Kezdőoldal

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy bridzsjátékos Budapest szép városában. Kelemennek hívták és kellemetlen játékosnak tartották. Kelemennek sok volt a kiadása, kevés volt a bevétele és nagyon szeretett bridzsezni. Elgondolta hát magában, hogy jó volna a kevés bevételt bridzsnyereséggel pótolni. De a bridzs istennője, a négyszemű Bridigga nem szereti azokat, akik üzletnek tekintik a játékot és rossz lapjárást mért Kelemenre. Kelemen azonban szívós és ravasz ember volt, rájött arra, hogy rossz lapjárását úgy ellensúlyozhatja legjobban, ha úgy licitál, mintha jó lapjai lennének és a blöfföléssel sokszor eltérítheti az ellenfeleket a jó felvételektől és játékoktól. Ez sikerült is neki egy ideig, végre Bridigga megsokallta Kelemen garázdálkodását és egy holipartiban a következő kiosztást rendelte el.

Kelemen ült Dél helyén, ő osztotta ezt a furcsa kiosztást és amikor meglátta tizenhárom kőrjét, találgatta, vajon jó vagy rossz kártyákat tart kezében. Hallott a híres Vanderbilt kiosztásról, amelyben egy tizenhárom pikkre alapított 7 pikkes bemondást 7 szanzaduval licitáltak túl és meg is csináltak, mert az indító kijátszónak nem volt pikkje. El akarta kerülni ezt a csapást és blöff licitet választott 2 pikk bemondással.

Nyugat helyén Palamedes, a messze földön híres sakkjátékos ült. A sakkozónak gyakorlata van az ellenfél húzásainak mérlegelésében és a következmények kiszámításában. Észrevette azonnal a huncutságot – nem volt nehéz – és tanakodott, hogy mi a helyes ellenlépés.
Megkérdezte magát gondolatban: „Miért választja Dél éppen a pikk szint blöffölésre? Mert ettől fél! Úgy, Dél ellopta az én licitemet, hát én megbosszulom magam oly módon, hogy ellopom az ő licitjét.” Palamedes egyszerű logikával megoldotta a problémát a maga számára, és erőteljes hangon licitált:
– 7 kőr.

Licitjében voltaképpen kockázat nincsen, hiszen, ha megkontrázzák, 7 pikkre mehet ki.

Amikor Dél ezt a licitet meghallotta, úgy érezte magát, mint a halálraítélt, és nem is kapott kegyelmet. Észak ugyanis jóhiszeműen és természetesen 7 pikket mondott. Délnek most olyan érzése volt, mintha a földet kirántották volna a lába alól és ő menthetetlenül zuhanna a pokol felé.

Nyugat kontrázott, Észak rekontrázott. Kelemen érezte már a legnagyobb katlan forróságát… Elhaló hangon passzolt ő is, így a felvétel rekontrázott 7 pikk volt, felvevő Dél.

Nyugat tudta, hogy a hiányzó öt pikk Északnál van és ravaszul engem játszott ki, a Pikk Hetest indító kijátszásnak. A felvevő nem fedte az asztalon. Nyugat most lehívta pikk figuráit és többi ütését. A felvétel 13-szor bukott. Kelet–Nyugat 7700 pontot (mai árfolyamon 7000 pontot – a szerk.) nyertek. Azt hiszem, világrekord a mai napig.

Szegény Észak! Ártatlanul került a bajba, a vihar elsodorta őt is. Volt egy-két megjegyzése a dologhoz. Igen nagy fáradtságába került Kelet–Nyugatnak, hogy Kelement élve kimentsék partnere kezei közül…
– Mulatságos volt a mese, kedves pikk öcsém, csak egy hibája volt.
– Éspedig?
– A gondolata nem új. Az Ezeregyéjszaka egyik meséje szól a halászról, aki palackot talált a tenger partján, gonosz szellem volt belé zárva. A szellem ígérgetéssel, kérleléssel rávette a halászt, hogy engedje ki őt. A kiszabadult szellem első dolga azután az volt, hogy megmentőjét halálos rémületbe kergette. Halhatatlanul markáns ábrázolása ez a mese annak az örökké visszatérő helyzetnek, hogy az ember elindít egy gondolatot, de a Gondolat erősebb nála és elsöpri. Ez történt Kelemennel is, aki kihívta a sorsot maga ellen, midőn blöffölt magasabb színben, mint a sajátja.