Kezdőoldal

75 éves korában eltávozott közülünk Pelikán Jocó, a legokosabb emberek egyike, akit valaha ismertem. A legendás, első Fazekasos matematika-tagozatos osztály tanulójaként az akkoriban a szocialista tömbben szerveződő Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon hallatlan módon már első osztályos korában is részt vett és négy éven át volt a magyar csapat egyik legjobbja, negyedikesként maximális pontszámmal lett aranyérmes. (Pelikán József, Jean Besse és Ottlik Géza, a háttérben Sebes Gábor a budapesti Ifjúsági Európa-bajnokságon 1986-ban)

Természetesen matematikus lett és gyakorlatilag egész életét az ELTE matematikai világában élte le. A tudományos téren korán súlyos csalódások érték, óriás munkával bebizonyított egy nagyon nehéz tételt, de valaki más két hónappal megelőzte a publikációt. Ezért tulajdonképpen csalódott ember volt, az ELTE algebra tanszékén sem ambicionálta soha az előrelépést, noha közel ötven évig tanította a magyar matematikusok nemzedékeit, szenzációsan, szórakoztatóan. Hasonló kaliberű és okosságú osztálytársa, Lovász László (szintén négyszeres diákolimpikon) közben valamennyi lehetséges matematika-díjat megkapott, világhírű lett, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt egy ciklusra. Fura apróságokon múlik egy életpálya…

A matematikai diákolimpiáktól nem tudott elszakadni, 1990-től 30 éven át volt a mindenkori magyar csapat kapitánya, edzője. A diákolimpiák eddigre világméretűvé nőttek, évente száznál is több ország vesz részt rajtuk, hatalmas seregszemléi a világ okos gyerekeinek és még okosabb edzőiknek.

Jocó bridzspályafutása sem volt zökkenőmentes, az egyetemi években kezdte és gyorsan emelkedett a csillaga, de utána egy időre, részben a fent említett okok miatt abbahagyta, és a nyolcvanas évek elején kezdte újra. Itt hamar bekerült az akkoriban szinte mindent megnyerő Taurus csapatba, és részese volt a talán legnagyobb sikernek, a BEK-ezüstéremnek, emellett tízszeres budapesti csapatbajnokká vált. Ám a kilencvenes évek közepén ismét felhagyott a játékkal, és tulajdonképpen a mai nemzedék nem ismerhette őt bridzsezőként.

Tökéletes technikai tudása volt (egyszer nagyon leszúrt, mert a treff T863-ból a nyolcassal kértem a színt – „arra technikailag szükség lehet még!” – mondta és igaza volt persze).

Briliáns elme volt, nagyon szellemes társasági ember. Egyszer egy külföldi versenyre utazva szobabeosztást kellett készíteni, és valaki megkérdezte tőle, Jocó, te horkolsz? Mire így válaszolt: „Erről megoszlanak a vélemények. Szerintem nem, mások szerint igen.”

Nyugodj békében, Jocó!