Kezdőoldal

A megnyitóval szombat este veszi kezdetét az 52. bridzs Európa-bajnokság Opatijában. A játék vasárnap este kezdődik és július 2-án kedden fejeződik be. Megpróbáltam a lehető legtöbb információt összeszedni, de valamiért most nem a szokásos honlapot használják, ezért menet közben fog kiderülni néhány fontos dolog. Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy a nyílt versenyre 36 ország küldte el a válogatottját, a nőknél 23, a szeniorversenyben 26 induló van.

Próza, 1980 Fényképes, német nyelvű igazolványt kaptam, hogy a BH állandó belső munkatársa vagyok. Ami csakugyan kellett, mindenféle privilégiumhoz. A drága, előkelő Grand Hotelban folyt a verseny, ott szálltam meg – ráment a napi húsz pengőm, amit kaptam –, s onnét telefonáltam meg esténként, lapzárta előtt, az anyagot Budapestnek. „Drámai fordulatok!” – „Hajnali mérkőzés!” – „Kapcsolják a bécsi telefont a gyorsírókhoz!” – kiabálták a BH folyosóin. – Aztán végül ez jött: „Magyar zászlók a bécsi Grand Hotelen! – megnyertük a bajnokságot.” „Adj még anyagot. Négyhasábos cikket csinálunk.” A magyar csapattal reggeliztem mindig, addigra már ott volt a hotelban – s persze az utcán is – a BH friss száma, benne az este leadott cikkemmel. Páratlan oldalon. Ki merné erre már azt mondani, hogy „örökbecsű”?

Cohen, Bridzsélet 1973. április Amikor egy nap késéssel megérkeztem a Grand Hotelba, folyt a játék a termekben délután, este, bele az éjszakába. Láttam, hogy nem nagyon lehet Cohen közelébe jutni, pedig szerettem volna. A hallban vagy a télikertben az „egyeztetés”-nél alig tudtam átfúrni magam a nagyrészt estélyi ruhás tömegen. A szobámból sem mertem felhívni Cohent, csak a szünetben láttam messziről, egyenes tartásával az újságírók, fényképészek közt, karján szép fiatal madonna-arcú szőke feleségével. Körülvéve mindig a nemzetközi nagyságokkal. Oroszlánnak láttam őt, a sok nagy nemes vad közt. Korai ősz csíkkal a hajában, ő volt a legnagyobb, legnemesebb ragadozó. A második este, ahogy a délutáni fordulók véget értek és indultam sietve az eredményekért, egyszerre csak elállja valaki az utamat. Felnézek. Cohenék. Azt hittem, véletlenül szaladtunk egymásba.

Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött el Bécsben a magyar csapat részvételével a III. Bridzs Európa-bajnokság. Magyarország anyagi okok miatt nem tudott részt venni az első kettőn, így a válogatottunk ekkor szerepelt először a versenyen. Egy-két sikeres nemzetközi szereplésen viszont ekkor már túl voltak a magyar bridzsezők, ezért mindenki nagy várakozással tekintett a verseny elé. Ottlik Gézának a versenyről szóló visszaemlékezéseit és eredeti tudósításait változtatás nélkül közöljük.

– Van valamilyen elfoglaltsága holnap estére, Aelred testvér? – kérdezte az Apát kedvesen, ahogy egy reggel összefutottak a kerengőben. Aelred barát felfigyelt. Micsoda megtiszteltetés! Még soha senkit sem kértek fel az 5 pennys asztaltól, hogy csatlakozzon az Apát keddi privát partijához. Talán hallott az Apát arról a nehéz 3 szan felvételről, amit valamelyik nap teljesített?

Az 1956 utáni években tudatosodott, aligha a bridzs jelenti a legnagyobb problémát a hazai közéletben. Sőt, bridzsversenyek szervezése alkalmas lehet az egyetemisták érdeklődésének, szabad energiáinak lekötésére is. Így Darvas Róbert neve, egy időre, fogalommá vált. A megnyíló lehetőségekre az akkor még irányító szervezettel nem rendelkező, bridzsező közösség is felfigyelt. Az újrainduló folyóirat, a Bridzsélet, rendszeresen beszámolt ifjúsági versenyekről. Ezek engedélyezésében, szervezésében, különösen az ELTE és a Műegyetem ifjúsági, valamint szakszervezeti bizottságai jártak élen. Rendszeresen tartottak egyetemi bajnokságokat. Hamarosan az első országos bajnokságot is kiírták, és a versenyt az akkor elhunyt Darvas Róbertről nevezték el. Alighanem a hagyatékból ajánlottak fel vándorkupát a mindenkori győztesnek.

Arról, hogy milyen egyszerű játék a bridzs, mégsem fogjuk megtanulni soha   Sehol sem leltem rá, de mintha George Bernard Shaw-nál olvastam volna: „Munkája közben az emberek nagy része egyáltalán nem gondolkodik. Én eléggé jól megélek abból, hogy péntekenként egy órát gondolkodom.” (Ezt találtam helyette: „Az embereknek két százaléka gondolkodik, három százaléka azt hiszi, hogy gondolkodik, és 95 százaléka inkább meghal, minthogy gondolkodjék.”) Ha keddet írt volna, ránk is vonatkozna: simán nyeri a bajnokságot, aki keddenként a ráeső egy órát rutinmegoldások helyett gondolkodással tölti.

Ritka alkalom, hogy az ilyen címletű lapoknak nagyobb szerep jusson egy partiban, mint valamiféle jelzés. Az IMP-bajnokság I/A osztályában mégis élet-halálról döntött. Legalábbis arról, bukik-e a kontrázott felvétel.      

...hogy az I/A harmadik fordulója előtt nem sikerült elolvasnom Talyigás Péter legfrissebb cikkét az ötszínű beszorításról. Pedig mindig nagy örömmel látom, ha új publicisztika került a főoldalra, de most a sok munka mellett csak a bevezető gondolatokat volt időm elolvasni – hogy szerző szinte minden partiban a beszorításokat fedezi fel. Szóval, a cikket nem olvastam, és ez pont a szerző ellen bosszulta meg magát. A partnerem, Gombás Gábor összeállította rendszerből is csak az 1 szan indulást tudtam végigolvasni, úgyhogy abban maradtunk, csak óvatosan, feltűnésmentesen licitálunk és játszunk. Sajnos, a 29. partit már végképp nem volt lehetőségem 1 szannal indítani, és mivel odáig sem a szerencsével, sem a gémekkel nem álltunk hadilábon, úgy gondoltam, konzervatív brahi indulást választok.

A Cahalan-kupa egyenes kieséses versenye csak egy megyei esemény volt, de az Apát nagyon is komolyan vette. Ez nyilván nem azzal állt összefüggésben, hogy a versenyen mindemellett országos mesterpontokat is osztottak.