Véget értek a selejtezők, a mezőny két részre vált, a főágra került csapatok kedden, a többiek hétfőn küzdenek tovább a különböző kupákért. Érdekes partik, tanulságos esetek így is előfordulhatnak, ezért folytatódik a sorozat, és mindkét játéknap terítékre kerül.
Hétfő, 1. leosztás
A mezőnyben ketten játszottak pikket Kelet kezéből káró figura indulásra, az egyik helyen elbukták a 3 pikket, a másikon meg teljesítették a 4 pikket! Szerintem igen tanulságos az a momentum, ami ekkora különbséget eredményezhetett. Látszik már, ki volt a „bűnös”?
A licitmenet felejtsük el… Igazság szerint nem tudom elképzelni, hogy lehetett 4 pikkig menetelni ezekkel a lapokkal – de sokkal szebb az ábra, ha van rajta valamilyen licitmenet.
Nézzük a felvevőjátékot abban az esetben, ha Dél a második ütésben esetleg kőrt hívna _treff vagy adu hívás ennél kellemetlenebb_. Lehet ütni három kőrt és keresztlopással hat adut _négyet a kézben és kettőt az asztalon_, de ez is csak kilenc ütés.
Ha Dél az indító kijátszás után lehívja a másik káró figuráját is, akkor a felvevő a kőr magasításával tud ütni négy kőrt, négy adut és egy kárót – még ez is csak kilenc. A tizedik ütés csak úgy jöhet össze, ha Dél harmadszor is kárót hív, ezzel Észak amúgy is ütő aduja fogja elvinni Dél káró ütését. Most a felvevő már öt kőrt tud ütni, és így teljesítheti a 4 pikket. Az sem segít, ha Észak nem lopja el ezt a kárót. Pikk ász, kőr impassz, kőr lopás, és most minden piros lap magas. Két aduzás következik, majd a magas lapok, Észak már csak egy adut üthet.
Dél a második káró lehívásával adott egy ütést, a harmadik hívásával még egyet – tehát ő volt az egyedüli bűnös. Vagy nem?
A vádlottak padjára bizony Észak is odakerülhet. A két ütést adó tömésben a felbujtó szerepet játszhatta – valószínűleg rutinszerű gondatlanságból követte el a tettét. A káró figura indulásba azt a lapját tehette bele, amivel kérte a színt vagy páros számú lapot jelzett. Neki észre lehetett volna vennie, hogy a legrosszabb az, ha a partnere folytatja a kárót.
Tanulságos eset ez, tehát érdemes kicsit körbejárni. A párok jelzésrendszerben szokott lenni egy kis bizonytalanság, hogy a kérés-nem kérés vagy a lapszámjelzés az elsődleges. Ebbe nem mennék bele, mindenki tisztázza a partnerével ezt a kérdést, és akkor néhány partival kevesebbet fognak megtömni a jövőben.
Azt viszont mindenkinek tanácsolhatom, hogy színjátéknál a partnere figura indulásába dublót akkor jelezzen, ha ennek a színnek a folytatása jó ötletnek látszik. Ha ütő adunk van, amiből nagyon nem akarunk lopni, vagy az asztalon is dubló a kérdéses szín, és nem tudjuk _vagy nem szeretnénk_ felüllopni az asztali adut, vagy csak egy másik színre való fordulást szeretnénk elérni, akkor ne biztassuk a partnerünket arra, hogy azt a színt hívja tovább, amivel indult.
Persze mindennek ára van, néha az igen okos játék is elsülhet rosszul _például előfordulhat, hogy a partnerünk a fals jelzésünkből kiindulva kiszámolhat valamit, amit nem kellett volna…_. De biztosan gyakrabban fog segíteni rajtunk ennek az elvnek az alkalmazása, mint ahányszor kelepcébe csal.
Hétfő, 2. leosztás
A második partiban is találtam említésre méltó érdekességeket _ha így megy tovább, 64 partiról fogok írni_. A „szkórlapokon” a lapok alatt mindig ott szerepel a számítógép szerint optimális felvétel, amit igen gyakran csak a nyílt lapok esetén lehet elérni, „normális” játékkal nem. Ennél a partinál 7 kőr a maximális eredmény, nézzük meg, hogy lehet azt elérni.
Az ábrában látható _fiktív_ licitmenet finoman szólva nem követendő példa, kicsit eltúlzott optimizmus – nyersebben fogalmazva jókora marhaság. A 2 szan indulásból most éppen nem lett baj, az 5 kőr licitben is van fantázia _a 3 szan válasz 2 nemest jelentett_, az 5 szan ászkérdés viszont már felesleges. Nagyszlemre törni csapatversenyen nagy taktikai hiba akkor, ha komoly esély van rá, hogy a másik asztalon a kicsit se mondják be. Ilyenkor a nyereség–veszteség mérleg nem kedvező _3-4 IMP az egyik, 11-13 IMP a másik serpenyőben_.
Szóval nem a licitre leszünk büszkék, hanem arra, ha teljesítünk. Az ellenfél kötelességszerűen aduval indul, mi meg körbetekintünk. Öt pikket és öt adut kellene ütnünk a három minor ütésünk mellett, erre mi a legjobb esély? Nyilvánvalóan az, ha lopás nélkül magas lesz a pikk, mert hiába lopjuk magasra, és hiába dobunk rá a kézből az aduzás után két kárót, nem marad a kézben adunk, amivel az asztali rossz kárót ellophatnánk.
Leaduzunk _3–2 volt_, és már csak az a kérdés, merre adjuk meg a pikk dáma elleni impasszt. A dubló dáma esésére biztos nem jó játszani, mert nem is valószínű, és nem is elég, mert a kilences még úgy is lóg _kivéve, ha dubló dáma-kilences van valakinél_. Ugyanezért a szingli dáma sem segít, tehát nem jelent előnyt a királlyal kezdeni.
Az ilyen színeknél _ahol a hiányzó harmadik dámát mindkét irányban meg lehet fogni_ az a döntő, hogy az esetlegesen dubló vagy a negyedik dámával mi a helyzet. Talán látszik, hogy a példánkban a negyedik dámát nem lehet elfogni, viszont az Észak kezében lévő Q9, Q6, Q4, Q3, Q2 ellen az ász alól kicsit kell hívni és a bubival kell ütni – míg a másik játék _a királyt hívni, majd a bubit_ csak akkor jó, ha Dél kezében Q9 van, különben Észak kilencese tarja a színt. Egy másik esetben például: Axx – KJTx a dubló és negyedik dáma elleni is az ászos kézből kell hívni, mert fordítva játszva vagy a kilencest fogjuk kiadni vagy a dámát _ha nem 3–3 a szín_.
Ha színkezelési feladatot sikeresen megoldottuk, és ütésben maradtunk a pikk bubival, még ne dőljünk hátra. Lehívjuk a királyt _Dél is ad_, és most a 3–3 pikk mellett egy tartalék esélyt is megjátszhatunk, a bárkinél lévő treff QJx esélyét. Treff király, treff ász, treff lopás – ha esett a dáma és a bubi, akkor lehet a pikk 4–2 is, mert akkor az asztali káró elmegy a magas treffre. Lenne más játék is még a 4–2 pikkre – egy beszorítás működik akkor, ha Észak kezében van a káró király-dáma mellett a treff tartás is _dáma-bubi vagy ötös treff_.
Ez talán rosszabb esély az előbbinél, de ebben a partiban ez is ül: kezdek hinni abban, hogy a borzalmas rossz felvételben lévők valamilyen védelmet élveznek „felülről” – persze ez csak akkor lép életbe, ha az esélyt megragadják.
Hétfő 11. leosztás
Az összes lapot láthatjuk, Dél játszik 3 szant, és treff figura az indító kijátszás. Keressük meg azt az érdekes és elég gyakran visszatérő fogást Nyugat ellenjátékában, ami esetleg ennek a partinak a sorsát is eldöntheti.
Először számoljunk: a felvevő tud ütni két treffet, egy kárót, három kőrt, és mivel ilyen jól fekszik a pikk, három pikket is, ez éppen kilenc. Tudunk előbb ötöt ütni? Mondjuk kihagyták az első treffet, és káróra fordulunk, de akkor is csak egy pikket, két kárót és egy treffet ütünk. Ezek szerint teljesen tehetetlenek vagyunk? Nyilván nem...
A döntő momentum az, hogy a treff indulás után külső színben nincs átmenet az asztalra. Ilyenkor az osztott figurákra való felvevőjátéknak keresztbe tesz, ha időben eléfekszünk a figuránkkal. Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy az első ütést a partnerünk vigye, és később a maradék mind az asztalé legyen.
Néha a partnerünknek kell mentenie a menthetőt, például, ha külső átmenet nélkül AJTxx van az asztalon és a kézben xx – az ellenfeleknél meg Qxx és Kxx. Ilyenkor az asztal mögött ülő játékos a figurája visszatartásával kettőre tudja redukálni a felvevő négy ütését, de ha élről betesszük a figuránkat, akkor csak egyet üthet ebből a színből a felvevő.
Visszatérve az élő partira Nyugatnak be kell tennie a királyt az első pikk hívásba, egyedül így tudja megakadályozni azt, hogy a felvevő három pikket üssön. Ezt a helyzetet elég könnyű felismerni, ha az érdekes szín az asztalon fekszik, kicsit nehezebb, ha mindez fordítva van.
Éles szeműek észrevehették közben, hogy a partit még így is lehet teljesíteni. A legegyszerűbb talán megütni az első treffet, majd megadni a kőr dáma elleni impasszt. Ez ült, most jöhet egy pikk – Nyugat beteszi a királyt, üt az ász. Pikk bubi következik, amit Keletnek ki kell hagyni _különben hiába volt az egész_, és most a felvevő lehívhatja a másik treff figurát, szépen átfordulva kiadhat egy kőrt, mivel a káró ásza még megvan. Így tud ütni két pikket, négy kőrt, egy kárót és két treffet. Nem túl bonyolult ez a játék, de a tempóját könnyen el lehet rontani.
Hétfő, 16. leosztás
A licitből azt tudjuk, hogy a felvevőnek hosszú treffje van és elég sok ütése. Mivel induljunk?
Buta kérdés, nyilván káró figurával fogunk indulni, és valamelyik piros színben próbáljuk majd keresni a bukást, hiszen az is lehet, hogy a kőr lesz az ellenfelek gyenge pontja.
Akkor mi itt a rejtvény?
Természetesen az, hogy melyik figuránkat tegyük ki. Jelzésrendszerektől függően az egyik figura indulást a partnerünk kérés-nem kérése követi, a másikba meg be kell dobnia a dámáját _ha van neki_. Ugye már alakul a dolog? Az ilyen helyzetekben _amikor a parti folyamán nem nagyon fog a vonalunk ütésbe kerülni_ sokkal gyakrabban az utóbbi vezet eredményre, mint az előbbi. Szinte soha nem fogunk kicsit hívni másodszorra, bármit tesz az első ütésbe a partnerünk, tehát jobb már az elején tiszta vizet önteni a pohárba.
Az adott partiban teljesen mindegy, melyik figurával indulunk, az asztalon xxxx terül, a partnerünktől jön a tízes. Mindenképpen le kell hívnunk a másik figurát is, és ha a partnerünknél elfogyott a káró, akkor kőrre fordulunk. Ha meg a káró dáma a partnerünknél bukkan elő, akkor lehívjuk az öt kárónkat _QT volt nála_.
Ahol megélt a 3 szan káró figura indulásra, ott valószínűleg kicsivel kértek az ellenfelek, és a káró tízes megjelenése után nem folytatták a színt. Nem akarom bántani őket, de a tanulság kedvéért el kell mesélnem az idevágó történetet:
Kérdezgeti egy játékos az ellenfelet:
– Háromból melyik lapot teszitek?
– A legkisebbet.
– És dublóból hogyan jeleztek?
– Nagy-kicsi jelenti a dublót nálunk.
- És szingliből?
Hétfő, 18. leosztás
Az összes lapot látjuk a következő partiban, és az ellenjáték lesz az érdekes.
Három helyen játszott Nyugat pikk indító kijátszás mellett treffet és az Észak–Dél vonal egyik helyen se ütötte meg az összes nekik járó ütést. Dél első dilemmája, hogy J85-ből, vagy szingliből indult a partnere. A felvevő a hármast teszi, ha mégse, sokat könnyít, hiszen akkor dubló vagy szingli a partner pikkje, tehát le lehet hívni a pikk király után az ászt is. Most viszont a legjobb játék a káró ászt lehívni, és ha „szinkronban vannak” a partnerek, akkor Észak nem kéri a kárót, ha szingli volt a pikkje, és kéri a kárót, ha nem. Ha Délnek kőr ásza lenne, akkor azt hívná le, és ugyanez lenne a helyzet. Ezek után Dél megtalálja a pikk lopást, Észak pedig a káró király lehívása után nyugodtan hívhat kárót.
A tanulság ebben a partiban is hasonló, mint az elsőben. Ha egy színt megkérünk, akkor általában azt szeretnénk, ha a partnerünk ezt hívná – ha meg nem, akkor meg valami mást. Tipikus példa, amikor királlyal indul a partnerünk _király-dámából_ és nálunk van ebből a színből az ász. Ha azt szeretnénk elérni, hogy a partnerünk most egy másik színt hívjon, akkor ne kérjük meg ezt a színt.
Persze ez a szabály se tuti, mindenből lehet néha baj – garancia nincs egyetlen megszívlelendő tanulságra sem.
Kedd, 4. és 20. leosztás
Olyan rejtvény következik, amiben meg kell találni az alábbi két parti közötti hasonlóságot.
Segítségképpen annyit elárulok, hogy vagy a licitben vagy az indító kijátszásban vagy a felvevőjátékban vagy az ellenjátékban van valami közös a két partiban. Ugye most már könnyebb?
Ha még mindig nincs meg a megoldás, akkor még könnyítek annyit, hogy olyan színkezelési „trükköt” kell keresni, ami elég ritkán jön elő, ezért akkor is könnyen megfeledkezhetünk róla, ha ismerjük.
Most már biztos megvan mindenkinek – az első _4._ partiban Észak–Dél vonalon a pikk színt, a másikban _20._ Kelet–Nyugat vonalon a káró színt lehet hasonlóképpen kezelni. Mindkét esetben egyik kézben van az ász, másikban a bubi, megvannak a középlapok _9, 8, 7_, és összesen öt lap hiányzik _K, Q, T, x, x_.
Nézzük a különböző terveket: az egyszerűség kedvéért legyen a feladat két ütés megszerzése, miközben az ellenfél csak egyet üt, és legyen a bubink látható az asztalon _különben még kiderül, hogy nem is hasonlítanak annyira az esetek egymásra_.
– Kicsit hívni az ász felé, és betenni a középlapot. Ez nagyon jó terv, csak akkor veszít, ha ezt a tízessel ütik, valamint akkor, ha valamelyik figurával. Ennél a tervnél találunk jobbat is…
0 Az ász lehívása segít akkor, ha szingli figura van előtte, vagy király-dáma van valahol _ez 4 eset_
– Ha kicsit hívnunk a bubi felé, akkor három dolog történhet:
1. figurát tesznek, akkor dubló figura-tízesre fogunk játszani, tehát legközelebb a bubit hívjuk _2 eset_
2. a tízest teszik, akkor szingli tízesre fogunk játszani _1 eset_
3. ha kicsit tesznek, akkor dubló tízesre fogunk játszani, betesszük a középlapot és legközelebb a bubit hívjuk _2 eset_
Egy árnyalattal tehát jobb játéknak tűnik az utóbbi, meg látványosabb is, mint amikor egyszerűen lehívjuk az ászt. Ráadásul mindkét partiban eredményes is volt ez a játék, mert a dubló tízes ott volt, ahol kell.
Kedd, 10. leosztás
Erre a partira Csepeli Miki hívta fel a figyelmemet, több érdekesség is fellelhető benne, sorba venném őket mind a négy lapot megmutatva.
Az indító kijátszás a treff király, jött bele a kettes, hármas, ötös _a felvevő jól kezdte a partit az első ütés kihagyásával_. Északnak a treff tízessel dublót jelezni néha nagy áldozat, ráadásul Délnek most nincs gondja, ha „egyenes” lapszámjelzést játszanak. Csak akkor lenne rossz kis treffel folytatni, ha négyes-hármas volt a partnernél és AT5 a felvevőnél, de akkor a partner a négyest tette volna az első menetben.
A második treffet tehát a felvevő viszi, és a káró kilencest hívja. Dél részéről most hiba kicsit tenni, mert a felvevő elengedi az ütést Észak királyához, és máris három káró ütése lesz, ami után még egy biztonsági aduzás is belefér a játékába.
A dámával jó fedni a káró kilencest, egy kis bizonytalanságot elhintve abban a tekintetben, hogy KQx vagy QTx van nálunk. Persze nem tudjuk átverni azt a felvevőt, aki tudja rólunk, hogy KQx-ből kicsit tettünk volna. Ilyen alapon viszont mégis kicsit kellett volna tenni, és a felvevőnek meg a bubival kell akkor elmenni, hiszen figura-tízesből a figurát tettük volna, és ezt tudja is rólunk. Viszont túljárhatunk az eszén, ha mégis – nos, ezt lehetne folytatni késő estig.
Ott tartunk, hogy a káró kilencest fedi a dáma, a dámát meg az ász. Kőr ásszal kézbe megy a felvevő, és újabb kárót hív, a nyolcas kikerget Észak királyát, a kőr folytatást a király viszi el.
Ezek a lapok maradtak, és Kelet van híváson, most a felvevőnek a reális játéka az, hogy 3–2 az adu. Lehívja a két adu figurát, és ha adtak, akkor terít – csak egy adut ad már ki. 4–1 adu ellen is lenne játék, de nem sok támpont van az elosztásokra _mennyire más lenne a helyzet, ha Észak indult volna, és bemutatta volna a hosszú kőrjét_.
Vissza kell itt térni a felvevő harmadik ütésben kihívott lapjára. Ha a káró kilences helyett
kis kárót hív a felvevő, akkor Délnek kevésbé támad ingere arra, hogy ebbe a dámáját betegye. Észak üt a királlyal és kőrt hív, a második káró hívást pedig az asztal viszi a bubival és most ezek maradtak:
Most meg lehet próbálni a káró ászra treffet dobni aduzás előtt, hiszen ezt mögöttünk nem fogják lopni. Ha Észak belelop a káró ászba, akkor még nem buktuk el a partit, ha meg elment a káró ász, akkor utána egy treffet kockázat nélkül lehet lopni, hiszen legalább egy figura még Délnél van. Ha a treffbe Észak kimutat, akkor nem lesz a kőrje is rövid, tehát lehet a kőr királyt hívni, majd kőrt lopni az asztalon a felüllopás komoly veszélye nélkül. A következő lapot viszont már az adu ásszal kell lopni, és a végállásban már csak egy adut üthet az ellenfél, bárhogy volt elosztva az adu.
Nem tudom kiszámolni, melyik játék az esélyesebb; a 3–2 adura való játék egyszerűbb, ez a kipuhatolós játék bonyodalmasabb, de nekem jobban tetszik _persze nem akkor, ha nekem kell az asztal mellett előadnom_. Három asztalon lett meg ez a 4 pikk _kettőn treff indulásra_, és sok helyen elbukott.
Kedd, 25. leosztás
Talán ez volt a „nap partija” – rengeteg dolog történhetett benne, részletesen megnézünk egy érdekesebbet közülük.
A licit kivételesen igazi – a mi asztalunkon az ellenfél produkálta. 3 szanig „még követhető”, a 4 káró ORKC, a 4 szan 1 ász _és minimum_, az 5 treff adu dáma kérdés, a 6 treff pedig van adu dáma + treff király. A 6 káró jó felvételnek látszik, de a tragikus aduelosztás nem segít rajta – körbenézünk a többi asztalon, majd visszatérünk rá.
Néhány helyen valószínűleg ennél egyszerűbb licitmenet után Dél 6 kőrben szeretett volna landolni, de Kelet ezt megkontrázta az asztal első színében kérve az indulást. El is bukna ez a 6 kőr káró indulásra, de ilyen eredmény egy helyen se volt! Többnyire kimentek a terített 6 szanba, két helyen benne maradtak a kontrázott szlemben, és nem volt káró indulás!
Térjünk vissza a 6 káró felvételhez, ami látszólag nincs benne, tízből kilencen el is bukták. Zömében pikk indulásra bukott a szlem, ahol viszont megélt, ott treff volt az indító kijátszás. Nem mindegy ennek a partinak?
Természetesen nem.
Treff indulás után egy óvatos felvevő nyilván számításba veszi az 5–1 kőr és az 5–0 aduelosztást, és ezekre előre gondolva azonnal lehívja a kőr bubit, és csak utána hív kis adut az ászhoz. Kiderül az adu elosztás, és jöhetnek a magas kőrök. Kelet többféleképpen adhatja meg magát:
– ha nem lop bele a kőrökbe, akkor a felvevő három menet kőrbe eldobálja a kis treffjeit, és utána adut hív, majd az egyik pikk figurát felhasználva még egyszer adut hív, a másik pikk figurával meg olyankor van az asztalon, amikor onnan a maradék magas kőrökkel be tudja hajtani Kelet aduját
– ha háromszor is belelop a kőrökbe, akkor csak az adu királya marad meg, és asztalon még van két adu, tehát treff lopással le lehet oda jutni
– ha csak egyszer vagy kétszer lop, az egy vagy két aduhívást helyettesít, ugyanaz lesz a végállás, mint az első esetben.
Ha Keletnek eggyel kevesebb pikkje lenne, akkor pikk dobásokkal el tudna venni egy létfontosságú pikk átmenetet, de akkor treffje lenne több.
Ugyan pici segítséggel lett meg ez a parti, de akkor is nagyon szép a felvevőjáték. Én leginkább azt díjazom benne, hogy ránézésre reménytelen a helyzet az 5–0 adu ellen, a felvevő mégsem adta fel. Szóval nagyon tetszik, de még jobban tetszene, ha nem ellenem csinálták volna…
