Kezdőoldal

Az első részben a kapitányi értékelés, az előzmények és a jól sikerült első két nap került terítékre, most következzen a wroclawi olimpiai beszámoló második része, az utolsó négy nap krónikája. A harmadik napnak a harmadik helyről, nagy lelkesedéssel kezdtünk neki...

3. nap: Kanada, Litvánia, Kína
Három erős, az előzetes latolgatások során fekete lónak tekintett csapat következett, amelyek akár oda is érhetnek a továbbjutó helyekre.

A végül „szerencsés hatodik” kanadaiak ellen kezdtünk, akik ekkor még nem álltak túl jól, de hát még a verseny harmadán voltunk csak túl. Az első partiban kizárták csapatunkat egy mans gémből (ellenvonalon nehéz 3 szant mondani egyenletes lapokkal), máris 8 ponttal vezettek.

Ezután mindkét asztalon elkapták Délt 2 treffben:

Mivel úgy tűnt, hogy az ellenfélnek nincs nyolclapos major fitje, kimenni nem tűnt jó ötletnek (ami általában nem rossz gondolat, a biztosan rossz aduelosztás helyett jobbat találni). A dubló adu K is sokat nyomott a latban.

A két asztalon más ellenjáték folyt, míg nálunk aduzni próbált az ellenfél, Szilágyiék az ellenfelet próbálták kirövidíteni, ami sikeresebb volt, tekintve a zárt mellékszínt. Balázs 9, a kanadai felvevő 7 ütést vitt haza, így 11 pontot kerestünk.

Sajnos, kimaradt egy bell gém, majd pár töredéken is írtak, és kezdtek elhúzni. Jött egy nagyszlem:

Nálunk Balázs tudta a teljes elosztásom, és a minimumom, így, amikor 3 ászt mutattam, úgy vélte, hogy a nagyszlem nem lesz jó esélyű (3–3 treff, vagy a hosszabb adu mellett levő négyes), és persze a 3–2 adu is kelleni fog. A treff bubi nekik kellemes, nekünk kellemetlen meglepetés volt… –13. A mi csoportunkban a 16 asztalból összesen 5 mondott nagyszlemet, két helyen 3 szan ment.

Még egy partin kerestünk 11 pontot: mint kiderült, Fergani elfelejtette saját konvencióját – az ellenvonali transzfert. Zsűrit is hívott, hogy visszavehesse a hibás licitet, de a tálcát már áttolták, és a zsűri nem fogadta el, hogy mellényúlt csak, úgy gondolta, hogy licittévesztés történt, ilyenkor nem veheti vissza. Így végül 3 kőrt buktak a 3–2-es fitben háromszor (kicsit tömtük), míg a fiúk odaát megcsinálták a 3 szant.

Az utolsó partira egy unalmas terített 7 szan maradt, amit kihúztunk, így a meccset 9 ponttal, 31–40-re elveszítettük, 7,45VP-t szerezve.

A nyolcadik menetben Litvánia következett, akiktől elsőre nem tartana az ember, ha azonban elolvassa a játékosok névsorát, már igen: két korábbi lengyel válogatott alkotott egy párt, míg a Vainikonis testvérek egy-egy ügyes partnerrel ültek asztalhoz: egyikük partnere lengyel, a másik pedig fehérorosz színekben volt korábban ismert.

Rögtön a második partiban el is dőlt a kis pontforgalmú meccs: a licit tempójában nem volt lehetséges Gáléknál a 4 pikk mentésre 5 kőrt mondani, míg mi nem tudtuk megtalálni a mentést sem – bár Balázsnak 5–5 elosztása volt a gyenge szanommal szemben, egyáltalán nem volt biztos, hogy van elegendő fit, arról nem is beszélve, hogy épp aduból volt dublója, és külső szinglije, akár el is bukhat a gém.

A meccsen amúgy szinte kizárólag Észak–Délnek volt feladata, amit nálunk is, és szerencsére odaát Gálék is megoldottak, sok húzó volt – utólag láttam, hogy a meccs cross IMP-je számunkra mennyire negatív lett, holott érzésre semmi „rosszat nem tettünk”, egyszerűen a mezőnyben sok éles gém kimaradt, esetleg elbukott, vagy elszlemeztek valamit, nálunk nem tettek ilyen szívességet.

Egy partit még erről a meccsről, ahol sokat gondolkodtam a szlem bemondásán, végül arra jutottam, hogy rossz esélyű lesz, persze most benne volt…

Tudtam Balázs pontos elosztását, maximumát és ászait, tehát egy ki fog állni, továbbá azt is, hogy nem tudjuk majd eldobni káróra a treffet (esetleg pikkre igen, ha káró az adu). Ha azonban nincs káró dámája, akkor még 9 kártyából a dámát is el kell fogni, és akkor nem tartja majd a treffet sem, amivel könnyen lehet, hogy indulni fognak. A pikk kiadása pedig eléggé szükségesnek tűnik (kivéve persze, ha a király hiányzik, és el tudjuk fogni).

Utólag, a két lapot nézve a szlem egész közel van a normálishoz, a jó kézből játszva persze (ami nálunk sikerült volna).

A lejátszásban egy érdekes biztonsági játékra adódott lehetőség: kőr indulás, kőr fellopása, aduzás után káró a királyhoz, és káró impassz: ha ül, már a 13-dik ütésért adjuk meg a treff impasszt, ha pedig nem, akkor Dél végállásban van: vagy megadja a treff ingyen impasszt, vagy dob-lopot hoz, amire elmegy a vesztő treff.

A meccset végül 10–14-re vesztettük el, ezzel 8,8 VP-t szerezve.

A 9. fordulóban Kína következett, amely még ekkor küzdött a jobb helyezésekért, végül azonban nem volt esélye a bejutásra, mögöttünk végzett. Sajnos, itt nem tudtuk kihasználni több hibájukat, és bemondtak két jó szlemet, amit a mi csapatunk nem tudott (az egyikben például limitált partnerrel is kulcslicitáltak a mieink, de amikor a sikénjében mondott a partner kontrollt, nem gondolta a magyar játékos, hogy ez a szingli – az ellenfél egyet sem licitált 12 lappal egy színben).

A végén még az „offshape” 1 szan is odacsapott, a szingli királyos 14-gyel indult erős szannal a kínai játékos, ezzel kizárva a mienket a közbeszólásból, miközben épp ebben a királyos színben gémünk volt…

A végeredmény 15–39, azaz 4,26 VP lett.

Ekkor ugyan a tizedik helyre csúsztunk vissza, de a negyedik hely még csak 7 VP-re volt. Kár a néhány elszórt pontért, de nincs baj, majd az „arab tavasz”…

4. nap: Hollandia, Új-Zéland, Guadeloupe
Újabb nehezen induló nap, a csoport egyik legnagyobb esélyese, a hollandok ellen a rámában bizonyíthattunk. Ezen a meccsen sem játszottunk Balázzsal, ezért csak pár szóban: magas színvonalú, kis meccspont forgalmú mérkőzésen 6 pontos vereséget szenvedtünk egy jobb csapattól (a későbbi a győztestől). Sokáig vezettünk, végül két nagy partin írtak: az egyikben adut kell hívni ellenvonalon, hogy sokat bukjon egy kontrázott gém, de a szingliből nehéz meghívni, míg a másikban más kézből ment egy 3 szan: ha az AKJTx-ből indulunk, persze hívunk egy magasat, amire esik a felvevő szingli dámája, és máris bukott, míg a másik oldalról csak azt tudjuk, hogy ne a partner licitált másik színével induljunk… Nem meglepő módon nem a négy, hanem a két kicsivel indult a magyar játékos, –10 pontos eredménnyel. 21–27, 8,24 VP.

A 11. fordulóban a rosszul kezdő, de lassan magára találó (és végül simán továbbjutó) Új-Zéland volt az ellenfél.

Rögtön az első partiban 10 pontos hátrányba kerültünk. Az egész mezőny 3 szant próbált meg játszani, fogásokkal minden színben, ahogy mi is, de a KQ fogás Txx-szel kevés volt, 2 bukás. Az új-zélandiak megtalálták azonban az 5–2-es pikkben játszható gémet, gyakorlatilag egyedül a mezőnyben…

Ezután ők hagytak ki gémet, de a mieink nem találták el a felvevőjátékot – az a kérdés, hogy az indulás színében hányat tudnak lehívni, ha kiadjuk az ütést. Ha négyet (tehát 5–2 a szín), akkor nem kellene kiadni, hiszen bukunk, helyette húzhat egy 4–3-as szín az AKQ-val. Az ő színük 4–3 volt, míg a miénk 4–2, így bukott a bell gém.

Néhány kisebb (és nagyobb) partin kerestünk mi is, majd jött ez a peches parti:

Balázs kissé pesszimistán nem licitált, amikor az ellenfél a négyes mellékszínét akarta játszani, míg én a sikénjét ajánlottam (ebben az esetben játszhattunk volna treffet, nagy kérdés, hogy gémet-e), de legalább a 2 pikk elbukott. Gáléknál épp a 6–0-s kőrjükben készültek sokat bukni, de Szegedi Balázs persze nem álmodta, hogy van ennél jobb felvételük, és kontrázott – kimentek 5 treffbe, amit aztán jól megcsináltak… –12.

Az utolsó partiban még kerestünk 5 pontot, és így 1 pontos vereséget szenvedtünk (9,69VP).

A 12. fordulóban végre egy könnyebbnek tűnő ellenfél következhetett: Guadeloupe ugyan francia gyarmatként tanult már ezt-azt a bridzsről, de semmiképp nem ígérkezett verhetetlennek. A sok IMP összejött, de sajnos, nem mind mi szereztük, bár a győzelem legalább meglett.

Az első partiban (végre!) mázlink volt: Dumbovichék leálltak 5 káróban, mert nem derült ki a kőr találkozás, pont teljesítettek, míg nálunk a biztosnak látszó 6 kőrt mondták be, ami a 4–0 adu miatt bukott.

A második partiban Szilágyi „lejátszotta” ellenfelét felvevőjátékban:

Előbb a káró lopásokat hajtotta végre, mielőtt a treffekre Észak kárót dobhatna, így a végén biztosan teljesített, míg nálunk a felvevő nem volt ilyen gondos, Balázs el tudta dobni káróit, és a végén örülhetett a felvevő, hogy csak egyet bukott.

Egyik jó mentésük követte a másikat: először 8 pontot kerestek rajta, majd a másik partiban rámondtuk az 5 kőrt arra a 4 pikkre, ami annyira jó mentés, hogy benne van, és buktató ellenjáték jött: a hatodlagos treff ásszal indult az ellenfél, és megtalálta partnere szinglijét… A mieink sajnos nem találták meg ezt a teljesülő mentést, így ők kerestek 12 pontot.

Újra a mi partijaink jöttek, 10 pontokért:

Bár aktív gémünk ellen buktatóval (pikk lopás) indult az ellenfél, és szerzett is 300 pontot, ez kevésnek bizonyult, mert odaát megtalálták az 5kárót, ami bukhatatlannak bizonyult.

A másik jó partiban pedig nem derült ki a buktató treff indulás a jó 4 kőr ellen, míg nálunk be sem mondták ezt a gémet.

Sajnos, ezután eléggé unalmas partik következtek, és végül a meccset csak 46–32-re nyertük meg, azaz 13,75 VP-t szereztünk.

A napot ugyan kilencedik helyen zártuk, de úgy tűnt, minden rendben, túl vagyunk a nehezén, jön az ötödik napon az „arab tavasz”, és a végén majd csak odaérünk az addigra már kieső írek és továbbjutó (vagy összeesett, ekkor még nem lehetett tudni) osztrákok ellen.

Az ötödik hely 20, a hatodik 12 pontra volt mindössze, reményeink töretlenek voltak.

5. nap: Banglades, Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom
Tudjuk, valójában Banglades India mellett található, és lakói nem arabok, de az egyszerűség kedvéért Arab tavasznak neveztük el ezt a napot, amit nagyon vártunk. Meg voltunk győződve, hogy ezen a napon majd behozzuk az élmezőny elleni lemaradást, hiszen mindhárom csapat a mezőny vége felé tanyázik. A terv legalább 45, de inkább 50 vagy több pont megszerzése volt (mint később látni fogjuk, az 50 simán elég is lett volna).

Kedves bangladesi úriemberek ellen ültünk le, később derült ki, hogy egy szállodában laktunk.

Rögvest az első partiban Balázs optimistán szlemet látott.

Úgy a mezőny fele próbálkozott meg vele, de a káró dámát senki sem találta el – sajnos, én sem… Mivel odaát megálltak 4 szanban, 11 pontot máris vesztettünk.

A második parti is izgalmasnak tűnt:

Sok asztalon 2 kőr–4 kőr után kellett dönteni, Észak általában kontrázott, én is ezt tettem. Ezután vagy hagyták Délt teljesíteni a 4 pikket, vagy 5 kőr kontra lett a felvétel, mint nálunk is. Ez végül a túl optimista káró király indulásra csak hármat bukott, de odaát hagyták a 4 kőrt, így 9 pontot kerestünk.

A harmadik partiban a biztonsági játék kifizetődött: bár balra kontráztak, majorokat ígérve, a pikk dáma elleni impaszt mégis a másik ellenfél ellen adtam, mert így nem tudott aláhívni egy királyomnak. A dáma ott is volt, így 11-et ütöttem, míg odaát a veszélyes kézhez engedték, így elbukott a 3 treff, 5 pont ide.

A negyedik partiban sajnos Balázs bealudt egy 3 pikk ellenjátékban, így elmaradt a buktatás, 6 oda.

Ráadásul újabb szlemet buktunk:

Szinte senki sem teljesített, pedig a 6 szan benne van, csak a pikk dámát kell szöktetni hozzá – igaz, azt a színt a másik ellenjátékos licitálta, mint akinél volt. Így odaát elbukott a 6 szan. Mi sajnos a 6 kárót próbáltuk meg, ehhez az kellett volna, hogy ne lopják el az első treffet a pikk király kiadása után…

Végre hibázott az ellenfél, nem ismerték bizonyára Dumbovich nevét, mert megkontrázták egy 3 treffben – egy szür… Nálunk 3 szannal kísérleteztek, hiába, így 14 pontot kerestünk.

Amikor nálunk 6 kárót mondtak, majd leterítettek 13 ütést, reméltük, hogy keresünk a dolgon, odaát azonban a 6 pikk mentésre nem 7 kárót, hanem kontrát mondtak a mieink, és 800-at írtak, ez 4 pontunkba került.

Pár pontot kerestünk apróságokon, de a végén nekik jött össze 3 töredékszving, 5, 6 és 6 pontért, így vereség lett a vége: 32–38, 8,24 VP.

Az Emírségek ellen újabb nagyon kedves urak ellen ültünk le, szerencsére kedvességük a pontok osztásában is megmaradt.

Az első partiban nehéz döntés elé kerültem: bár az 1 kőr indulásunk limitált, úgy tűnt, lehet, hogy most kell erősítenem: partnerem kikérdezett, majd hatos kőrömet megtudva gémet mondott benne, és nekem négy királyom volt! Ha neki van ásza, simán benne lehet a szlem… Végül győzött a józan ész, és passzoltam – és milyen jól tettem! Több asztalon is 5 kőrrel próbálkoztak, nyilván ászkérdést követően, és az adu ász után nem volt nagy feladat áthívni az egyik királyon, nyilván azon, amiből az asztalon két kicsi volt, mögötte pedig az ász-dáma. Több más csapattal együtt mi is így kerestünk máris 10 pontot.

A harmadik partiban megint tennem kellett valamit:

Keleten csinos lapommal nem tűnt nagy veszélynek közbeszólni 1 pikkel (bár négyes színnel szökőévenként szoktam), de mégis megbántam…

Balázs kizáró emelést alkalmazott, bár bellben voltunk, hiszen volt egy sikénje is, és ő sem tartott attól, ami következett. Máshol is volt ez a felvétel, és adu indulásra ez 2-3-at bukik is, de nálunk szerencsére előbb a „megnézem az asztalt” treff ász jött... Loptam, káró a király felé, elment az ász, hogy adut hívjon. Beütöttem, a treff dámát fedte a király, lopás, és jött a kilences. Örültem is, így már nem bukok egynél többet, kárót hívtam a királyhoz, ki ne rövidüljek, ezt ellopták ugyan, és adut hívtak, de kiaduztam, azzal, hogy maximum kiadom a treff tízest, azonban ez már a bubiba beesett, így teljesült az optimista felvétel!

A másik teremben Gálékat is megkontrázták, őket 3 treffben. Ez a kontra az én treff felszerelésemmel megalapozottabbnak tűnt, azonban ez is teljesült, így két gémbe kontrázott töredékünk 15 pontot hozott a konyhára.

Néhány asztalon 23 pontból, igazi fit nélkül bemondtak egy 3 szant, ami a lapok szerencsés fekvése miatt benne van. Mi hazavittük a 2 szant, odaát a fiúk viszont közbeléptek, és 800-at buktak, így 12-t szereztek az emírek.

Ezután szinte számolatlanul írtuk a pontokat: rossz gémet játszottak, 10 ide, kihagytak egy bukós gémet, de a túloldalt betömték, újabb 10. A sorozat zárásaként egy esélytelen nagyszlemmel próbálkoztak, ami kettőt bukott, míg odaát meglett a kicsi, ezen 14-et kerestünk.

Egy 3 kőrben buktak odaát, míg nálunk rámondták optimistán a 3szant, ami négyet bukott, újabb 7 ide.

Végül a meccset 75018-ra nyertük, azaz 19,77 VP lett a jutalmunk. Ekkor úgy tűnt, sikerült a reggeli botlást kijavítani, ha még egy ilyen nagy győzelem összejön, eséllyel indulhatunk a továbbjutásért másnap.

Ekkor jött Egyiptom… A meccsen nem játszottunk Balázzsal, így nem sokat írok róla. Megint a szlemek – úgy tűnik, ez volt az a terület, amiben nem tudtunk maradandót alkotni. Előbb az egyik asztalon mondtak be egy bell szlemet, amit a másikon 100 pontért mentettek az 5-ös magasságon, majd a másik asztalon maradt ki egy nagyon jó szlem, amit az egyiptomiak bemondtak, ezen a két partin 29 pontot kerestek. Kimaradtunk egy bukós gémből, azonban ez valahogy meglett túloldalt, újabb 10 pont oda.

Pár apró partin kerestünk ugyan, de a vége így is 16–44 lett, amiért csak 3,58 VP-t kaptunk.

Az arab tavasz nem sikerült, láttuk, hogy esélyeink az utolsó napra minimálisra csökkentek. Az ötödiktől már 22, és a hatodiktól is 13 pontra voltunk, az utolsó napi ír és osztrák meccsen azonban nem számíthattunk hatalmas győzelmekre: az írek szintén a bejutásért harcoltak, az osztrákok pedig (általános meglepetésre) már benn is voltak. Kiszámoltuk, hogy két maximum közeli győzelem még akár elég is lehet (kiderült: elég is lett volna), de ha a gyengébbek ellen nem sikerült, miért sikerülne a jók ellen?

6. nap: Írország, Ausztria
A tervek szerint ekkor már a bejutók közt, vagy nagyon közel kellett volna lennünk, míg a két ellenfél már közelebb a hazaút terveihez, és talán kisebb ellenállást tanúsítva ül asztalhoz.

A 16. fordulós ír meccsen csapatunk még megrázta magát, előbb bekényszerítette az 5-5 elosztású ellenfelet egy reménytelen 4 kőrbe, 800-ért, majd a jobb gémet próbáltuk meg – az 5 káró csak egyet, a 3 szan négyet bukott bellben, 7 pontért.

Kimaradtunk egy elvben bukós, pont alatti 3 szanból, azonban a jó kézből simán meglett, a nem licitált szín QTxxx-ből nem lett volna szabad csak elindulni, nehéz, 10 pont oda.

A meccs témája az „írek 3 szanja négyet bukik” volt, ezúttal mansban, és teljesített töredékkel összeírva, ezzel 8 pontot szereztünk.

A meccset 37–19-re, azaz 14,6–5,4-re nyertük. Ezzel ugyan kicsit közelebb kerültünk az élen állókhoz, de sajnos nem alakultak úgy az eredmények, hogy javuljanak az esélyeink. Az utolsó meccsen 16 pont hátrányunk volt, és ráadásul kevés rangadó maradt hátra, sőt, Kanada kimaradásával szinte biztosította magának legalább a hatodik helyet (ez így is lett).

És jöttek a meccshez kicsit talán túl lazán álló osztrákok. Egy ponttal ugyan, de vezették a csoportot, és nem gondoltak arra, hogy a csoportelsők nagyobb eséllyel tudnak kedvükre való ellenfelet választani – ez később vissza is ütött, második helyen már csak az Egyesült Államok és Monaco közt választhattak – ki is kaptak nagyon utóbbiaktól.

A második partiban szlemfeladat elé állítottak:

A licit alatt Észak treffel szólt közbe, kicsit megnehezítve a helyzetünket (nem túl szimpatikus a 3 kicsi treff a kezemben Keleten). Kulcslicitekkel kiderült, hogy fogjuk a színt, ászkérdés után pedig megtudtam a kőr királyt is. Azt is sejtettem, hogy nem lesz zárt kőrje (KQJ vezetésű) Balázsnak, hiszen azzal már bemondta volna a nagyszlemet. Így aztán megelégedtem a kicsivel.

Treffel indultak, és amikor az asztal leterült, szomorkodtam, hiszen látszott, ha fellopható a kőr, simán 13-t üthetünk. Egészen addig, míg ki nem derült, hogy 4–0 az adu… Ekkor már a kőr impassz kellett a teljesítéshez (mert nem lesz időnk eldobni a két rossz treffet, mielőtt belopnak). Szerencsére ez ült, ezért hazaértünk – azonban az osztrákok is csak kisszlemig mentek, így kihúztuk a partit.

A következő partiban kimaradtunk egy kevés pontos, nagy fit nélküli 3 szanból, ezúttal végre kerestünk rajta, odaát kettőt buktak ebben a szép felvételben. 8 ide.

Kipróbáltuk, hogy jó-e ugyanazt a színt játszani mindkét asztalon – hát, nem volt az… 3 bukás mansban, 3 bellben, 10 oda.

Pesszimistán álltam ehhez a partihoz, baj is lett belőle:

Az ellenfél precíziósban licitált, ez a 4 kőr akár erős lap is lehet. Ennek ellenére tanácsos itt 5 kárót mondani, akár 5 kőrt mondanak, akár megcsináljuk a vállalásunkat, jól járunk. Én attól tartottam, hogy minden bukik, és akkor kereshetünk a dolgon.

A 4 kőr sajnos teljesült, míg odaát (kis segítséggel) a 6 káró bukott egyet, így 9 pontot leadtunk.

Ezúttal mi mondtunk be egy rossz, sőt, bukós gémet, azonban barátságos indulásra Gálék teljesítettek, míg az osztrákok kimaradtak belőle, 10 pont ide.

A meccset végül 1 ponttal, 25–24-re nyertük, 10,31 VP-t szerezve.

A csoportkör végére a kilencedik helyet foglaltuk el, 16 pontra a továbbjutást érő hatodik helytől.

A partik áttekintése során egyértelműnek tűnik, hogy néhány peches vagy rossz licit döntés mellett leginkább a csapat szlemstatisztikája bizonyult rossznak. Ugyan kevés rossz szlemet mondtunk (bár ilyen is volt), de inkább a jók/esélyesek kihagyásában „jeleskedtünk”. Szerencsére hibás felvevő- vagy ellenjáték viszonylag kevés volt, de ez elvárás is volt ilyen gyakorlott játékosoktól.

Ahogy már korábban is említettem, továbbra is a gyengébb csapatok elleni kevésbé sikeres játék volt a továbbjutás elmaradásának oka – négy mögöttünk végzett csapattól is kikaptunk, némelyiktől nem kevéssel. Az előttünk állók ellen többnyire nyertünk, pár kisebb/közepes vereség mellett.

A nemzetközi mezőny értékelése ugyan nem tisztem, de úgy vélem, hogy a gémek irányába továbbra is rendkívül, néha már túlzóan agresszív, ezt nyilván jó ellenjátékkal lehet ellensúlyozni. Több rossz esélyű, de teljesülő felvételt mondtak ellenünk, mint amit mi mondtunk általában – ez talán erősségünk lehet a továbbiakban is, kicsit több szerencsével.

A csapat véleményem szerint többre hivatott, és remélem, ilyen vagy hasonló összeállításban máskor is képviselhetjük a magyar bridzset nemzetközi szinten, talán több sikerrel.

Külön szeretném megköszönni Kotányi Balázsnak, csapatunk motorjának, hogy oly sokat dolgozott azért, hogy ez a csapat összeállhasson, és a szponzorok segítségével az anyagiakat is biztosítani tudta a költségekre, továbbá gratulálok, hogy első felnőtt nemzetközi válogatott versenyén sikerrel állt helyt. Még sok ilyet, Balázs!

Köszönöm, csapat, köszönöm, Talyigás kapitány úr!