Kezdőoldal

Az egész úgy kezdődött, hogy Németh Éva Anna talált egy szép fotót a norvég nagylexikonban mely megihlette. A jelenetet megfestette. De aztán a címadásnál felmerült a kérdés: mit keresett Ely Culbertson 1952-ben Oslóban? (Ely Culbertson, a legendás bridzsjátékos 1952-ben Oslóban – 80x100 cm, olaj, vászon)

Befolyásos jó barátunkhoz, Retek Györgyhöz fordultunk az ügyben, talán egy amerikai életrajzíró tudja a választ. Neki azonban jobb ötlete támadt, problémánkkal a norvég szövetség elnökéhez, Kari-Anne Opsalhoz fordult. Néhány napon belül Allan Livgård, a szövetség főtitkára segítségével megkaptuk az Aftenpost korabeli tudósításait az eseményről. Ezek alapján szerkesztettük az alábbi interjút olvasóink számára.

Ely Culbertson skandináviai körútján 1952 augusztusában töltött néhány napot Oslóban. Játszott pár robbert egy klubban a szövetség vezetőivel, könyvkiadókat keresett fel, békeszervezetek képviselőivel találkozott. Akkor igen népszerű volt a bridzs az országban. („Ennek volt egy különös oka. A második világháborúban a német megszállás alatt még a társasági összejövetelek szervezése is tilos volt. A bridzs azonban kivételt jelentett ez alól, és ez megmagyarázza a játék norvégiai népszerűségét. Az emberek bridzs- és síelés-, bridzs- és tánc-, bridzs- és dalestprogramokat szerveztek. A norvég bridzsszövetségnek a háború után háromszor annyi tagja volt, mint jelenleg van.” – Kari-Anne Opsal)

Németh Éva Anna
Németh Éva Anna kitűnő géneket örökölt, édesanyja festő-, édesapja szobrászművész, és bár eddig számítógépes grafikával foglalkozott, az atelié vonzó atmoszférája végig vele maradt.

A járvány miatti bezárkózás több időt engedett számára és barátai kérésére bridzstémákat is választott új festményeihez.

Nagyon megragadta az 1935-ös női bajnokságról fennmaradt fotó. Az eseményre akkor a Fészek Klubban került sor és a népszerű művészklubhoz, ahol szüleivel számos alkalommal megfordult, rengeteg kedves emlék köti. Ifjúkorában a füstös kártyateremben a népszerű színészeket, sportolókat leste meg, később az intézmény könyvtárában töltött sok időt. A bridzsjátékos(ok)ról és a kibicekről készült csoportképeket számára az arcokon, a testhelyzetekben megfigyelhető eltérő koncentráció teszi különlegessé.

Bár bridzsezéssel eddig még nem próbálkozott, az első lépéseket – Culbertson szerint – már megtette: rendszeresen kanasztázik családtagjaival.

Ely Culbertson: A jó bridzsjátékosok mindig intelligens emberek – interjú

– Van-e valami új a bridzsfronton?
– Igen, az új pontszámítási módszer, ami jól illeszkedik a Culbertson-rendszerhez, így színjáték esetén akár a trikkszámítást, akár a pontszámítást lehet használni. Tartok azonban attól, hogy ez utóbbi robotjátékosokat fog kifejleszteni. De sokan biztosabbnak érzik a pontszámítást, mint a honőrértékelést, nagyobb élvezetet találnak a játékban, és én meghajlok ez előtt.

– Hallottuk, hogy politizálni kezdett, így abbahagyta a bridzset?
– Nem, a bridzset sohasem fogom abbahagyni, de igaz, hogy érdeklődöm a politika iránt, és ami legjobban a szívemen fekszik: a népek közötti béke ügye.

– Hogyan látja a játék norvégiai helyzetét?
– A norvégek túlságosan individualisták ahhoz, hogy kiemelkedő eredményeket érjenek el a nagy konkurenciában. Úgy tűnik, mintha a norvég játékosok nem akarnának csapatban dolgozni és komolyan együttműködni partnerükkel a licitrendszer és a konvenciók terén. („Szerintem ez ma is érvényes megállapítás” – Kari-Anne Opsal) De lenyűgöz a játék népszerűsége Norvégiában és az, ahogyan a szervezetet felépítették.

– Hogyan vélekedik magukról a bridzsezőkről?
– Nem szeretem az olyan fanatikus bridzsjátékosokat, akik nem veszik tudomásul, hogy három másik emberrel együtt ülnek a bridzsasztalnál. A bridzs mindenekelőtt sport. A valóban jó bridzsjátékosok mindig intelligens emberek, de nem minden intelligens ember bridzsel.

Ely Culbertson
Ely Culbertson a második világháború előtt a bridzs legismertebb szereplője volt. Számos szakkönyvet írt, ő alapította a The Bridge World folyóiratot.

Rendszeresen megfordult Magyarországon, bridzsrovata is volt. Az 1937-ben Budapesten tervezett Európa-bajnokságot ő „szervezte át” világbajnoksággá.

A versenyen gyomorpanaszok hátráltatták, melynek okaként a magyar specialista a sportággal együtt járó stresszt jelölte meg.

Abbahagyta a versenyzést, egyre több politikai szerepet vállalt. (A Színházi Élet fotóját Phillipe Bodard, francia bridzstörténész „színesítette”)

– Játszott Ön valaha Truman elnökkel?
– Truman nemigen játszik bridzset, pókerezik.

– A bridzsnek más konkurense is van a pókeren kívül?
– Írtam egy könyvet a kanasztáról. Ez nagyszerű játék azoknak, akik szeretnének megtanulni egy kártyajátékot. Egyébként a kanaszta ugyanolyan lépcső a bridzshez, mint a dámajáték a sakk felé.

– A televízióban is van bridzs?
– Igen, és ez a bridzs számára fontos lesz a jövőben. De az emberek nem tanulhatják meg a játékot úgy, hogy passzívan ülnek egy készülék előtt.

– Miként látja a játék jövőjét?
– A bridzset az egész világon játsszák, kivéve Oroszországot és Kínát. Olaszországban csak a felső tízezer bridzsezik. Az Egyesült Államokban és a skandináv országokban a középosztály az, ami a bridzsnek ezt a hallatlan népszerűséget biztosítja. A játék azért vonzó számukra, mert személyes erőfeszítéstől függ, hogy jól játsszák-e meg az esélyeket. Ezeket ugyanúgy kell értékelni, mint az életben.

(Néhány kevéssé ismert Culbertson-mű)

Nincs kizárva, hogy a bridzstörténelemmel kombinált festőművészet pozitív hatással lesz szövetségeink együttműködésére is.