Kezdőoldal

2016. szeptember 16-án meghalt Szabó István, alias Steve, az Interface csapat kapitánya. Már évek óta súlyos betegséggel küzdött, eddig bírta.

2016 sem telhetett el – az immár hatodik – kimlei bridzstábor nélkül. A helyszín, mint mindig, az idén is családunk kimlei birtoka volt, amely tűrőképességeit feszegetve minden nap képes volt elszállásolni körülbelül 30 embert, a körülményekhez képest kényelmesen. A szobabeosztást Zsófi (Bekő Zsófia) intézte szinte egyedül, és ő tartotta számon a mindennapi „emberforgalmat” is. Ilyen sok embert persze nem lehet együtt oktatni, csoportokat kellett alkotni. A csoportok megfelelő beosztását azonban nagyban megnehezítette, hogy a tudásszint nagyon sokféle volt, míg oktató, ha nem is kevés, de épphogy elegendő. Ennek megszervezése Dani (Bakó Dániel) és Zsófi kezében volt, és lehetőségeikhez mérten hihetetlenül jól végezték a feladatukat.

Mint bizonyára tudjátok, a budapesti Európa-bajnokság magyar érdekeltségű mérkőzéseiről a hagyományos BBO-közvetítésen kívül élőszóban, magyar nyelven is közvetítettünk. A többes szám első személy magyarázata, hogy – egy nyolctagú csapat tagjaként – én magam is tudósíthattam arról, hogy „csapataink harcban állnak”. Szeretném néhány mondatban körvonalazni a közvetítés előzményeit, illetve feltételrendszerét, valamint – nem mellékesen – deklarált célját, utána pedig elemezni azt, hogy szerintem mit sikerült megvalósítani és mit nem, leszűrni néhány tapasztalatot. Mindeközben kitérnék a visszajelzésekre is.

A nevezések alapján 38 ország 84 csapatát látja vendégül Budapest a júniusi bridzs Európa-bajnokságon. Mindkét szám jelzi, hogy az egyik legnagyobb kontinensvetélkedő lesz Budapesten, az országok száma alapján a második legnagyobb. A játék népszerűsítése és az érdeklődők minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében az Eb minden játéknapjáról magyar nyelvű hangkommentátoros közvetítést szervezünk a BBO-n a magyar csapatok mérkőzéseiről, a belvárosi IF Café pedig bridzses szurkolói klubbá válik a verseny idejére.

A csapat gerincét az olimpián győztes együttes három tagja alkotja. A negyedik „ász”, sajnos pont a pikk, a nyílt csapatbajnokságon induló együttest erősíti. Egyébként Európa-bajnokságon jól szerepelni szinte nehezebb, mint olimpiákon. Utóbbin a csoportmérkőzéseken több gyengébb ellenféllel lehet találkozni, így az ellenük elért siker önbizalom-növelő lehet. A csoportbeli jó helyezés a kiesési szakaszt is kedvezően befolyásolhatja. Az említett „pikk ász”, vagyis Dumbovich Miklós játszott a legutóbbi Európa-bajnokságon szereplő szenior csapatban, ennek ellenére az eredmény várakozás alatti volt.

Kedves Tudor!

Nemrégiben ismét Kassán jártam bridzsversenyen. Egy játszmát elrontottam, és erről rögtön eszembe jutottál. Pontosabban nem egy játszmát rontottam el, de erről eszembe jutottál. Szóval nem az elrontásról, na!

Tavaly ősszel zűrös körülmények között, ad hoc felállással és rendkívül kis különbséggel megnyerte a válogató versenyt a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Kemény György–Szalka Tamás, Szalay György–Szilágyi László összeállítású csapat. A válogató zűrös volt, mert Dumbovich (előre egyeztetetten) nem tudott részt venni a vasárnapi játéknapon, Szilágyi pedig váratlan egészségügyi problémák miatt csak egészen kevés partit játszott, azt is szombaton. Noha a frissen kialakított Kemény–Szalka pár jól bírta a gyűrődést, a feszültség közöttük is tapintható volt. Végül mindenki összeszedte magát, és minimális mértékben ugyan, de az ad hoc Szalay–Winkler párral megnyerték a válogatót a Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Marjai Péter–Szabó Csaba négyes ellen.

Ez az egyik leghasznosabb konvenció az alkalmi párok számára, de nélkülözhetetlen az állandó párok számára is, hogy mondjunk 5 szant abból a célból, hogy megtaláljuk a megfelelő szlemet minden olyan szituációban, ahol vagy túl magasan kéne színt választanunk egy szlemfelvételhez, vagy választani szeretnénk az adu és a szan közt, vagy úgy érezzük, hogy félrement a licitünk.

A 4 szan kvantitatív szleminvit olyan fegyver, amit szinte minden jó játékos használ, ám fontos tisztázni néhány kérdést ebben a helyzetben. A legfontosabb az, hogy pontosan kell tudnunk, mikor adunk passzolható 4 szan kvantitatív szleminvitet.

1977-ben, amikor egyetemi éveim vége felé elkezdtem a versenyszerű bridzsezést, természetesen még alig ismertem a legjobb magyar játékosokat, de ez a helyzet egy-két év alatt megváltozott. Voltak olyanok, akiknek a nevét csak a jó játékuk miatt tanultam meg, de néhányan mással is kitűntek. Utóbbi kategóriába tartozott az akkor már a negyvenhez közelítő Csepeli Miklós is, akire finoman elhelyezett szarkasztikus megjegyzései hívták fel a figyelmemet.