Kezdőoldal

A 7. Bridzs Európa-bajnokságot 1938-ban rendezték meg a norvégiai Oslóban. Az 1930-as években volt a magyar bridzs aranykora, mert 1934-ben és 1938-ban Európa-bajnok, 1935-ben, 1936-ban és 1937-ben ezüstérmes volt a magyar bridzsválogatott, Kovács László–Pór Andor pedig világbajnokságot nyert párosban. Persze a fenti felsorolás nem teljes, mert ezeken kívül még számos kiváló eredményt értek el női és férfi játékosaink a nemzetközi porondon. Az 1934-es bécsi Eb-ről és az 1937-es budapesti világbajnokságról részletesen beszámolt a Bridzsélet, de az 1938-as aranyéremről eddig nagyon kevés szó esett, szinte elfelejtődött ez a nagyszerű siker. Ennek főleg az volt az oka, hogy 1938-ban három hónap után teljesen váratlanul megszűnt a Magyar Bridzsélet, a Magyar Bridzsszövetség hivatalos lapja. Annak ellenére, hogy 1937. decemberétől olyan nagy kvalitású szakemberek vették át az irányítást, mint Darvas Róbert, Ferenczy György és Ottlik Géza.

Sötét kis mellékutcában jártam a múltkoriban. Egyszerre csak a Vidám szamárhoz címzett korcsmából kilódult egy ipse. A legvirágosabb hangulatban volt és szinte fejvesztetten rohant le a három magas lépcsőn egyenesen neki a vas lámpaoszlopnak.
– Ez most agyonüti magát – gondoltam, és ijedt kiáltással futottam máris felé. A részeg azonban az utolsó pillanatban bizonytalan hajladozó mozdulattal megtorpant és hátra fordulva kiáltott:
– Mulassatok jól, fiúk, én hazaballagok.

Estére bridzstársaságot vártam, és mint gondos mesterember előre megvizsgáltam a szerszámot: átszámoltam a kártyákat. Nagy bosszúságomra az egyik csomagból hiányzott a kőr ötös. Későre járt már az idő, az üzletek zárva voltak, meg kellett keresnem a hiányzó lapot. Hajtóvadászatom bővelkedett izgalmakban. A cipőtisztító-szerszámok között megtaláltam régen elbújt töltőtollamat, a téli alsóneműim között viszont egy csomag szerelmes levélre bukkantam, melyeket legjobb barátom írt kedves feleségemhez. Végül egyébként üres fali széfem mélyén leltem meg a keresett kártyát.

Mint már annyiszor, ismét szorult helyzetbe kerültem. Fűhöz-fához fordultam, legvégül Norma Norbert barátommal találkoztam.
– Egy tízes elég lesz? – kérdezte ő.
– Elég – feleltem, és ő diszkréten egy borítékot csúsztatott kezembe, melyet zsebre vágtam és csak otthon nyitottam ki. A káró tízes volt a borítékban. Ilyenek az én Norma barátom tréfái! Mondhatom, a csalódás kellemetlen volt és dühömben a papírkosárba akartam dobni a kártyát, de az megszólalt:
– Ne bánts, Róbert, kegyelmezz! Egyszer még én is segíthetek neked.
– Ugyan már hogy segíthetnél te nekem? Talán elfogadnak házbér fejében?
– Ezt éppen nem ígérhetem, de elmondhatom azt az esetet, amikor a felvevőjátékost nagy bajában segítettem meg.

– Hallottál-e, Mester, a bridzsológiáról?
– Eddig még nem. És te?
– Én bizony már hallottam róla.
– Mondd el hát, mi az.

Az esti posta illatos borítékot hozott, belőle egy kis kártya hullott ki.

Frakkba vágtam magam, kitűztem bajnoki érmeimet és egyéb kitüntetéseimet, a harmadfokú kényszerdobásrendet és a Rossz Partnerrendi nagykeresztjét. A pikk királyi kastélyhoz hajtattam és néhány perc múlva már bebocsájtást nyertem a fogadóterembe.

A bridzs eredetét a whistre vezetik vissza és kialakulását kb. a századfordulóra teszik. Kutatásaim során azonban sok olyan adatra bukkantam, melyek a bridzs őseredetét bizonyítják, és amelyek egyúttal a bridzs fejlődésének, de a történelemnek is mérföldkövei.

Kedves Mesterem, tudom, hogy kártyatársaim könnyed históriákat szoktak elmesélni, magam azonban nem követem őket ezen az úton, és egész komoly előadást szándékozom tartani. Kérlek, a változatosság kedvéért fogadd el!

Épp most jövök a bridzsklubból, és melegében elmondom, amit ma tapasztaltam. Már záróra felé közeledett az idő, amikor a komornyik Kelet úrhoz lépett, hogy kasszírozzon:
– Mi volt, kérem?
– Volt 5 pikkem a kilences-nyolcassal…