Kezdőoldal

A most folyó MP páros bajnokság 2. fordulójának 18. partijában bellben, mans ellen második helyen a következö lapokat kaptam: Elmeditáltam a lehetséges megoldásokon: ha Kelet passzol, a gyenge ketteshez túl erős a kéz - zárt adu, hármas pikk egy szinglivel - minimális támogatással gém lehet benne. 1 kőr indulás után a partner későbbi büntető kontrájára nem szívesen passzolok. Ha indulnom kell, valószínűleg 3 kőrrel indulok. Kelet azonban elindult precíziós 1 szannal. Nem kockázatmentes passzolni, kimaradhat egy jó töredék, sőt gém is. Ekkor azonban, az indulással egy időben történt valami, ami befolyásolta döntésemet, az arra sétáló Kelen Karcsi, aki velem együtt ugyancsak kedveli a nem szokványos megoldásokat, érdeklődve megállt mögöttem. Egy tized másodpercet sem haboztam, unott mozdulattal tettem az asztalra a passz kis zöld kartonját. Nyugat 3 kárójára Kelet 3 szant licitált. Kikerülhette volna persze a csapdát, ha 3 szant csak mindkét nemes szín fogásával mond, egy szín fogásával pedig, megegyezés szerint, azt mondja, ami van, vagy azt, ami nincs. Még feltettem a homályosító kérdést, hogy Nyugat 3 kárója gémforsz, vagy csak invit? Nyilván, ha azt a válasz kapom, hogy forsz, butaság lenne kontrázni, (így is az!), hisz a kontra alapja csak egy rögtön lehúzható szín lehet, vagyis indokolt a menekülés az esetleg teljesülő 4 vagy 5 minorba. Invit után viszont lehet erős lapom is, amivel eddig lesben álltam. Mindenesetre Kelen Karcsi jelenléte erősem motiválta döntésemet: piros lappal jutalmaztam licitjüket, nehogy már Karcsi barátom linkre álljon meg. 5 ponttal kaptam többet azoknál, akik kontra nélkül buktattak, viszont ha kimennek a kontrából, 14-et veszítettem volna. Rossz üzlet volt, viszont remekül szórakoztunk, a kibic, meg én. Komolyra fordítva a szót, az etikai kérdés ott merül fel, hogy vajon azt a plusz információt, hogy a kibic, és ráadásul éppen a Kelen, pont ennél a partinál állt meg mögöttem, szabad-e felhasználnom. Az élet furcsa módon válaszolta meg a kérdésemet, mert utóbb kiderült, hogy Karcsi nem is ismerhette a partit, hiszen az I/a és I/b osztály nem azonos leosztásokat játszik.  

Évekkel ezelőtt játszottam az alábbi partit. Dél helyén 1 pikkel indultam. Nyugat passza után Észak 3 szanja erős háromszínű lapot ígért, minimum négyes pikk-kel. Kelet 4 szannal lépett be mindkét minort mutatva. Kulcslicitsorozat után 7 pikkig jutottunk.

Éjszakánként szarvasgomba után kutató Golden retriever kutyának álmodom magam. Aztán felébredek és olyan bridzsjátszmákat keresek, amik nem kevésbé ritkán fordulnak elő mint a fent említett finomság....

Bernstein egy tv-előadásban említette, hogy Beethoven nem tartozott a legnagyobb dallamkitalálók közé. Schuberttel, például, nem lehet egy napon említeni. Ennek ellenére a VII. szimfónia második tétele, amelynek dallama meglehetősen egyszerű, a világ legszebb zenéi közé tartozik. Mintha minden egyes hangot telefonon diktáltak volna „odaföntről”.

Meghalt a Bridzsélet! Éljen a Bridzsélet! Majd most kiderül, hogy van-e élet a halál után! Körülbelül egy éve vetődött föl komolyan, hogy ötvenedik évadába lépő folyóiratunk megszűnik rendszeres nyomtatott kiadványként. Mindannyian sajnálkoztunk, hogy valami, ami évtizedekig működni tudott – tartotta bennünk a lelket! –, nem lesz többé, nem lesz a régi. A változás azonban az új lehetőségek ígéretét is magában hordozta: kovácsoljunk a szükségből erényt!

A Topok és nullák cím: lopás. 1987-ben jelent meg Pamela és Matthew Granovetter (amerikai bridzsezőházaspár) Tops and bottoms című könyve. „A világ legjobb játékosainak álmait és rémálmait” foglalták könyvbe. Nekem sem kellett több. Gondoltam: jó húzásainkra mi is büszkék vagyunk, hülyeségeinket meg nincs mit szégyellnünk.

A címben szereplő bölcsesség Csepeli-szabályként is ismert, én néhány éve Bánki Zoli intelmei között olvastam a Bridzséletben. Legyen a neve röviden ’ötös szabály’ és nézzük meg, hogyan vált be az IMP párosbajnokság I. osztályában.