ellenséges csatasorokat úgy, hogy a felvevő képtelen a megismételt támadásnak ellenállni. Mintha csak valami jóféle itókát küldött volna Kelet, amitől a felvevő hadereje egészen berúgott. Ezt a mérget éppen én, a Kőr Hetes szállítottam az ellenségnek.

Mindkét fél bellben volt, Észak–Délnek 30 részírása. A licitálás nem volt éppen mintaszerű, de már rosszabbakat is láttunk:

(A Next gomb segítségével követhető a lejátszás – a szerk.)

Nyugat a treff tízessel indult, a felvevő a királlyal ütötte és lehívta a pikk királyt, asztalról a hármast adta bele. Most a kőr dámát hívta, Kelet nem ütötte. Újabb kőr hívással az asztalra ment, Kelet még mindig nem ütött, így az asztal kőr tízese maradt ütésben. Az asztal most a pikk bubit hívta, melyet senki sem fedett. A pikk tízes hívás sorsa ugyanez volt. A felvevő eddig mind a hat ütést megcsinálta, három pikket, két kőrt és egy treffet.

Felvevő a hetedik ütésben kárót hívott az asztalról és most jutott Kelet szóhoz. A káró hívást beütötte az ásszal és lehívta a kőr ászt. Ez a játék nem lehet hátrányos, hiszen a felvevő nem tud az asztalra kerülni átmenet hiányában a felmagasított kőrért. Öt lap maradt.

Kelet most átgondolt a helyzetet. „Biztos, hogy felvevő kezében van a pikk ász és mellette két káró, valószínűleg a védett dáma és két treff. Vajon milyen treffek? Ha nála van az ász is, akkor nincs mentség. Ha azonban a treff ász Nyugatnál van, még van egy kis remény. Hívjak hát azonnal treffet? Viszont ha a felvevőnél még a dáma-bubi van treffből, amit a treff tízes indulás valószínűsít, éppen ütést szabadítanék neki. Nem sürgős. A káró hívás is ütést szabadítana, a pikk hívás se jó, nagylelkűen fogok játszani.”

Így is történt, Kelet engem, a Kőr Hetest hívott ki, és tényleg egy ütést ajándékozott a felvevőnek. Dél arca felderült és vigyorogva mondta:
– Minél hosszabb a gondolkozás, annál nagyobb a marhaság.
– Az nevet legjobban, aki utoljára nevet – felelte Kelet.

És íme, a felvevő arckifejezése fokozatosan elsötétült. Nem tudta, mit dobjon. Végül a pikk ásztól vált meg. A kőr hívást Észak ütötte a bubival, de már csak kárót hívhatott. Kelet beütött a királlyal és lehívta pikk dámáját. Újabb tőrdöfés ez Délnek. Eldobta treff bubiját. Kelet treffet hívott, és Nyugat csinálta az utolsó két ütést.

Történelmi érdekességű, gyönyörű teljesítmény volt a játszma Kelet részéről, aki mint ellenjátékos egy ütést áldozott, de ezzel a felvevőt fokozatos kényszerdobásba hozta úgy, hogy az két ütést veszített, egyúttal a játszmát is.

Nyugat lelkesülten dicsérte partnerét a ragyogó játékért, ez azonban szintén mérgezett ajándék volt. A következő kiosztásban az Észak–Dél vonal diadalmaskodott az én „jelemben”, 7 rekontrázott kőrt teljesítettek.

Nyugat tüstént utilitaristának mutatkozott: szemrehányást tett partnerének az előbbi remek ellenjátékért, amely nélkül az Észak–Dél vonal éppen csak egy picike robbert nyert volna. Dél pedig idézte Keletet:
– Az nevet legjobban, aki utoljára nevet.

(A történelmi hűség kedvéért elárulom, de csak szigorú diszkréció mellett, hogy Dél öröme sem volt teljes. Kelet kisebb pénzszűkében lévén veszteségének rendezését elnapolta.)