Kezdőoldal

A nyílt páros világbajnokság döntőjének 3. fordulójában játszották az alábbi leosztást.

Hodosi Péter és Szabó Csaba nem jutottak a világbajnokság párosversenyének döntőjébe, viszont fölényesen megnyerték a vigaszági versenyt. Az ifjúságiakért felelős világszövetségi tisztviselőről elnevezett Joan Gerrard-kupa győztesei lettek öt fordulóban 62,49(!) százalékkal.

Tegnap elkezdődött a páros világbajnokság döntője 52 páros részvételével. Köztük volt a bravúrosan szereplő Bódis Gyula–Hegedűs Gál pár is.

Bódis Gyula–Hegedűs Gál a páros világbajnokság A selejtezőjében a 35. helyen végzett, és ezzel a döntőbe jutott. Amennyire emlékszem, ők az elsők (ha nem számítjuk, hogy Kovács László–Poór Andor megnyerte az 1937-es budapesti, nem hivatalos világbajnokságot), akiknek sikerült döntőbe kerülniük.

A magyar párok a középdöntőben folytatták, Winkler-Dumbovich és Hegedüs-Bódis az „A” elődöntőből próbál a nagydöntőbe jutni, itt a 114 párból kell 40-be kerülni, ez az első nap után nem sikerült, de még összejöhet ma, igaz, a mezőny tovább bővül a Rosenblumból kiesettekkel.

A nyílt vb negyedik napján a legjobb 32 csapat játszott. A 4. negyed 20. leosztása tankönyvbe illő szép felvevőjátékra adott lehetőséget.

Véget ért a páros világbajnokság selejtezője. A csapatverseny kiesőivel folyamatosan bővült a mezőny, a végén már 198 páros harcolt a középdöntőbe jutásért. Kilenc forduló után a csapaton nagyon rosszul szereplő holland világbajnokok, Bauke Muller és Simon Wijs nyerték a selejtezőt 59,39 százalékkal.

Lejátszották a nyílt vb első két KO-fordulóját a legjobb 64 és 32 között. A világszövetség néhány éve kiadott irányelvei szerint egy játéknapon 60-nál több leosztást nem lehet játszani, ezért a fura 4x14=56 leosztásos mérkőzéseket rendeztek, és az ez utáni napok is ilyenek lesznek. A párosítás a következő volt: az első 16 helyen végző csapat választhatott az utolsó 32-ből, majd a maradék 32 csapatot a svájci rendszerben elért eredményük alapján párosították (legjobb a legrosszabb ellen stb.). Akinek ezt többször is el kell olvasnia, hogy értse, ne aggódjon, nincs vele egyedül.

Az orlandói világbajnokság második napján újabb ötven leosztást játszottak a csapatok. A LoveBridge nem volt esélytelen. Guadaloupe ellen ugyan kikapott 6,28–13,72-re, de aztán két győzelem következett, 17,84 és 12,83 győzelmi pontot szerezve. Ekkor a 69. helyen állt a csapat 71,22 ponttal. Úgy számoltam, hogy 93 VP kell a továbbjutáshoz, tehát valamivel ötven százalék fölötti két meccs kellett volna. (Végül a hatvannegyediknek 92,31 VP-je volt.) Sajnos egy nagyon erős csapat következett, a Rose, amelyben két bolgár párost szponzorált minden idők első női nyílt világbajnoka Rose Meltzer (2001-ben Bermuda-kupát, 2006-ban Rosenblum-kupát nyert). Az 1,85–18,15-ös vereség véget vetett a reményeknek. Az utolsó meccsen – Fischer Brigitta is asztalhoz ült Talyigás Péterrel – Team Canada legyőzése 13,72–6,28 arányban a 78. helyhez volt elegendő.

A floridai Narancsvidék központja, Orlando ad helyet a 11. nyílt bridzsvilágbajnokságnak (World Bridge Series). A bridzsvilágbajnokságok rendszere mostanában a következőképpen néz ki.
A páratlan években rendezik meg a csapat-világbajnokságot, azaz a Bermuda-kupát (1950-ben Bermuda volt az első vébé színhelye), amelyen a kontinensek bajnokságának legjobbjai mérhetik össze tudásukat. Összesen 22 csapat játszik, a legtöbb az Európa-bajnokságról jut be: hét – ha a mi földrészünkön rendezik a vébét, a házigazdával együtt nyolc európai ország – válogatottja vehet részt. (Ilyenkor rendezik a női világbajnokságot is, amelynek Velence-kupa a neve az 1974-es első verseny színhelye nyomán, a szeniorok pedig a d'Orsi-kupért játszanak.)