Kezdőoldal

Bizonyára nem kerülte el a kedves olvasó figyelmét legutóbbi cikkünkben a többes szám használata a juniusi, nemzetközi bridzsrendezvénnyel kapcsolatban. Hiszen most végre alkalom fog nyílni, hogy a magyar női válogatott is induljon világbajnokságon. Eddig sajnos a magyar vezérek nem tudták, hogy a hölgyek versenyei is fontosak, és az ő révükön is lehet nagyszerű nemzetközi sikereket elérni.

1937 júniusában Budapest rendezte az első bridzsvilágbajnokságot. A Bridzsélet a nagy jelentőségű esemény 75 éves évfordulója alkalmából korabeli újságcikkek alapján feleleveníti a Vigadóban megrendezett versenyt és annak előkészületeit: izguljuk végig együtt a világbajnokságot! Mostantól folyamatosan helyzetjelentést adunk, aztán a vb-ről „kiküldött tudósítónk” számol majd be illő részletességgel. Kezdésként lássuk, hogy álltunk 1937 februárjában!

A tizenkilencedik század hetvenes éveiben épült a neoreneszánsz stílusú Erzsébet téri kioszk, Hauszmann Alajos tervezte. Kezdetben kávéház és tejcsarnok élte békés polgári életét a gyönyörű épületben. A huszadik század elején a „főbérlő” a Nemzeti Szalon lett. Festők, szobrászok eladandó tárgyainak kiállításait rendezték az épületben. Ekkor jelentős építészeti átalakítások is történtek. A főbejárat eddig a térre nyílt, ezután a Bécsi utcára nézett. Építészetileg ritka megoldás született: az új utcai rész a kor szellemének megfelelően a szecesszió jegyeit viselte. A Janus-arcú épületben a harmincas években a bridzs művészei is otthonra leltek.

A Bridzsélet fotókvízzel búcsúztatja az óesztendőt. Ehhez a képhez a XX. század egyik legismertebb magyar drámaírója köthető, az ő nevét várjuk a gerikova@yahoo.com címre. A különleges tárgydíjban, amelyet korábban a 60-as évek bridzsversenyein lehetett megnyerni, az a sikeres rejtvényfejtőnk részesül, aki a fénykép bridzses vonatkozásait (a három alak neve, legnagyobb eredményeik, partnereik, a verseny időpontja, helyszíne stb.) is megírja. Jó játékot és boldog új évet kívánunk! Frissítés: megfejtés, eredményhirdetés!

Sorozatunk végén kalandozzunk el vidékre is egy kicsit. A nosztalgiázás során felidézett korban (hatvanas-hetvenes évek) nemcsak a fővárosban pezsgett az élet a bridzsasztaloknál. A vidéki bridzsezők között is számos olyan játékos volt, akik hozzáállásukkal és játéktudásukkal is kiemelkedtek. Komoly szerepet játszottak országos viszonylatban, és nagyszerű versenyeket rendeztek a szűkebb hazájukban. (A képen a Bari házaspár vesz át díjat)

1931 decemberében jelent meg az első magyar bridzsperiodika, a Bridge Ujság. Mai, internetes utóda, a Bridzsélet egyebek mellett az első szám teljes fakszimiléjével emlékezik a nyolcvan évvel ezelőtti eseményre.  A 18 kép egy tömörített fájlban tölthető le innen.              

Régen nem jelentkeztünk újabb mesével, de nem ok nélkül. Szerettünk volna még néhány olyan, akkoriban köztiszteletben álló társunkról megemlékezni, akikkel fiatalabb korunkban volt szerencsénk összekerülni, de már nincsenek köztünk. Sajnos nem találtunk ehhez „anyagot” a szóba jöhető számos játékosnak egy-egy emlékezetes partiját keresve, ezért lassan be kell fejeznünk a mesélést. (A képen Kaufmann és a fiatalok a brightoni Eb-n 1975-ben. Balról: Kaufmann István, Nikolits Tamás, Gabos Gábor, Kovács Zoltán, dr. Faragó András csk., Dumbovich Miklós és Linczmayer Lajos.)

Bridzstörténeti rovatunk cikkeiből már tudhatja a kedves olvasó, hogy az 1930-as évek az aranykort jelentik a magyar bridzsben. A játék megváltozott szabályainak és a culbertsoni játékrendszernek gyors átvétele párosult a magyar kártyatehetséggel, „e nemzeti áldással” (Kenedi Sándor) és bridzsezőink hamar az európai élmezőnybe kerültek. Ugyanakkor ez az időszak a feltalálások kora is; lássuk a Ferenczy-coup-t!  

Ha egy vetélkedőn az a kérdés merülne fel, hogy mi a kapcsolat a zongoraművészeten kívül Liszt Ferenc, Thomán István, Ferenczy György, Keéri Szántó Imre, Kadosa Pál, Bächer Mihály, Zempléni Kornél és Gabos Gábor között, valószínűleg senki nem tudná a választ. Ha mégis megoldaná valaki a feladatot, akkor a pótkérdésen már biztosan elcsúszna: „Hogy kerül a képbe Liszt?” Ő annyiban lóg ki a sorból, hogy a bridzs ősének tekinthető whist szenvedélyes híve volt.   

Ötvenéves az a licitrendszer, amely a II. világháború után újraéledő magyar versenybridzsre a legnagyobb hatással volt. Ekkor „ahány csapat, annyi rendszer” állapotok uralkodtak a hazai versenyeken, viszont a 60-as évek elején a válogatott munkáját irányító Cohen Rafael kötelezővé tett egy erős treffre alapuló rendszert a játékosai számára. Cikkünk ezt, az egyik legjelentősebb magyar rendszert mutatja be. (Egy különleges kép a magyar bridzs két halhatatlanjáról: Cohen Rafael és Widder Lajos Európa-bajnokok különböző licitrendszert játszottak)