Kezdőoldal

„Drága Lilla!
Tegnap este 6 kőrt játszottam, rekontrával. Egy adut kint felejtettem, elbuktam. Rögtön tudtam, hogy szerelmes vagyok. Lilla, nem élhetek Maga nélkül. Oly szükségem van Magára, mint magas asztalnak az átmenetre. Legyen az enyém. Íme, forszot adok Magának, és várom mielőbbi pozitív válaszát.
Kézcsókkal:
Róbert”

Harmadnap levelet hozott a posta. Felismertem Lilla kézírását a borítékon. Izgatottan (előző nap megint elrontottam egy partit) bontottam fel, egy kártyalap hullott ki belőle, a káró kettes. Csodálkozásom a furcsa küldemény felett hamarosan fájdalommá dermedt. Megértettem; megértettem, hogy a káró kettes a negatív választ jelenti az én szerelmi forszomra. Könnyek homályosították el szemem, amint merően néztem a káró kettest… És ő megszólalt vigasztalóan:
– Ne búsulj, Mester, az elveszett dáma miatt, vigasztalódj bennem! Nem üdvözítenek mindig a dámák. Olykor semmit sem ér a nő, és előfordul, hogy például engem semmilyen más kártya sem helyettesíthetne:

(A lejátszás a Next gomb segítségével követhető a fönti ábrán – a szerk.)

Nyugat a káró király és ász lejátszásával indult, Kelet a bubit és a kilencest, Dél pedig a négyet és a nyolcast dobta. Nyugat most a treff királyt hívta, Kelet blank tízesét adta, Dél beütött az ásszal.

Nyugat támadása a felvétel ellen bizony ügyetlen volt. Azonnali treff indulás elbuktatta volna a felvételt. A hibás nyitás egy kis esélyt adott a felvevőnek, nézd, Mester, hogyan használta ő azt ki.

Lehívta a kőr ász-királyt, minthogy azonban látta, hogy Nyugat a másodikba a treff kettest dobta, abbahagyta az aduzást és képet alkotott magának az egész helyzetről. A licitálás és az eddigi játék sok részletet derít fel az elosztásról úgy, hogy a felvevő a valóságos helyzethez juthatott el:

Felvevőnek négy adu, két pikk, két káró (a lopással) és egy treff ütése látható, ám ő ügyesen megszerkesztette a tizediket is. Lelopta az asztalon a káró dámát (no látod, Mester, nem kellett neki!) a kőr tízessel, majd impasszolt Kelet kőr bubija ellen és lehívta az adu dámát is. Nyugat eldobta a két aduütésre a treff kilencest és bubit, az asztal pedig a pikk kettest dobta.

Dél most engem hívott, a káró kettest! Ennek a hívásnak kettős célja van. Egyrészt kényszerdobásba hozza Nyugatot a fekete színek közt, másrészt pedig ütésbe hozza Keletet, amikor már nincs egyebe, csak pikkje. Mint mondám, felvevő engem hívott és Nyugat pikket dobott. Az asztal utolsó treffjétől vált meg. Keleté a hívás öröme. Egyéb híján pikket hívott és az asztal pikkjei csinálták az utolsó négy ütést. Ha a káró kettesre Nyugat a treff dámáját dobta volna, az asztal pikket dob és a treffek magasak.

Kérlek, Mester, rekapituláld azt a helyzetet, midőn a felvevőnek mi ketten voltunk kezében, a híres káró dáma és én, a picike. Felvevő magas dámáját ütötte aduval és engem a kis ismeretlent választott tervének keresztülviteléhez. Érdekes műfogást hajtott végre, minorizálta színét.

Tanuld meg a példából, Mester, milyen nélkülözhetetlen jó barátok vagyunk mi, kis lapok. No, de azért nem akarom eltúlozni a dolgot és azt kívánom neked, hogy sokkal többször legyen a kezedben négy ász, mint négy kettes… És a dámákról se mondj le egészen…