Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Szalay György
2011. január 14.

Négy csepp vitriol: kiolvadás, újrakezdés – MP I/B 4. forduló

Új év, új szereplők, új helyszín, egy régi darab kedvenc társulatunktól: Gyévuska. A magyar ravasz nemzet: nem csak hátrafelé nyilazunk, bicikliről is lövünk. Megesik, hogy a mi fogaskerekeink mögül lopják ki a szelepet. Néha elfogy a szufla. Tán tanács a darab témamondata: „mindenkinek megvan a maga gyévuskája.”  
Talyigás Péter
2011. január 10.

Kömaré, a PárBaj hőse – MP I/B 4. forduló

– Káráté, Káráté – mondta szemrehányón. – Nem kell annyit inni. A jó asszisztens nemcsak azt tudja, hogy miben segíthet, azzal is tisztában van, hogy mikor kell szelíden megdorgálni a főnököt. – A bohóc, a filozófus és a művész – válaszolta kissé összefüggéstelenül Kömaré Káráté. – Igen? – Náluk voltam tegnap. – Mindegyiknél? – Mindenki adott egy partit.
Csepeli Miklós
2011. január 7.

Match Point (IV.) – MP I/A 4. forduló

A páros versenyeken a szlemek kevésbé hangsúlyos szerephez jutnak. Egy-egy kihagyott szlem lehet átlag feletti parti, egy bukott szlemet ellensúlyozni lehet egy szűrrel. Ennek ellenére ebben a fordulóban a tudósító figyelmét elsősorban néhány szlemtörténet ragadta meg.
Talyigás Péter
2010. december 29.

Kömaré, a PárBaj hőse – MP I/B 3. forduló

Káráté azért lett a Kömaré család fekete báránya, mert a téli időszakban szürkereskedelmet folytatott, míg a család klasszikus tevékenységét, a gémtenyésztést látványosan hanyagolta. Különösen a sötét rózsaszín, már-már pirosba hajló gémek vívták ki a család és a vevőkör érdeklődését. Ezekért a madarakért tavasszal és ősszel akár komoly kockázatot is hajlandóak vállalni.
Csepeli Miklós
2010. december 16.

Match Point (III.) – MP I/A 3. forduló

A második fordulóban arra panaszkodtam, hogy a sok kapott ajándék miatt nehéz a témaválasztás. Most hasonló gondom van, de ellentétes előjellel: a közelgő karácsonyra való tekintettel az ajándékok osztogatását választottam. Ráadásul tanulságokat sem lehet levonni a történetekből, legfeljebb a kondicionális felkészülés fontosságát lehet hangsúlyozni. Az én felkészülésem első fázisa rendben volt, elmentem a kedvenc gyógytornásznőm rendelésére. A kedves nővér a jól végzett munkát jutalmazta egy itallal. Nem Red Bull volt, és nekem ma már sajnos a kevés is sok.
Talyigás Péter
2010. december 13.

Kömaré, a PárBaj hőse – MP I/B 2. forduló

Amikor majd a Birs nevű csodálatos játék* űzői elődeiket (egy durva, de hamar elfelejtett etimológiai tévedés miatt) a bridzsezők között keresik, egy aprónak látszó, de súlyos csalás áldozataiként örök nyughatatlanságban hiába próbálják majd történeti (akkori szóhasználattal „histi”, vagy az addigra kötelezővé váló anglicizmus miatt sokkal inkább „hiszti”) munkájukat befejezni, mert Kömaré, a PárBaj hősének első kalandját sosem fogják megtalálni.
Szalay György
2010. december 13.

Négy csepp vitriol: fagykár – MP I/A-I/B 2. forduló

„…legszebb a tél, annak, ki tűzhelyet, családot már végképp csak másoknak remél.” (JA). Ekkora marhaságot az ember legfeljebb akkor ír le (utolsó sorokként, ráadásul!), ha csontdepressziós költő, aki éppen megölni készül – önmagát. Inkább akkor lehet már és még élvezni a fagyot, hideget, azaz a telet – ahogy egyik legkedvesebb ismerősünk mondta –, „amikor az ember maga még gyerek vagy már gyerekei vannak”. (LJ)
Csepeli Miklós
2010. december 9.

Match Point (II.) – MP I/A 2. forduló

Az elmúlt héten könnyebb helyzetben voltam, mert több rossz partit írtunk a saját hibánkból. A tanulságok levonása írásra serkenti a szerzőt. Ha ajándékokkal halmoznak el, arról nincs mit írni. Remélem, mindezek ellenére sikerült most is egy-két érdekességre találnom.  
Szalay György
2010. december 3.

Négy csepp vitriol: ítéletidő – MP I/B 1. forduló

Emlékeznek, amikor néhány éve annyira megáradt a Duna, hogy az emberek a Margitszigetre (is) jártak, a sajtó által használt elnevezéssel „katasztrófaturistának”? Nyolcrészes cikksorozatunkban az MP-bajnokság keddi játéknapjának tragikomikus leosztásai között csemegézünk.  
Csepeli Miklós
2010. december 2.

Match Point (I.) – MP I/A 1. forduló

Hosszú szünet után jelentkezem írással. Ugyan mi volt az oka a kihagyásnak? – teszi fel a kérdést joggal az Olvasó. Egyszerű: lusta vagyok. Korábban Bánki Zoli felkérései után mindig feltettem a kérdést: mi a határidő, nem késtem le? „A jövő hónap 15-e. Csak neked, másnak elseje” – felelte Zoli. „De én nem tudok gépelni” – mondtam reménykedve. „Nem baj, te elküldheted kézírással is.” Nem volt több kifogás, dolgozni kellett, három-négy hét alatt megszületett a cikk. Az online-időszak más tempót diktál.