Bernstein egy tv-előadásban említette, hogy Beethoven nem tartozott a legnagyobb dallamkitalálók közé. Schuberttel, például, nem lehet egy napon említeni. Ennek ellenére a VII. szimfónia második tétele, amelynek dallama meglehetősen egyszerű, a világ legszebb zenéi közé tartozik. Mintha minden egyes hangot telefonon diktáltak volna „odaföntről”.
Az alábbi eset réges-régen történt. Az Óperenciás-tenger túlsó partján játszottam egy felvételt. Az aduszín, amiből egy ütést adhattam ki, a következőképpen volt elosztva:
Elsőre impaszt adtam a dámával, majd az átmenetekkel való gondos gazdálkodás és módszeres lopás eredményeként sikerült háromlapos állást kialakítanom, amikor is az asztalról hívtam. A Keletnél lévő KJ8 csak egy ütésre volt elég az A9x előtt. Mintha minden egyes hívást telefonon diktáltak volna „odaföntről”.
Az esetnek a résztvevőkön kívül szemtanúja is akadt, egy partner nélkül maradt játékos kéredzkedett mellém a játék kezdetekor. A parti után kimondhatatlan boldogságot éreztem. Ekkor megláttam, hogy a kibicem végigszunyókálta életem legjobb felvevőjátékát. Mintha orrba vertek volna.
A következő eset nem is olyan régen történt. Szerkesztő partnerem kibicet hozott, „Bridzsóvoda” c. könyvének kiadóját, egy szimpatikus fiatalembert, aki életében még nem igen látott bridzset. Két mondatban instrukciókkal is ellátta: nagy ember játékát figyeli, és maradjon csöndben. Egyik instrukcióval sem volt probléma, a kibic némán figyelte az eseményeket, amint az ellenfelemnek csak egyet sikerült ütnie az adu ász mögött ülő egyszer védett mariázsával. Mondanom sem kell, egy szót sem értett a cirka negyven évenként ismétlődő nagyszerű előadásból. Hogy a zenei hasonlatok talaján maradjunk, áhítattal figyelte a VII. szimfóniát – némafilmen.
Az utolsó eset a közelmúltban történt. Magyar élpár ellen játszottunk külföldön, és a páros-verseny második fordulójának első partija érdekesen alakult. Bátran kijelenthetem, hogy általában nem vagyok babonás. De a bridzsben, sajnos, nagyon. Nekem az első parti mindig küld valamilyen üzenetet arról, hogyan fognak a dolgok alakulni. A legrosszabb esetben csak a forduló után derül ki, mi volt az üzenet.
Treff király indulás után leterült az asztal, és Nyugat azonnal megjegyezte, hogy partnerem nagy hibát követett el, mert nem a kontrázott négyes magasságú felvételt választotta, ami nekik mínusz 800. Hm! Mindenki adott a treffbe, és Nyugat a dámával folytatta. Kelet rövid belső tusa után belopott a pikk bubival, amit fölülloptam.
Első dilemma: hogyan kell a pikk színt kezelni? Milyen felszerelésből kötelező ez a lopás? Bubi-kicsiből. Milyenből nem ad ütést? Szek dáma-bubiból továbbá szingli bubiból. Ha most kárót dobok, a tizenegy ütés biztos. De van itt lehetőség tizenkét ütésre is, ha a kőrt lábon meg tudom ütni. A licitből arra gondoltam, hogy Nyugat, aki sokkal erősebb a játékban, mint az asztal melletti viselkedésben, komoly eséllyel tartogathatja a pikk dámát, mivel az ilyen ugró felüllicitek gyakran ígérnek fél fogást vagy többet a mellékszínekben. Megadtam az adu impasszt, ült. _A parti után az ellenfelek jól elvitáztak azon, kellett-e Keletnek a szingli bubival lopnia._ Kiaduztam, és elérkeztem a következő dilemmához.
Hogyan kell a kőr színt kezelni? Nyugatnak mostanra ismertem tíz fekete lapját, és a káró ászt is kikotyogta. A vonalon még kint lévő nyolc darab káróból és öt kőrből kettő van nála. A valószínűségek erősen a dubló kőr ellen szólnak, még az is lehet, hogy egy sincs nála. Lehúztam a kőr ászt, és figyeltem, mit dobnak az ellenfelek. A két legkisebb lapot dobták el _kicsi-nagy páros_. A kibicem közben jól hallhatóan felszisszent. Ebből megállapítottam, hogy miközben a kis kőrökkel bíbelődtem, az ászba véletlenül a királyt tettem. Nyugat, aki a szereposztásnál erre a partira hosszú szöveget kapott, bosszankodva jegyezte meg, ebben a hónapban már másodszor fordul elő, hogy a kibic sziszeg „ellene”. Jól nevelt kibicem azonnal elkergette magát. Kihasználva, hogy utolsó lehelete még ott lebegett az asztal körül, gyorsan impasszt adtam a bubi ellen, ami eredetileg negyedik volt, és végül 11 ütéssel zártam a partit. Az ellenfél nem volt boldog, azt gyanítom, összefüggést vélt felfedezni a sziszegés és az impassz megadása között, de én sem, mert elvesztettem a jó kibicet.
Ez a három eset arra késztet, hogy megfogalmazzam a kibiccel kapcsolatos elvárásaimat. Azt a kérdést, kinek is kibicel valaki, nem az dönti el, hogy kinek a lapját nézi, hanem az, kinek drukkol az asztalnál. A játékos egyébként annyira ki van szolgáltatva a kibicének, hogy tetszés szerinti kritériumokat állíthat fel az egyensúly helyreállítása végett. Aki nekem ezután kibicelni akar, annak át kell esnie a kibicfelvételi vizsgán, azaz teljesítenie kell az itt megfogalmazott minimumot.
* * *
A kibic...
...legalább olyan szinten ért a játékhoz, hogy meg tudja állapítani, milyen formában van. Ez ugyanis alkalomról-alkalomra változhat, és kiterjed mindkét előjeltartományra. A jó kibic türelmesen kivárja a játék végét. A semleges kibic diszkréten elpárolog. A rossz kibic átül az ellenfélhez. Aki azt veszi észre, hogy bármit tesz is, rossz kibic marad, az iratkozzon be az általa leginkább utált politikai pártba. _Milyen kár, hogy ez a mondat nem az egypártrendszer idején jutott az eszembe! Mi lehetnék én most!_ Olyan kibic, aki örökké jó, még nem született;
A kibic kitart a játék végéig. Ha időközben mégis el kell mennie, akkor köteles helyettest állítani. A helyettesnek is jó kibicnek kell lennie. Az eredeti csak akkor távozhat, ha erről már meggyőződött, vagy _pénzpartiban_ vállalja, hogy állja az esetleges későbbi veszteségek felét;
A kibic ismeri a játékos rigolyáit, és tiszteletben tartja azokat. _Jeff Rubens szerint a 29-es nagy kibicsztrájk legtöbb indulatot kiváltó kérdése az volt, hogy felteheti-e a lábát a játékos székére._ A játékosok rigolyái igen széles skálán mozognak. Volt már, hogy játékos lelőtte a kibicet, mert az ismételten hozzáért a székéhez. Minthogy a rigolyák ragadósak, a kibic tartozik ismereteit rendszeresen frissíteni;
A kibic köteles segíteni a játékost az ellenfél rigolyáinak megtörésében. _Pl. vannak őrültek, akik utoljára szeretik kivenni a lapot a tokból. Ezt a marhaságot vagy tíz éve én találtam ki, és büszkén jelentem, szépen terjed. Milyen izgalmas, amikor két ilyen jön össze a partiban. Kicsit időigényes, de megéri. Kínálgatják egymást:
– S’il vous plaît, Monsieur!
– Après vous, Idiot! – Dúl a csata, végül a vesztes kiveszi a lapot, de előbb megérinti a másik kártyáját. A győztes rácsap a kezére, szintén kabalából. Tíz év alatt annyi változott, hogy most már én is hiszek benne. Szóval, ezeknek a kibic szolgálatkészen kiveszi, és átadja a lapjukat_;
A kibic érvényes sportorvosi igazolással rendelkezik. Emésztését, hormonháztartását képes olyan állapotban tartani, hogy a játék folytonosságát sem hanghatásokkal, orrfúvásnak álcázott trombitálással, sem ki-bemászkálással, stb. nem zavarja. Hallása és látása éles, és ha az orvos az igazolásába beírja, tartozik szemüveget viselni, különben nem tudja ellátni kötelességeit. Amennyiben a játékos rosszul rakta össze a lapját, a kibic ezt finom köhécseléssel jelzi;
A kibic képes uralkodni magán, nem szisszen, jajdul, sikkant. Bármi szokatlant észlel _készülő színvétés, rossz lap kijátszása_, hangképző reflexeit elnyomja. Szóba jöhet ellenben az ellenfél villámszerű inzultálása, pl. italának ráöntése, fejbe verése _– Méhecskét akartam elkergetni!_ stb., ami eltereli a figyelmet a játékosról;
...jól mulat a játékos viccén, az ellenfelekénél viszont jól nevelten hallgat;
...figyelemmel kíséri a játék alakulását, és kész bármelyik pillanatban válaszolni a „Most mit játszanál?" kérdésre. Ez különösen akkor fontos, ha a játékosnak éppen több lehetőség közül kell választania, és szeretné megtudni, melyik ne legyen az;
...kussol;
...ül; _A játékosok gyűlölik az álló kibicet. – Álló kibicnek lóg a bástyája! – Így noszogatják a leülésre. Nem a megszégyenítés szándékával, hanem az attól való félelem miatt, hogy a kibicelés visszafelé sül el._
...nem blöfföl;
...kontrázható _pénzpartiban_;
A kibic jogai: a kártyapénz lefizetése ellenében alkalmanként egyszer belehúzhat a partiba. A kibic zsűrit hívhat, ha a játékos egyáltalán nem rakja össze a lapját, vagy állandóan összecsukva tartja.
Végül bemutatok egy csúcsformában lévő kibicet. Pár évvel ezelőtt történt Pulában. Az előzményekhez tartozik, hogy különböző összetételű csapatokkal egymást követő négy éven keresztül harmadik helyen végeztem a nyílt csapatversenyen. Abban az évben az utolsó három fordulóra az A-csoportban mellém szegődött dr. T.J., és ahogy jöttünk föl a támogatásával, a legutolsó fordulót már a második asztalnál játszottuk. Ott ült a kis öreg közvetlenül mögöttem a liciternyő innenső oldalán, és az alkalmi kibicsereg gyűrűjében nagy átéléssel figyelte, hogyan alakul a mérkőzés az előző évi győztes magyar–horvát nagymester csapat ellen. Nem alakult rosszul, de az utolsó partiban még jól jött volna pár pont. 2 pikket játszott az ellenfél, és nehéz döntéseket kellett hoznom. Kétszer jött hozzám az ütés, és mindkétszer adut hívtam a figurám alól. A felvétel elbukott. Ekkor dr. T.J. felállt, megtörölte gyöngyöző homlokát, és így szólt: – Tyű, ez nehéz volt! – A partin kerestünk öt meccspontot, és végül 8:4-re nyertünk. A többi meccs szerencsés alakulása folytán _kétség sem fér hozzá, dr. T.J.-nek köszönhetően_ megtört az átok, és a második helyen végeztünk.
E sorok írása közben az „Elvira Madigan”-t hallgatom _KV 467, No.21, É-D bellben_. A verseny első tételét a büszke bevonulással, a témák kavalkádját, a briliáns technikát. Az andante világszép, édes-bús dallamát _Beethoven a fele fülhallását odaadta volna érte_, amely telve van vágyakozással és fájdalommal, földöntúli örömmel és aggódással. Vajon létezik egyáltalán, fog valaha találkozni Wolfgang Elvirával? Létrejön a beteljesülés? A győzelem a csapatversenyen?
A záró rondó vidám forgataga újfent a pulai fesztivált idézi, de mindvégig ott bujkál benne a kibicolimpiai eszme kesernyés bölcsessége: nem a részvét, hanem a győzelem a fontos.
2002. augusztus
*
Honnan tudható, hogy mindhárom adu nála van? A_ Sokat gondolkozik. B_ A lapszámjelzésből. C_ Adut tesz
_a bubit kész öngyilkosság, még a legjobb, ha a királyt, de az is árulkodó, mert két aduból nem lopna_.
Igen, a hangszórót azok kapják, akik a C_ válaszra szavaztak. De azért legyünk nagyon óvatosak, mert vannak rossz napok, amikor a „mennyei telefon” csak az ellenfélnél működik, és előfordulhat, hogy Keletnél a három lapos végállásban aduból K8 van. Bemegy a királlyal, mi alálopunk, és impaszt adunk Kelet feltételezett bubija ellen. Az egész mezőny egy adut ad ki, mi kettőt.
A partit annak idején megmutattuk Albert bácsinak, aki a fejéhez kapott, és elrohant megírni a relativitás általános elméletét.
**
Mondjuk, nyolcvan év múlva, barátunk újabb könyvet ír „Bridzs az anyaméhben és azelőtt” címmel. Felkészültél,
Kedves Olvasó, arra az esetre, hogy a fiatalember visszajön, és most a kétszer védett adu mariázst kell elfognod?
