Barion Pixel
HUEN

Kezdőoldal

Gulyás Dániel - 2019. június 29.

9. Nyílt Európa-bajnokság, Isztambul, 14. nap

Megkezdődött a nyílt párosverseny döntője, valamint vigaszversenye, a Jean-Paul Meyer-kupa. Mindkét versenyen napi 3 fordulót játszanak pénteken és szombaton, bár a leosztásszám eltérő lehet. A nagydöntőben másfél magyar párnak drukkolhatunk. A Dumbovich Miklós–Winkler Gáborjól kezdett, de aztán visszaesett a középmezőnybe, Lakatos Péter izraeli partnerével is ott áll. Szombaton döntő második felével ér véget az isztambuli nyílt Európa-bajnokság. Jason Hackett-tel, a britek friss csapat Európa-bajnokával sikerült beszélni és megosztott velünk két partit az Eb-ről. A verseny honlapja itt érhető el.

Az első forduló Winkler–Dumbovichnak sikerült jobban, ők sokáig az első tízben tanyáztak, végül 14. helyen zárták a 22 leosztásos kanyart 53 százalékkal, míg Lakatos–Birman 39. volt 46-tal az 52 fős döntőben.

A vigaszversenyt Vikor–Fehér kezdte jól a mieink közül, az első fordulót 16. helyen zárták, közel 60 százalékos teljesítménnyel, míg Szabó–Hodosi a mezőny másik vége felé tanyázott ekkor, 119. helyen a 150-es kisdöntőben.

A döntőben, hogy kijöjjön a „mindenki ellen 2 parti” elv, ezután 16-os etapok jönnek, a második menet tehát már rövidebb volt. A két magyar pár megkezdte a közeledést egymáshoz. Sajnos, ez nem csak azért volt, mert Lakatosék erősítettek (a második fordulójuk 56% lett), hanem mert Dumbovichék gyengélkedtek (46%), így épp egymás mögött, a mezőny közepén álltak, 25. és 26. helyen, 51% alatti összesítéssel.

A JPM-kupában Vikorék tartották a maguk diktálta erős tempót, a második menetben is 58% felett csináltak, és a 11. helyen álltak, míg Szabóék is javítottak, 55% felett teljesítettek, ami lehetett volna jobb is, kár volt azért a két nulláért az utolsó három partiban, azonban így is feljöttek a 76. helyre.

A nap harmadik, és egyben utolsó játékrészében a döntőben folytatódott a magyarok „összetartása”, a napot a 21. (Dumbovich-Winkler) és a 22. (Lakatos- Birman) helyen zárták. A vigasz-kupában Fehér Péter és Vikor Dániel tovább javult és végül az igen szép 5. helyet szerezték meg, Hodosi Péter és Szabó Csaba a 39. lett.

Sikerült elcsípnem barátomat, Jason Hackettet az interneten, és kértem tőle pár szót, partit a versenyről (mint ismert, csapatával ők nyerték a nyílt csapatversenyt, amely szerdán zárult).

A kicsit béna „Milyen érzés?” kérdésre annyit válaszolt, hogy nyilván jó, de ilyenkor érzi, hogy 24 év (felnőtt korosztálybeli) nemzetközi versenyzés után ez az első nagy címe, aminek fő oka szerinte a sok csaló, akik korábban megakadályozták a győzelemben. Bár többször szerepeltek ikertestvérével a nemzeti csapatban is, rájöttek, hogy nem éri meg nekik, túl drága a válogató, pl. 4 nap Londonban 1000 font, és amúgy sem szeretik az IMP-párost (ott ez a válogató formája), és bizonyára a szövetség nem fizet elég költségtérítést nekik, bár erről nem esett szó.

Akkor innen a szó a friss Európa-bajnok Jason Hacketté:
„Az első parti a selejtező hatodik fordulójából való.

Justin kicsit agresszívan kontrázott, és így érkeztünk ehhez az érdekes felvételhez, mondta Jason. A treff ász után persze ha Észak pikket hív, a felvétel bukik, de érthető módon a szingli káróját hívta, ami megoldotta az egyik színt, de a partinak még nem volt vége. Adu ász, adu, ütött a kézi dáma. Káró ász, bedobva a bubit, majd káró a királyhoz. Treff lopás, pikkel az asztalra, újabb treff. Dél nem lopta a vesztő treffet, szökött a kézi kis adu. Jöhettek a kárók, és Dél hiába lop, és hívja le az utolsó adut, a pikk ász után még üt a magas káró. Ezzel sikerült megmenteni a partit, a másik asztalon meglett a 3 szan. Bár a meccset elvesztettük, még élt a remény, és be is jutottunk végül a rájátszásba.

A másik parti témája is az aduszöktetés/rövidítés/tótágas játék, ahogy tetszik.

Nem akartam 2 kőrt mondani a 2 treff felüllicitre, mert az négyes szín lehet, inkább visszadobtam a labdát, majd a 3 káróra 3 kőrrel jeleztem, hol az erő. Ha erre Justin 3 pikket mond, mi is a biztos 3 szant játsszuk, mint a mezőny, ő azonban 5 káróra ugrott, ezt kellett játszanom.

Pikk indulás, kőr a bubihoz, treff, amit vitt a király, és újabb pikk jött. Loptam, megint kőrrel az asztalra, újabb treff, Dél vitte, és a harmadik pikket hívta, amit lopni kellett. Ekkor ugyan úgy tűnik, kiáll még egy adu, ami a bukást jelentené, de lássuk, mi történt! Lehívtam a treff dámát és a kőr ászt, majd aduval az asztalra. (Nem volt szabad treffet lopni magasan, nehogy erre Észak eldobja a negyedik pikkjét, ha neki fogyott volna el – ekkor a káró bubi jó fekvésére is szükség lett volna.) Ekkor jött a negyedik menet pikk is, és Dél tehetetlen volt. A káró tízes is ütés lett, a maradékot pedig magasan keresztbe lehetett lopni.

A partin 3 pontot kerestünk, mivel társaink csak 300-at buktak a másik teremben Dél gyenge szanja után, 2 pikk kontrában."