Kezdőoldal

Az esti posta illatos borítékot hozott, belőle egy kis kártya hullott ki:

Vajon ki küldhette a sokatmondó üzenetet? Szolid életű legényember vagyok, akinek kevés relációja van a szív jegyében. A szív az aláírás helyén mitsem árult el, hiszen az effajta ígéretek mindig a „jelben” történnek. Izgatott az ügy.

Lemondtam vacsora utáni bridzspartimat, legszebb dressing gownomat vettem fel, olvasgattam, álmodoztam… Amint felvetettem egyszer a szememet, már ott ült a másik karosszéken, kívánatos teltségében, lábait egymásra vetve a Kőr Dáma. Karcsú és mégis gömbölyded lábai csak annál jobban érdekeltek, mert a szemében már sokszor nézhettem, de a kártyagyáros jóvoltából lábait még sohasem láthattam.
– Kezét csókolom, nagyságos asszonyom, bocsánat, észre sem vettem, mikor jött.
– Halk léptekkel jöttem, de kérlek, szép ember, ne légy oly szertartásos, úgy érzem, régi jó barátok vagyunk, sokszor találkoztunk már, még ha eddig nem is beszélgettünk. Te is így érzed? – csillogó zöld szemeivel forrón, felvillanyozóan nézett a szemembe.
– Igen, szép asszony, én is így érzem – feleltem, megvallom, kissé ostobán, de… Tűzbe jöttem…
– Kedves vagy, Róbert – szólt, kinyújtotta kezét és megsimogatta az asztalkán nyugvó kezemet. Hevesen felpattantam székemből, hogy átöleljem, összecsókoljam, de ő kedves elhárító mozdulattal visszaültetett székembe és huncut mosollyal szólt:
– Én most beszélgetni jöttem veled.
Visszanyertem nyugalmamat és udvariasan szóltam:
– Hallgatom, szép asszony.
– Adj egy cigarettát!

Rágyújtott és beszélni kezdett.

Tudom, sok mindent fecsegnek rólam, azt mondják, szerelmes természetű vagyok és hűtlen. Visszautasítom a hűtlenség vádját. Az én jól ismert szerelmemtől, a kőr bubitól eltekintve, én szíveim utolsó dobbanásáig hűséges vagyok ahhoz a személyhez, akihez tartozom, aki éppen a kezében tart. Az én odaadásom mindig végtelen. Nem üres szóbeszéd ez, tettekre is képes vagyok, figyeld csak, szép ember, egy szerelmes szív csodáját:

Dél 5 treffes felvétele ellen Nyugat a kőr hetessel indult. Az asztal ütötte az ásszal, Dél a nyolcast adta. A felvevő kézbe ment a pikk királlyal és a treff bubit hívta. Nyugat és az asztal kicsit adtak és szeretett gazdám, Kelet, ütésbe került a treff ásszal. (A lejátszás menete a Next gomb segítségével követhető – a szerk.)

Töprengett és töprengett, hogy mit is csináljon, megérintette mindegyik kártyáját ismételten. Láttam határozatlanságát és nem vártam tovább. Kiugrottam kezéből egy emberfeletti, akarom mondani kártyafeletti megerőltetéssel, én a kőr dáma. Az én drága gazdám azt hitte, hogy én véletlenül estem ki kezéből. De én most ünnepélyesen kijelentem és esküszöm, hogy ez szándékos elhatározásom, cselekedetem volt. Tudtam ugyanis, hogy az ellenjáték egyetlen sikeres útja, ha az adott helyzetben Kelet engem játszik ki.

A kőr hívás szükséges volt egy felüllopási helyzet előkészítése érdekében, hiszen úgy Nyugatnak, mint Délnek eredetileg csak két-két kőrje volt. Hatástalan hívás lett volna kis kőrt játszani, hiszen Dél került volna ütésbe a tízessel és treffet hívott volna, megimpasszolva Észak dámáját. Engem azonban a felvevő nem üthetett kézben, az asztalról pedig nem volt jó hívása. Megkísérelte, hogy káró hívással kézbe kerüljön, de Kelet azonnal beütött az ásszal és kőrt hívott. Így azután az én kedves barátnőm, a treff dáma alkalmat nyert, hogy megszökjön és ütést csináljon. Látod, Róbert, nem vagyok önző vagy féltékeny.

Ez vagyok én, Mester, és remélem, a jövőben meg fogod védeni hírnevemet és visszautasítod azokat a rágalmakat, melyekkel engem be akarnak mocskolni.
– Igen, szép asszony, így lesz, fogadom – szóltam meghatottan.
– Köszönöm, Róbert.

A szép dáma felállt székéből, hozzám lépett. Én mozdulatlanul maradtam. Most felém hajolt és könnyű csókot lehelt szememre. Amikor kinyitottam szemem, már egyedül voltam. Nem tudom, merre ment el… Csak parfümjének kesernyés illata maradt utána szobámban.