Kezdőoldal

A bridzskörökben mindenki a kiváló versenyzők visszavonulásáról beszél. A bridzsszövetség is foglalkozott az egyik ülésén ezzel a kérdéssel, és úgy határoztak, hogy egy „szűkebb bizottságot küldenek ki, melynek feladata az, hogy kivizsgálja az éljátékosok elkedvetlenedésének okait, és ha lehet orvosolja a bajokat.”

A szövetségi kapitány nagy arányú tréningterveit nem fogadták örömmel a játékosok. Úgy vélték, hogy kevés értelme van a kezdődő bajnoksággal egyidőben tömeges szövetségi tréningeket is tartani, ezért az elképzelésnek nem jósoltak nagy jövőt. Budapest első és másodosztályú bajnokságai március 30-án kezdődtek. Az első osztályú csapatok nevezési díja 40 pengő, és a bajnoki rendszer azonos volt a múlt évivel. A bajnokságra nem nevezett a FÉSZEK Klub csapata, mely ezzel fel is oszlott. Klór és Zichy a FÉSZEK-ből a bajnokcsapatba lépett át, Szerviczky visszavonult, Darvast egy römiaffér miatt megvádolták, és hiába tisztázódott az ártatlansága, a magyar bridzs legnagyobb vesztesége, hogy ő is abbahagyta a versenybridzset. (Az a gyanúm, hogy ez a lépés is közrejátszott a Magyar Bridzsélet megszűnésében.) A bajnokság esélyese, a Bridge Club a következő összeállításban szerepelt: Ferenczy, Widder., Klór, Zichy gróf.

Áprilisban a válogatás lassan aktuálissá vált. Felmerült a kérdés, hogy eshet-e a bajnokságban nem szereplő játékosokra is a választás. Mindenki azt várta, hogy Pétery Jenő szövetségi kapitány hamarosan dönt ezirányban. Még a bajnokság finise előtt döntött is. A magyar csapat összeállítása a következő lett: Ferenczy György, Widder Lajos, Klór László, Zichy Ede gróf (mind Bridge Club), Pór Andor (BEAC), Bokor Imre (DSC). A csapat kapitánya Zichy gróf, a Magyar Bridzs Szövetséget pedig Bokor Imre képviselte.

A nevezéseket azon nyomban el is küldték, tehát fenti hat játékost nevezték az Európa-bajnokságra, úgyhogy a folyó bajnokság kimenetele már nem változtathatott a válogatott csapat összeállításán. Az optimista vélekedés az volt, hogy ha a hátralévő időt komoly tréninggel tölti a csapat, akkor az osztrákok távollétében akár győzhet is, annak ellenére, hogy jelenleg nincs mindenki a legjobb formájában. Időközben a szövetségi kapitányt gyász érte, édesapja meghalt, ezért a tréningek vezetését egy ideig Baron Sándor vette át.

Az 1938. évi Budapest csapatbajnokság páratlanul érdekes és izgalmas küzdelmet hozott, azokat igazolva, akik a körmérkőzéses lebonyolítást reálisabbnak tartják. A versenyt a tavalyi bajnok, az Országos Magyar Bridge Club csapata nyerte, tehát az eredmény igazolta a válogatást. A csapat négy játékosa, Ferenczy György, Klór László, Widder Lajos és Zichy Ede gróf megérdemelten jutott a bajnoki címhez. Különösen a bajnokság utolsó mérkőzésein játszottak kitűnően és futottak fel olyan nagy formára, amely az oslói Európa-bajnokság előtt mindenképpen örvendetes – állapítják meg a szakírók.

A Bridge Club az országos döntőt is megnyerte, fölényesen verve a Békéscsabát. A mérkőzés legszebb partiját Widder Lajos játszotta (a licitet nem örökítették meg).

6 treffet kellett teljesíteni Dél helyén. Nyugat szerencsétlenül kis káróval indult, ütött az asztali dáma. Widder körbe engedte a treff kilencest, és megismételte az impasszt. A rossz hír után lehívta a treff ászt, a káró ászt, a kőr ászt és a kőr királyt (kézből kárót dobott), majd kőr lopással kézbe ment. Ezután treffel ütésbe hozta Keletet, aki kénytelen volt hátulról belehívni az asztali pikk villába.

Mint ahogy előtte is, utána is sokszor, két részre szakadt a bridzsezők tábora. Egyrészük hibáztatta a válogatást, amellyel Pétery nem páronként jelölte ki az oslói csapatot, hanem a magyar bajnokság győztesét, a Bridge Club csapatát küldte ki egészben Pór Andorral, a fiatal BEAC-játékossal kiegészítve. Sokan úgy vélték, hogy egyik-másik jól szerepelt hazai csapat „krekkje”, így például az Unióból Konold Dezső vagy Klucsik Dezső nem hiányozhatnak a csapatból (utóbbi majd részt vesz a következő, 1939-es Európa-bajnokságon). Voltak, akik a régi FÉSZEK-játékosok kiküldetését tartották volna helyesnek, annak ellenére, hogy ezek a játékosok egy éve nem versenyeznek. Cohent (aki akkor éppen Korányi néven játszott), Alpárt, Keletit, Décsit szívesen kiküldte volna a szövetségi kapitány, de nem mentek, ők már elég sikert értek el – mondták –, most menjenek mások.

Júliusban az Ujság bridzsrovatának vezetője, Ladányi Lóránt a csapat tagjait majd így mutatja be az olvasóknak

WIDDER LAJOS. 44 éves, nős, fővárosi ügyvéd. Életkorban a csapat legidősebb tagja, játékos kora viszont a legfiatalabb: mindössze hat éve bridzsel. Felesége ugyanennyi ideje kibicel neki, de ő még nem ismeri a kártya színeit. Az utolsó két évben a magyar bajnokcsapat tagja és most megverte összes európai ellenfelét, csak a mindennapos délutáni ötfilléres partijában nem tud „pluszban" végezni. A legnépszerűbb magyar játékos, aki a bridzstársadalomban „Lala" becéző névre hallgat. A túra folyamán új nevet sikerült magának szerezni, a hosszú, kétnapos, fáradalmas utazás után bizony eléggé összetörtén érkezett meg a magyar csapat Oslóba. Különösképpen látszottak az utazás fáradalmai Widder Lalán, aki a hosszú utazás után bizony derékfájással szállt le a vonatról. És ahogy így bicegett ki a pályaudvarról, odaszól Bokor Imre, a magyar szövetségi delegátus, a csapat többi tagjaihoz:
– Tudjátok, ki az, aki ott sántikál?
– ??
– Laladin, a csodacsámpás ...

FERENCZI GYÖRGY. 36 éves, nős, zongoraművész. Mindkét hangszeren kitűnően játszik. Úgy a zongorán, mint a kártyával. Mint újdonsült férj, az Európa-bajnokságot összekötötte nászútjával. Fiatal feleségét magával vitte Oslóba. Az ő költségeit a Bridzs Szövetség fedezte. Nászút féláron…

ZICHY EDE GRÓF. 39 éves, nős, földbirtokos. Mint minden jó gazda, napkeltével kel és napnyugtával ül le az asztalhoz. Csakhogy ő fordított sorrendben csinálja: napnyugtával ül le a kártyaasztalhoz, és napkeltével kel föl onnan. A bridzsezők Nurmija, a magyar bajnokcsapat tagja.

PÓR ANDOR. 30 éves, nőtlen, magántisztviselő, a BEAC csapatának tagja. Tavaly még mint csikóválogatott szerepelt, és most, mint Európa-bajnok „befutott."

KLÓR LÁSZLÓ. 38 éves, nőtlen, tisztviselő. Többszörös magyar bajnok és Európa-bajnok, a FÉSZEK-keret volt tagja. Széles látóköréről közismert. A verseny folyamán az angol csapat érdeklődött nála, hogy a magyar csapat milyen konvenciókkal játszik. Erre Klór azt válaszolta:
– Kérem, mi dzsókerrel játszunk.
– Hogy-hogy, önök dzsókerrel játszanak? Hiszen a bridzsben nincs dzsóker!
– De nálunk van, kérem! Én vagyok a dzsóker. Amelyik helyre tesz engem a csapatkapitányunk, ott én jó vagyok.

A magyar válogatott június 20-án indult Oslóba. Bemelegítésként június 23-ára lekötöttek egy kétnapos 96 leosztásból álló mérkőzést Göteborgban Svédország válogatottja ellen, és az volt a terv, hogy a mérkőzés után a svéd csapattal együtt mennek a versenyre. A mérkőzés létre is jött, a Pesti Hírlap így számol be a meccsről:
„Első nap a magyarok sokat hibáztak, és a svédek 20 pont előnyt szereztek. Pénteken azonban mindent helyrehoztak a játékosaink, és nagyszerű kombinációikkal teljesen fölénybe kerültek, annyira, hogy nemcsak a hátrányt dolgozták le, hanem végeredményben 203:147 arányban, tehát 56 meccsponttal nyerték meg a 96 leosztásos versenyt. A csapat a svédekkel együtt szombaton utazik tovább Oslóba, ahol vasárnap megkezdődik a világbajnoki verseny. Az oslói verseny egyik érdekessége, hogy a múlt évben Budapesten világbajnokká lett osztrák csapat képviseli idén a német színeket, és így a németek a favoritjai mind az Európa-bajnokságnak, mind a világbajnokságnak.”

Bár az esemény nem volt világbajnokság, örvendetes, hogy a sajtó nagy figyelmet szentelt a versenynek. Ladányi Lóránt még egy kis útravalót is adott a csapatnak.
„Ejnye – hihetnék sokan –, hiszen ebből a válogatottból hiányzik Cohen, Décsi, Keleti, Alpár és Szerviczky, akik még tavaly valamennyien benn voltak a magyar csapatban! Bizony azóta egy év tett el, és majdnem teljesen új válogatott csapat alakult ki. A fenti öt visszavonult a rendszeres versenyzéstől, és akik a helyükbe jöttek, látszólag nagy formában, a legjobb kilátások mellett indulnak útnak. Ferenczy és Klór régi válogatottak, akik már sok nemzetközi bridgecsatát küzdöttek végig, Widder ma kétségtelenül a legjobb magyar játékos, partnere Zichy gróf pedig egyre megbízhatóbb versenyző. Pór a fiatal gárda tehetséges képviselője, Bokor pedig rutinírozott, igen jó játékos. Ennek a válogatott csapatnak némileg könnyebb a helyzete, mint a tavalyinak volt a budapesti világbajnokságon. Ezúttal csak Európa-bajnokságról van szó, amerikaiak tehát nem vesznek részt, hiányzik továbbá az eddigi legnehezebb ellenfél, a sokszoros bajnok osztrák csapat, amelynek gárdájából hírmondónak esetleg a német csapatban akad majd egy-két játékos. A magyar csapatnak Oslóban nyernie kell – ha minden játékos a legjobbat tudja nyújtani. A hollandok lesznek a legerősebb ellenfelek. A két Goudsmit fivér csapata ellen azonban már sokszor győztek a magyarok.

Mint ismeretes, Oslóban először alkalmazzák nagy versenyen az úgynevezett dán rendszert, amely abból áll, hogy mindig az a két csapat kerül szembe egymással, amely pillanatnyilag a legjobban áll. Ugyanekkor mérkőzik egymással a harmadik és negyedik helyen, az ötödik és hatodik helyen álló csapat, és így tovább. Előfordulhat tehát, hogy két csapat az Európa-bajnokság során akár háromszor is összekerül egymással. Nem lennénk meglepve, ha például három holland–magyar találkozó alakulna ki a verseny során. A leosztások számát az induló országok részvételétől teszik függővé. Az eddigi hírek szerint tizenkét csapat részvételére van kilátás. Ez erős visszaesés a tavalyi budapesti tizenhéttel szemben, nem szabad azonban elfelejteni, hogy Budapesten világbajnokságot rendeztek, Oslóban pedig csak Európa-bajnokság szerepel a műsoron. Amikor tehát a magyar csapattól elsőrangú szereplést várva, útravalóul a magyar bridgeközönség teljes bizalmát és jókívánságait tolmácsoljuk hat játékosunknak, biztosak vagyunk benne, hogy egyben mindenképpen sikerük lesz: a fair, szimpatikus játékmodorban. A magyar csapat hétfőn délután fél 2-kor indul a Keleti pályaudvarról Bécsen és Berlinen át Göteborgba. 23-án este kezdődik már a kétnapos svéd–magyar meccs, amelyet az utazástól fáradt magyar csapatnak minden gátló körülmény ellenére is biztosan meg kell nyernie.”

(június 26-án folytatjuk)