Kezdőoldal

Bulvárcíme lehetne akár a „Hiány és a Blackwood” is, de maradjunk inkább a címbéli angol elnevezésnél. Miről is van szó valójában? A Blackwood ászkérdés egy speciális helyzetben történő alkalmazása major fit és deklarált szleminvit esetén. Azok a párok, akik az aduszín 4-es magassága feletti liciteket az ász/kulcslap kérdésnek, illetve az azt követő adu dáma kérdésnek és királykérdésnek tartják fenn, néha szembesülniük kell azzal a problémával, hogy jó lenne ászt/kulcslapot kérdezni, miközben azt is kellene tudni, hogy az ellenfél által licitált színben, vagy egy olyan színben, amit nem kulcslicitáltunk, van-e fogásunk. Ennek a megoldására született a Lackwood elnevezésű konvenció. (Részletesebb leírását lásd a Fred Gitelman által írt cikksorozat II. részében, és itt a másik kettő: I., III.)

Nos, pár szép találat akadt a múlt héten (többen kerestek a lottószámokért is…), például a Magyar Kupában a GAMAX–PT az első félidő félidejében konkrétan 0 IMP különbséggel állt, és hasonlóan végződött a Lowel–Artemix is, ahogy a gömb azt megmutatta.

Ezen a héten is betekintünk a különböző kupák küzdelmeibe – a Káró Kupával kezdjük, majd sor kerül a Budapest Kupára és a Magyar Kupára is. Ha lesz majd Treff Kupa, akkor arról is beszámolunk – de a Kőr, Pikk és Szan Kupákat se fogjuk kihagyni.          

Ez a cikk a harmadik a sorozatban, amelyik az egyre kettő gémforsz hatékonyságának továbbfejlesztésével foglalkozik. A cikkek először a Canadian Masterpoint 1993-as novemberi, illetve 1994-es januári számában jelentek meg.
 
 
 
 
 

A múlt héten pár nagy meglepetés akadt, mindenképp élre kívánkozik a FÉSZEK váratlan kiesése, és persze a Tömöré is (bár meglepetésnek nem mondanám, de messzebbre terveztek jutni eredetileg, biztos vagyok benne). A SZTAKI is váratlanul simán verte a Relét, míg a gömb által favorizált Pál simán kikapott az Izobautól (ide vágó vicces rejtvény: karantén=női név. Mi az?). Vesztesnek éreztük az Artemixet, de simán verte a Dienest, míg a Bubik becstelen véget értek a Balásy keze által hatalmas küzdelemben (–2IMP).

Véget értek a selejtezők, a mezőny két részre vált, a főágra került csapatok kedden, a többiek hétfőn küzdenek tovább a különböző kupákért. Érdekes partik, tanulságos esetek így is előfordulhatnak, ezért folytatódik a sorozat, és mindkét játéknap terítékre kerül.   

Túl a selejtezőkön, végre kezdetét veszi a lényegi rész: a kieséses szakasz. Néhány csapat váratlanul nem jutott be, mások bejutottak, és (számomra) váratlanul nem vállalták a megméretést, így aztán végül mégis az jutott be, aki akart (két lemondás után három további csapat nem kért a lehetőségből, kvázi lasszóval kellett fogni csapatokat a főtáblára).

Befejeződtek a selejtezők, és ezzel lassan végére érünk a tanmeséknek is. Érdekes és tanulságos partik viszont még maradtak az utolsó játéknapra is.        

Az egyre kettő továbbfejlesztése. Fred Gitelman háromrészes cikksorozatának második darabja következik Zoller Róbert fordításában. Főszerepben a last train, a Lackwood és az exclusion kulcslapkérdés.
 
 
 
 
 
 
 

A Fesztivál csapatversenyére 28 csapat nevezett, a rendezők az erősorrend alapján kalapokba osztották őket, és hét négyes csoportba rendezték. A négyes csoportokon belül körmérkőzéssel kezdtünk, és a maradék hét forduló volt a szokásos svájci és dán szisztémában. A körmérkőzés első fordulójában a Vakrandi ellen ültünk fel, és alkalmi partnerem, Demeter Gábor gondjait osztom meg.