Kezdőoldal

Megkezdődött a szezon második csapatverseny-sorozata, a Magyar Kupa selejtezője hétfőn és kedden. Az élmezőny java (nem meglepő módon) a keddi napot preferálta, így hétfőn csak két, míg másnap hat csoport kezdte meg küzdelmeit – igaz, ahol csak öt csapat van a csoportban, az első kiemelt pihenőnapot kaphatott. Minden csoportból négy egység jut a 32-es főtáblára, így idén (a tavalyival ellentétben) kicsi a selejtező tétje, inkább csak a jobb KO-táblás pozícióért küzdenek a magasabban kiemelt csapatok (minden együttes neve mellett található egy szám, ezt azt mutatja meg, élő mesterpontátlaga alapján hányadik helyen állnak a teljes mezőnyben). Az indulók száma picit nőtt tavalyhoz képest, főleg a sok lelkes fiatalnak köszönhetően (és a GAMAX ketté válásáról még nem is beszéltünk – ifiket szárnyaik alá véve két külön egységben, 1-es és 2-es számmal indul a bajnokcsapat ezúttal).

Noha Ottlik Géza lejátszástechnikai találmányai újságcikkekbe és könyvbe merevedtek – nagy szerencsére –, semmiképp nem halott hagyományok azok. A megoldásokra mi magunk is rábukkanhatunk akár egy szürke hétköznap esti bajnoki fordulón, és ilyenkor még az is előfordulhat, hogy alváltozatra, sőt, újabb technikára lelünk. Így történt ez szerzőnkkel is, aki ugyan csupán egyetlen passz erejéig volt aktív a partiban, de tágra nyílt szemekkel követte a végjátékot, ami végül egy Rio de Janeiro impassz-szerű valamibe torkollott. Mindenesetre Ottlik-módra gyorsan nevet talált neki.

A nyolcadik, utolsó fordulóval véget ért az idei MP-párosbajnokság minden osztályban. Az első osztályt a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor pár nyerte, akik ezúttal Dezső Kende segítségét vették igénybe, így az ifjúsági játékos nem hivatalos bajnoknak is vallhatja magát. Hosszú hajrát kezdett néhány fordulóval ezelőtt a címvédő Szalka Tamás és Czímer Csaba, akik az utolsó fordulóban nagyon közel kerültek az élen álló párhoz. A játéknapot a harmadik helyről kezdhették, de Homonnay Géza és Lakatos Péter viszonylag gyenge napi eredménye miatt (46 százalékos játékukkal végül harmadik helyen végeztek) hamar a második helyre kerültek, sőt, az utolsó partiban a győzelemre is volt esélyük…

75 éves korában eltávozott közülünk Pelikán Jocó, a legokosabb emberek egyike, akit valaha ismertem. A legendás, első Fazekasos matematika-tagozatos osztály tanulójaként az akkoriban a szocialista tömbben szerveződő Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon hallatlan módon már első osztályos korában is részt vett és négy éven át volt a magyar csapat egyik legjobbja, negyedikesként maximális pontszámmal lett aranyérmes.

A hetedik, tehát utolsó előtti fordulóval folytatódott a párosbajnokság. Az első osztály eheti győztese Molnár László és Kaderják Levente voltak, 59 százalékot értek el, ezzel pedig feljöttek a 10. helyre. Folytatódott a javuló tendencia Szilágyiéknál: visszatért Talyigás Péter, és újabb erős, 58 százalékos fordulójuk megint a második legjobb volt, és már 12.-ek. Az élen állók közül Bódis–Honti és Honyek–Vikor szerzett még sok pontot, ezzel ők a 4-5. helyen állnak. A dobogón továbbra is a GAMAX párjai dominálnak, Winkler–Dumbovich vezet Homonnay–Lakatos előtt, míg a címvédő, galimos Szalka–Czímer tartja harmadik helyét.

A Visoft Kft. pályázatot hirdet bridzscikk írására. A pályázat célja annak feltérképezése, hogy milyen lehetőségeket rejt a LoveBridge rendszeren lejátszott, minden mozzanatban dokumentált leosztások elérhetősége a bridzsszakirodalom számára.

A 6. fordulót játszottuk le a héten a párosbajnokságban. Ezúttal is születtek kiemelkedő eredmények az I/A-ban, a fordulót elképesztő 65 százalékos eredménnyel Szalka Tamás és Czímer Csaba nyerte, a címvédők ezzel hatalmas lépést tettek előre, és már harmadikok a tabellán. Talyigás Pétert elszólította a (LoveBridge) kötelesség, ezért Szilágyi Lászlónak helyettessel kellett megpróbálnia kimászni a kiesési zóna nevű gödörből, ami fényesen sikerült: Varga Istvánnal a nap második legjobb eredményét érték el 61 százalékkal, ezzel feljöttek a középmezőnybe.

Átmenetváltásos beszorítás. A kultikus terminus. Az Ottlik-bridzskultusz legnagyobb erővel bíró kifejezése. Szerzőnk párszor összefutott vele sok évtizedes pályáján. Az egyik ilyen partiban mellékalak volt, de története két bridzsikon kezén átfolyva az újságban már úgy jelent meg, hogy – ha álnéven is, de – ő a főszereplő, mit főszereplő, a szuperhős a történetben, hiszen a csapatverseny (ez sem felelt meg a valóságnak) másik asztalán elbukott ez az 5 treff, ám ő teljesített, megtalálta a kulcsot, ami, mondanunk sem kell, az átmenetváltásos beszorítás volt. De a nagy kanyarokat leíró történet felelevenítése nem itt, hanem egy másik évezredben, egy egészen más leosztással kezdődik, íme.

Az 5. fordulóval folytatódott a párosbajnokság minden osztályban. A játéknapot az első osztályban a Magyar Ádám–Hoffmann Tamás pár nyerte 62 százalékkal, amivel hetedikek, míg a nap másodikja Szabó Csaba és Tubak Dániel volt, közel a 60 százalékhoz, ezzel ők a hatodikak, de a nap nyertesei a majdnem 59 százalékot elérő Homonnay Géza és Lakatos Péter volt, hiszen ezen erős nappal élre ugrottak! Ehhez persze nem ártott, hogy az eddig élen állók nem zártak erős napot, hiszen Dombi–Gál 50, míg Dumbovich-Winkler (igaz, helyettessel) 47 százalékot ért csak el.

Kaufmann István (Manó), az egyik legtechnikásabb és egyben leggyorsabb magyar bridzsező 1922. december 17-én született. Özvegye, Zsófi kezdeményezte, hogy születésének 100. évfordulójára az MBSZ rendezzen emlékversenyt. Nem ment minden zökkenőmentesen, de az ötletből végül is valóság lett, mégpedig – igen szerencsés módon – pontosan az ünnepelt születésének 100. évfordulóján.