Úgy vettem észre, hogy az ünnepek utáni első játéknapon mintha a „szokásosnál” több hibát követtek volna el a játékosok. Talán még nem mindenki vette fel a rövidebb-hosszabb szabadság után a versenytempót.
9. leosztás
Észak lapjából ésszerű választás káróval indítani az ellenjátékot. Az a kérdés, hogy Délnek kell-e váltania a második ütésben, és ha igen, akkor mire. Most az a játékos járt volna jól, aki a saját hosszú treffjében bízott volna, de ilyen egy sem akadt. Így a felvevő kilencet ütött szanban, kettővel többet, mint ami járt volna neki. Mégsem örülhetett maradéktalanul, mert ahol Dél harmadik helyen elindította a licitet 1 treffel, ott Kelet–nyugat valamilyen nemes színű töredéket _egy helyen gémet_ játszott, amiben könnyen ütött is tízet.
10. leosztás
Észak bátor kontrája azt eredményezte, hogy a védők rögtön kibontották a káró színt, így a felvevő komoly dilemma elé került az adu kezelését illetően. Ha megadja az adu impasszt, és nem ül, akkor bukik, amivel szinte biztosan nem lehet pontokat szerezni. Ha ül az impassz, annak is csak akkor van haszna, ha Délnél pontosan három kőr található a dámával. Ezért jobb játéknak tűnik lehívni az adu ász-királyt, mert eshet is a dáma, vagy ha nem, akkor még mindig elképzelhető, hogy sikerül időben eldobni a vesztő kárót pikkre. Az utóbbihoz az szükséges, hogy a harmadik adu dáma mellett legyen legalább három pikk vagy a negyedik adu dáma mellett legyen legalább négy pikk. Mint látható, most az impassz megadása bizonyult nyerőnek.
Négy pár még szlemre is vállalkozott, ami aligha helyeselhető, ha kiderül, hogy a nyolc lapos színből kiáll a dáma és valahol még egy ász is. Természetesen mindannyian teljesítettek a kőr impassz segítségével.
11. leosztás
Ebben a partiban a jó gémfelvétel megtalálása volt a feladat. Ha Észak–Dél agresszívan védekezik _mint a példalicitben_, akkor Nyugatot nem érheti szemrehányás, hogy a 3 szant választja. Pedig, mint az a lapokból látható, bármelyik 5 minor könnyű játék, sőt még a Moysian-fites 4 pikk is teljesíthető _és persze többet is ér_.
Meglepő módon a tíz szanzadu gémnek csak a fele ellen támadtak kőrrel _valószínűleg a közbeszóló partnere nem emelte a kőrt_, és közülük is egy felvevő még ezt is túlélte, így hatan is teljesítették az adu nélküli gémet tizenegy-tizenkettőt ütve. Aki „jó” felvételben landolt, az átlag vagy az alatti partit írt.
18. leosztás
Pikk indítás _harmadik/ötödik_ után egy pillanatra még az is felvetődik, hogy csak az adu kedvező kiosztásán múlik, hogy el tudja-e vinni az összes ütést a felvevő. Aztán a közlekedési problémákat is észre véve már inkább az a kérdés, hogyan lehetne 12-t ütni.
Az adu impassz megadásához le kell menni az asztalra. Ha az első pikket a tízessel ütjük, akkor ugyan már húzhat a szín, de egyúttal el is blokkoljuk. Így már csak a treff ásszal tudunk lemenni, de még sikeres adu impassz esetén is lemondhatunk a pikkekről. Ha az első ütést az ásszal ütjük, akkor lesz egy másik átmenetünk _pikkben_, viszont nem biztos, hogy húzni fog a szín. Ha nem ül az adu impassz, akkor a treff visszahívás _ez elég nyilvánvaló_ megint csak elvágja a felvevőt az asztaltól. Az se segít, ha lemond a felvevő az adu impasszról, mert a treff visszahívás most is szétrombolja a közlekedést, miközben a védőknek még van aduja. Az is egy lehetséges játékterv, hogy lemondunk a pikk magasításról, és a két piros impasszal próbálunk tizenkettőt ütni, de most ez sem vált be.
A nyerő játék, hogy az indító kijátszót próbáljuk kényszerhívásba hozni. Vajon miért nem indított valamelyik _nem licitált_ minorral? Talán fontos lapjai vannak ezekben a színekben? Vezessük így a lejátszást: pikk ász, pikk király, majd hat menet kőr és a treff ász. Az asztalon megtartjuk a pikkeket, és egy kárót. Dél mindenképpen meg kell tartsa a két pikkjét és a dubló káró királyt. A négylapos végállásban választhatunk, hogy pikk dáma, pikkel vagy káró ász, káróval hozzuk-e kényszerhívásba az ellenfelet _utóbbi esetben meg kell adni a pikk impasszt_.
29. leosztás
Kőr indítás után nem túl biztató a felvevő helyzete. A felvétel teljesítéséhez öt káró ütés szükséges, tehát a Délnél levő dubló királyra kell játszani. A pikk királlyal érdemes lemenni az asztalra a káró impassz megadásához. Mivel az impassz nem ül, viszont a szín kedvezően van elosztva, ezért a felvevő akkor is tud nyolcat ütni, ha Észak csak a harmadik menet kárót üti meg. Mégis négy olyan asztal is akadt, ahol a 3 szan rejtélyes módon hármat, sőt négyet is bukott.
2. leosztás
A végére egy licitálási problémát hagytam: hogyan kellene bemutatni a már passzos Kelet rendkívül erőssé váló lapját. Ha rendelkezik a rendszerünk olyan finomsággal, hogy meg tudunk különböztetni gémforsz emelést szinglivel, illetve színhiánnyal, akkor nyert ügyünk van, mert mint ahogy az ellenfelem az asztalnál találóan megjegyezte: a színhiány az nem egyszerűen rövidség, annál sokkal több, ezért nem elég jól írja le a lapot az azonnali splinter. Talán rekontrával érdemes kezdeni, majd felüllicittel folytatni _ha lehet ugorva_. Sajnos Nyugatnak jelentős figurái válnak értéktelenné, így igen nehéz őt rábeszélni a szlemre passzos partnerrel szemben. A mezőnyből mindössze egy párnak sikerült a közel száz százalékos 6 pikkig eljutnia.
