Kezdőoldal

Nagyon ránk jár mostanság a kaszás. Lecsapott újfent. Megint szürkébb lett a paletta. Boóc András személyében a magyar bridzs elvesztette a kiemelkedő tudású, nemzetközileg elismert versenybírót, az aktív elnökségi tagot, az agilis szervezőt, a mindig udvarias, végtelenül korrekt versenyzőt. Mi pedig, akik közelebb álltunk hozzá, elvesztettünk egy igaz barátot.

Igen, ő volt az a bridzsjátékos, akivel még én sem tudtam összeveszni. Aki szelíd mosolyával, szó nélkül leszerelte a vele szemben ülő, torzsalkodó partnerét és öt perc múlva csendesen azt mondta, hogy akkor most nyerjük meg a versenyt.    

Most kellene tudni igazán írni. Akik ismerték, nagyon is értik majd, miről beszélek, de az újonnan jötteknek – s vannak sokan köztünk, hiszen olyan régen nem játszott már! – szeretném a lehető legpontosabban leírni, ki volt Berentey Ernő. Azon kívül, hogy micsoda bridzsező. Micsoda barát. Micsoda pofa. Micsoda ember! Faragó Andrissal együtt óriási ünneplésben részesítettük, mi régiek, amikor Cziffra Andris meghívására eljöttek az id. Cziffra születésének századik évfordulójára rendezett versenyre 2011-ben! Láttam, ez még őket, kemény legényeket is meghatotta. Akkor láttam őt utoljára, az a nevetése marad meg nekem. Nekünk.  

A beszorítások alapjainak az elsajátításához legjobbak a 6 szan példák. A lapok adta lehetőségekkel gazdálkodunk, lopások nincsenek. Természetesen vannak olyan adus felvételek, melyek adu nélküli játékhoz vezetnek.    

Ez a konvenció a Fanni konvenció egyszerűsített változata, amit már publikáltam a Bridzséletben hozzávetőleg tíz éve. Sok sikert a használatához!    

A bridzset ütésre játsszák, tehát természetes, hogy ütéseket szeretnénk nyerni. Többnyire magasítással, impasszal kísérletezünk, erről most nem ejtünk szót. Néha fifikásabb módon gazdagodunk ütéssel. Egy-egy technikás lejátszás megmarad emlékeinkben, mindig szívesen emlékezünk ezekre a partikra. Idesorolnám az adus csínyeket, a foghatatlannak tűnő aduk becserkészését, az aduszöktetéseket, a jópofa kényszerhívásokat. Részben a kényszerdobások is idetartoznak. Mai szóhasználattal beszorításról beszélünk, most induló cikksorozatomban ezt a területet szeretném részletesebben kivesézni.

Keresem a hírt a Népszabadság Online oldalán. Kulturális rovat, nagybetű: Meghalt Esterházy Melinda hercegnő. Aki lusta utánajárni, annak annyit róla, hogy egy jó családból való, majd még jobban házasodó prímabalerináról van szó, aki 26 éves korában – ahogy az újság írja – férje iránti szeretetből” visszavonult a pályáról. Gábor (vagy nekünk, tanítványoknak: A Mester) abban a korban még egy másik pódiumon brillírozott, és még csak készült (ő mindenre (fel)készült) a négykezes, színes lapos darabokra. És tudta, hogy a másik előbb-utóbb túljátssza őt. Hogy miért is? Hagyjuk most a sok blablát a korról és az élet rendjéről; szerintem más volt az oka. Mesterünk, mint minden valódi nagy művész: perfekcionista volt.

A Népszabadság Online-ról vettem: „Hosszú betegség után, nyolcvannégy éves korában meghalt Gabos Gábor zongoraművész. Gabost fiatalkorában óriás tehetségként tartották számon. Rendkívüli virtuozitással játszotta a klasszikus bravúrdarabokat. Hernádi Lajos tanítványa volt a budapesti Zeneakadémián, 1955-ben a párizsi Marguerite Long zongoraversenyen harmadik helyezett lett, 1961-ben első díjat nyert a budapesti nemzetközi Liszt–Bartók zongoraversenyen. Bejárta a világ hangversenypódiumait. Bartók, Brahms, Beethoven, Chopin, Haydn, Liszt és Schubert darabjait játszotta lemezekre. 1968-as Bartók-lemezét a Japán Lemezakadémia nagydíjjal jutalmazta. Liszt Ferenc-díjas, érdemes művész. Szenvedélyes bridzsjátékos volt, sokszoros magyar bajnok és válogatott.”

– Bocsánat, Főnök, sajnos rossz helyen voltak a kulcslapok – szólt szemét lesütve Munkatárs1 a mindig ideges Kisfőnökhöz. – A pikk és a treff király is az ász-dáma mögött volt. Így nem lehetett teljesíteni a felvételt – tette hozzá halkan.  

Az utóbbi években a Magyar Bridzs Szövetség honlapján többször is olvashattunk kritikus megjegyzéseket a Magyar Kupa jelenlegi lebonyolítási rendszerével kapcsolatban. A bírálók azt nehezményezték, hogy a lebonyolítás nem igazságos. Ezt a véleményüket arra alapozták, hogy a kupa főtábláján, az egyenes kieséses szakaszban nincs kiemelés, azaz nem a (mesterpontok száma alapján értelmezett) játékerő szerint kapnak ellenfelet a csapatok, hanem az előcsatározásokban, azaz a csoportmeccseken elért eredménytől függően.