A bridzspublikációkban és a tanfolyamok mintapartijaiban nagyrészt gémek és szlemek elemzése szerepel, mert az ellenjátékosok _jó esetben_ csak néhányszor kerülnek ütésbe, és így általában nincs nagyon sokféle sorrendje a várható eseményeknek. A részjátékoknál _különösen az egyes-kettes magasságon_ néha még utólag is nehezen áttekinthető, hogy mi lett volna a színek meghívásának helyes sorrendje, ami ráadásul nem is feltétlenül az optimális az adott partiban. Lássunk most ilyeneket is!
2. leosztás
Gyakran találkozni azzal a véleménnyel, hogy gyenge szant játszani _ön_veszélyes, mert az ellenfelek sokszor kontrával tudnak büntetni _ezért néhányan csak mansban játszanak gyenge szant_. Ebben a leosztásban viszont fordult a kocka: a gyenge szanos páros kezdett el az ellenfél büntető kontrája után egy kontra sorozatba. Ehhez az kellett, hogy kiderüljön, hogy Dél „egyedül” maradt, azaz Északnál alig lehet valami.
Nyilván a gyenge szant játszóknak _meg az erőset játszóknak is persze_ ki kell dolgozniuk egy megfelelő menekülési módszert. Egy manapság divatos verzió _DONT-szerű menekülés_ a következő: ha a válaszoló ki akar menekülni az 1 szan kontrából, akkor a rekontrával tetszőleges egyszínű lapot mutat, míg kétszínűvel az alacsonyabb rangú _nem feltétlenül hosszabb_ színét licitálja. Egyéb lapokkal _jó lap vagy egyenletes gyenge_ passzol, ami az indulót rekontrára kötelezi _kivéve 4333-mal, amivel passzolhat, hiszen várhatóan úgysincs a vonalon 8 lapos színtalálkozás_. Ha a válaszoló a rekontrára passzol _mint a fenti esetben_, akkor jó lapja van, amivel szívesen játssza a _most már_ gémerejű felvételt. Ha 2 treffet mond, akkor 3-4 treffet tartalmazó egyenletes lapja van _vagy 4441 szingli treffel, és arra készül, hogy kontra esetén rekontrázzon_; ha 2 kárót, akkor dubló treffes egyenletes a lapja _4432_, és mindkét esetben keresik a legjobb _legkevésbé rossz_ felvételt.
Az ellenjáték nem okozott gondot. Az adu indítás elveszi az asztali treff lopást, így a felvevő nem tud ötnél többet ütni. Felmerül, hogy szabad-e Délnek kontráznia. Úgy gondolom, hogy gyenge szan után feltétlenül, hiszen a vonalon könnyen gém is lehet. Viszont erős szan után hasonló típusú lappal már inkább célszerű passzolni, míg kontrázni olyan lappal érdemes, amiben könnyebben kidolgozható ütések vannak. A parti kapcsán érdemes megjegyezni, hogy nem mindig öröm párosversenyen kontrázott 1 szan felvételben két szürt ütni, hiszen ez még mindig kevesebbet ér a bemondott és teljesített gémnél. Most is volt egy pár, amely átlag alatti eredményt ért el ezzel az eredménnyel.
7. leosztás
Ez a parti is azok sorába illeszkedik, ahol még a két lap ismeretében sem könnyű megmondani, hogy melyik felvételt játszanánk legszívesebben. Az látszik, hogy ha a kőr 3–3 vagy osztott figurás 4–2, akkor csak két kiadó kőr ütés van _természetesen kőr ász, kis kőr hívással_. Így a 4 kőrt még akkor is teljesítjük, ha nem találjuk el a káró impasszt. Ha 3 szan a felvétel nem treff indításra, akkor a treff szín miatt a káró, majd a pikk impasszt is a jó irányba fogják megadni a felvevők, így teljesül a felvétel. A treff indítás ütést ad, de egyúttal nyomást is jelent a felvevőre, mert legalább az egyik impasszt el kell találnia. A 6 káró felvétel teljesítéséhez _várhatóan nem sokan fogják ezt a felvételt játszani, ezért elég teljesítésre játszani még pároson is_ pedig a kőr magasítására van szükség. Mivel ez két lopással megvalósul, már csak az adudámát kell elkapni a szürért.
13. leosztás
Pikk figura indítás esetén a felvevő elsődleges terve, hogy aduzik, és felmagasítja a treffet. Eltéríti-e őt az, ha a kőr ászba jobbról a bubit kapja? Ez nagyon szingli gyanús, bár dubló KB is lehet. Talán jobb abbahagyni az aduzást, és már most a treffet magasítani, mert ugyan belophat az ellenfél, de valószínűleg a hosszabbik _feltehetően négyes_ adus fog lopni, ami nem feltétlenül katasztrófa. Már csak azért sem, mert a káró hívásokat az asztalon kell majd lopni _a felvevő nem tudhatja, hogy káróval nem tudják hatékonyan rövidíteni_. Ha mégis az aduzás folytatása mellett döntünk _kicsi a 8-as felé_, akkor kérdés, hogy Nyugat mikor üt a királyával. Általában a 4–4-es aduszínt játszó felvevő ellen négyes aduból a harmadik menetben érdemes beütni, de valószínűleg ebben a partiban ennek csak káró indítás esetén lenne jelentősége. A sokféle lehetőség ellenére egy híján minden felvevő 8-at vagy 9-et ütött a különböző magasságú kőr felvételekben.
25. leosztás
Szinte minden asztalon Észak játszott 1 szant treff indításra, erős szanos rendszer esetén ráadásul rövidebb _kevésbé informatív_ licitmenet után. A felvevő az öt biztos ütése mellé a nemes színekben próbálkozhat többletütések megszerzésével. Mindenképpen Kelet üt, és jöhetnek a treffek. De ha az ellenjátékosok most lehúzzák az összes treffjüket, akkor már hiába fordulnak káróra, ha a felvevő egyből beüt az ásszal, és kihajtja a másik nemes színű fogását Keletnek, mert neki már nem maradt kárója. A legjobb ellenjáték, ha legkésőbb a harmadik menet treff után káróra váltanak a védők, amíg még treff színben van közlekedésük _így esetleg elveszítenek egy treff ütést, de nyernek két kárót_. Ezt nem könnyű látni, amit az is bizonyít, hogy a 12 felvevőnek csak a harmada bukott _és az is elképzelhető, hogy azért, mert kihagyott egy menet kárót_.
