Kezdőoldal

Az MBSZ elnöksége egy éve arra jutott, hogy gyermekvédelmi szabályozást kell létrehoznia. A feladattal megbízott játékostársaink céljuknak tekintették a kiskorúak mellett a nők és mindenki más védelmét is, aki potenciális áldozata lehet abúzusnak vagy diszkriminációnak, így Nő- és Ifjúságvédelmi Bizottság (NIB) néven fogtak munkához. Ebből született az MBSZ etikai kódexe és annak eljárási szabályzata (melyeket az elnökség elfogadott). Erről a NIB egy cikkben is tájékoztatást adott, Talyigás Péter MBSZ-elnök pedig véleménycikkben szólt hozzá a kérdéshez. Biró László játékostársunk ebben a témában írta ellenvéleménycikkét.

Tizenhét éves voltam, mai eszemmel felfoghatatlanul vékony, és dús, hosszú hajam vonzotta a tekinteteket (szörnyen rosszul állt, de még annál is jobban bosszantotta a felnőtteket, szóval maradt). Amikor elhaladtam egy-egy építkezés mellett, a kevésbé figyelmes munkások, akik csak hátulról láttak, bőszen füttyögtek utánam. Furcsa érzés volt. Már túl voltam a mutáláson, így amikor felkiabáltam az állványzaton (nem annyira) dolgozó (nem annyira) úriembereknek: „Miben segíthetek?”, hirtelen lett nagy lökdösődés, kacarászás, és egy kis „Buzi-e vagy?”. Vicces volt látni a zavarukat, de finoman szólva sem párosult hozzá semmilyen jó érzés. Sőt, kifejezetten kellemetlen tapasztalat volt, hogy csupán a testalkatom és a hajam miatt emberek úgy érzik, hogy jogukban áll belemászni az életembe.

Nagyon rég óta vártam az alkalmat, hogy a magyar bridzs általam ismert legjobb játékosának érdemeiről kéretlenül beszámoljak.

Manapság nagyon más licitelvek uralkodnak kedvenc játékunkban, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sokat gondolkozom arról, vajon milyen lesz a licitálás mondjuk 50 év múlva. Ezt persze én már nem fogom megtudni. A legizgalmasabb kérdés számomra az, hogy lesznek-e olyan forradalmi változások a licitelvek terén, mint amiket én átéltem.

Akárhogy is szeretnénk, a bridzs (eddig) nem a XXI. század sportja. Még azt is tudjuk, hogy miért: ahhoz, hogy élvezetessé váljon, sok energiát kell belefektetni. Többet, mint amennyit egy videojáték, egy társas játék vagy akár a sakk igényel ahhoz, hogy élvezetes legyen. Nehézség az is, hogy párokban játszunk. Nehéz belevágni egyedül, márpedig olyan korban élünk, ahol több az izolált ember, mint korábban bármikor. De ti, akik ezeket a sorokat olvassátok, megtettétek mindezt, és tudjátok, hogy megérte!

Mindannyian érezzük, hogy ha lassan is, de következetesen fogy a játékosok száma budapesti bajnokságainkról. Már második éve nem tudunk indítani harmadosztályt. Lényeges ez, hiszen a szövetség rengeteg pénzt költ annak érdekében, hogy Budapesten versenytermet tartson fenn. Mi van a lassú kopás háttérben? Annyi lenne az egész, hogy öregszünk? Vagy a Covid által megtépázott játékoskedv nem tud visszatérni? Mi van még? Min tudunk javítani, mi az amibe bele kell törődnünk? Milyen feladatok következnek mindebből az elnökség számára, és mi az, amin együtt, a közösségnek kell változtatnia?

Néhány nappal ezelőtt Talyigás Péter idézte Kodály Zoltán híres mondását a Facebookon: Legyen a bridzs mindenkié! Nekem erről eszembe jutott más híres emberek néhány olyan szintén közismert mondata, amelyek a bridzsről szólnak, és mára már szinte szállóigévé váltak.

Egyik sporttársunk megosztott egy beszélgetést a Facebookon arról, hogy a ChatGPT mivel indult volna egy felvétel ellen tizenhárom lapból. A beszélgetős robot kedvesen javasolt egy kártyát, ami nem volt a játékostársunk kezében. A kísérlet – fogalmazzunk így – nem zárult sikerrel. Ami nem is csoda, hiszen a ChatGPT nem erre való. Ezt a chatbotot beszélgetésre fejlesztették, és abban általában egészen kiváló.

A szövetség gazdasági helyzetéről, kereteiről, terveiről ritkán nyilatkozunk meg a széles publikum előtt. A tagegyesületek bármikor betekintést kérhetnek a gazdálkodás részleteibe, illetve éves mérleg elfogadó közgyűlésen részletesebb beszámolót is kapnak, ugyanakkor „a nap végén”, Kedves Sporttársak, a díjakat ti fizetitek, sokan közületek már hosszú évtizedek óta. Számos sporttárs pedig a díjfizetés mellett nagyon sok szabadidejét áldozza közösségi munkára, hogy hozzájáruljon a bridzstársadalom „üzemeltetéséhez”. Ezért nem lehet elégszer köszönetet mondani nekik!

2021-ben jelent meg a kanadai Master Point Press kiadásában Jan Eric Larsson könyve, amelynek sokatmondó címe: Good, Better, Best – A Comparison of Bridge Bidding System and Conventions by Computer Simulation (Magyarul: Jó, jobb, Legjobb – Licitrendszerek és konvenciók összehasonlítása számítógépes szimulációval.) Larsson könyvét érdekes, tanulságos, sőt, kifejezetten hasznos olvasmánynak tartom – annak ellenére, hogy véleményem szerint a vizsgálat hagy még kívánnivalót maga után.