Kezdőoldal

Az utóbbi években a Magyar Bridzs Szövetség honlapján többször is olvashattunk kritikus megjegyzéseket a Magyar Kupa jelenlegi lebonyolítási rendszerével kapcsolatban. A bírálók azt nehezményezték, hogy a lebonyolítás nem igazságos. Ezt a véleményüket arra alapozták, hogy a kupa főtábláján, az egyenes kieséses szakaszban nincs kiemelés, azaz nem a (mesterpontok száma alapján értelmezett) játékerő szerint kapnak ellenfelet a csapatok, hanem az előcsatározásokban, azaz a csoportmeccseken elért eredménytől függően.  

Ez egy szerfelett kedves, rendes cselekedet: egyes emberek, melyek vezetnek egy szervezetet, melyben rengeteg ember festett jelekkel verseng, s erre rendezkedett be, megkerestek egyes festettjeles embereket. Versenyteremben letettek egy rendesen megszerkesztett tesztet, s erre kellett, de nem, nem kellett, ehelyett lehetett felelnetek, emberek.  

„Ez van” – mondogatta Dzsémsz Gyurinak, a bátyjának az utolsó napokban. Ez van – akartam mondani a halálhírére, de csak káromkodni tudtam, átkozódni, ahogy szokás, hogy mindig, de tényleg mindig a legjobb srácot ragadja el közülünk a kór. Valami furcsa betegsége volt, az IMP-bajnokság utolsó fordulója után került kórházban, és egyre aggasztóbb volt a helyzet, nem tudta legyőzni a bajt, a múlt hét végén aztán befejeződött küzdelme a halállal.  

Augusztus 13-án regisztrál lány csapatunk a 2014-es ifi világbajnokságra. Tavaly Wroclawban, az Európa-bajnokságon ötödik helyen végzett a csapat (Bekő Mária, Bekő Zsófia, Bunth Ágnes, Érsek Laura és Fischer Andrea – Nádasi Tibor (NPC), Magyar Ádám (coach)), és ezzel pont kvalifikálta magát az idei isztambuli vb-re. Az eddigi ötből csak az utolsó két Eb-n kvalifikálhattak lánycsapatok is a vb-re, de a magyarok korábban nem jutottak ki. Csapatunk Isztambulban a következő felállásban fog küzdeni: Bekő Mária, Bekő Zsófia, Érsek Laura, Fischer Andrea és Fischer Brigitta, valamint Honti László (NPC) és Mezei Katalin (coach).

Opatija után az EBL következő világversenye Burghausenben lesz, itt a junioroknak rendeznek páros bajnokságot július 12. és 17. között. Négy különböző versenyszámban mérhetjük össze erőinket. Az első két nap vegyespáros verseny lesz, ide 47 pár nevezett, majd az azt követő három napban párhuzamosan három kategóriáé a főszerep: U26, U20 és U26 girls. Az U26-ba, ahol mi is indulunk Lázár Kornéllal (a vegyes mellett), 66 pár nevezett 22 országból, míg a másik két kategóriában 67, illetve 25 pár verseng a helyezésekért.

Ezt a kérdést találtam az Európa-bajnokság bulletinjában: Mi köti őket össze, és mi közük a bridzshez? A) Magellan, Tasman és Armstrong. B) Nobel, Marconi és Baird. C) Chaucer, Händel és Voltaire. Nem jöttem rá, és utálnám, ha az olvasó meg simán megfejtené, ezért azonnal elárulom a megfejtést, amint befejeztem katonaévem egyik legjobb történetét.        

Visszavonok mindent! Ugyan nekem elsőre is tetszett az új győzelmipont-számítás, de voltak kétségeim, hogy a hírekben érteni fogják, mi történik egy bridzsmeccsen. Kétségeim most is vannak, de már nem érdekel: micsoda izgalmakat hoz egy bajnokság végén, hogy folyamatosan látszik, hogyan döntheti el a verseny sorsát egyetlen meccspontnyi különbség. A női Európa-bajnokság utolsó fordulója előtt öt csapat már biztos lehetett abban, hogy kijut a Velence-kupára (a női vébére). Ez volt az állás: 1. Olaszország 284,63 pont, 2. Hollandia 282,89, 3. Anglia 280,65, 4. Franciaország 278,15, 5. Lengyelország, 265,72, 6. Törökország 254,73, 7. Dánia 252,66.

„A bridzsben nem lehet mindent tudni. A játékos, ha több egyenértékű lehetőség között lehet választani, az érzése után megy: a jó játékost az ösztöne jó irányba fogja vezetni” – Darvas Róbert, a Színházi Élet bridzsrovatvezetője egy riportalanyának nyilatkozatát idézi a fenti sorokkal. Darvasról egyre többet tudunk, de szinte semmit arról, aki az interjúban szerepel. Pedig a magyar bridzs csillagáról van szó, aki rövid hazai pályafutása alatt, a 30-as évek bridzsaranykorában tündökölt. A hölgy nem csak játékával, hanem megjelenésével is megbabonázta a szerzőt. A cikk befejező mondata ugyanis így szól: „A bajnoknő ránk vetette csillogó bogárfekete szemét.”

Micsoda gól volt! James Rodríguez a kapunak háttal állva mellre vette, aztán fordulásból rátűzte úgy 18-ról. Koncentrált a labda útjára, ahogy közelített a földhöz, leszorította a lábfejét, és teljes csüddel találta telibe. A labda felfelé szállt, majd éppen időben levágódott: a kapus ujjheggyel érte el, de a felső kapufáról a hálóba jutott. Gyerekkori álmainkban épp így képzeltük, talán még azt is megelőzte, hogy kétoldali ugródeszka-beszorítással nyerünk Benito Garozzo ellen a Bermuda-kupa döntőjében.

Jákobot írtam, nyilván Jóbot értettem alatta az előző részben, de a szenvedések csak részben szűntek meg. A szeniorok ötödik helyen továbbjutottak, a nyílt csapatnak azonban nagyon sokat kell küzdenie még, hogy csak nyolcan előzzék meg a B-csoportban, és folytathassa a játékot. Ma nekik szünnapjuk van, úgyhogy Dumbovichéknak lehet szurkolni a BBO-n is.