A wroclawi olimpia a kapitány és a játékos szemével I.

A könnyű volt nehéz (Talyigás Péter)
Köszönöm Gulyás Daninak, hogy vállalta az érdekes partik kigyűjtését, a sportszakmai beszámolót. Bevezetőként egy rövid kapitányi értékelés. Nagyon rövid időn belül (az Eb után) másodszor fordul elő, hogy a válogatón győztes csapat egyik tagja betegség miatt nem tud részt venni egy nagy nemzetközi versenyen. Ezúttal a Gulyás Dániel–Kotányi Balázs, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs párok mellett Szilágyi Lászlóval – Macskásy Gábor hirtelen kiesése miatt – Dumbovich Miklós játszott. Miklóst tíz nappal az olimpia előtt kért fel a csapat helyettesnek.

Két világklasszisunk közismerten nagyon különböző felfogásban licitál. Szilágyi a részletekig kidolgozott precízióst játszik, és a megalapozott („sound”) közbeszólások híve. Dumbovich – bár többek között lengyel treffet is játszott már – sztenderdben mozog otthonosan, és az agresszív közbeszólások híve. Kompromisszumként sztenderdet játszottak, sound közbeszólásokkal. Az egész versenyen egymás iránti tisztelettel, a félreértéseket elkerülő bridzset játszottak, minimális hibával. Ha szabad így fogalmazni, kicsit olyan volt, mintha tojásokon lépkednének. Noha játéktechnikában bárkivel felvették a versenyt, éles liciteket egy frissen összeállt pártól nem lehetett várni.

Gulyás–Kotányi éppen az éles licitekkel, agresszív indulásokkal villogott, sajnos a sokat gyakorolt, még az utóbbi hónapokban is folyamatosan fejlesztett precíziós kevés partiban tudta megmutatni oroszlánkörmeit: nem jöttek olyan partik (szlemek), amelyekhez szükség lett volna a rendszer nyújtotta előnyökre.

Hegedűs Gál és Szegedi Balázs egészen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Lényegében az összes erős ellenfél ellen beültettem őket, és ők visszaigazolták, hogy ez helyes döntés volt. Futószalagon szállították a jó szkórokat. Ide két statisztika kívánkozik. Mindig leírjuk, hogy a cross-IMP nem mutat semmit, ezért készítettem egy korrigált cross IMP-t. Minden ellenfél esetében azt tekintettem nulla pontnak, amit a mezőny többi része ellen értek el. Ha tehát egy erős pár 0,8 IMP-s partinkénti átlaggal rendelkezett a mezőny többi része ellen, akkor ellenük a 16-szor –0,8, vagyis –12,8 pontot tekintettem 0 cross IMP-nek. Ha egy gyengébb pár mezőny elleni átlaga –1,5 IMP volt partinként, akkor ellenük 16-szor 1,5, azaz a 24 IMP-t tekintettem 0 pontnak. Hegedűs–Szegedi ezzel a valamelyest pontosított cross IMP-vel 0,8 IMP feletti átlagot produkált.

A másik idekívánkozó statisztika az egész csapatra, és általában a magyar egységek teljesítményére jellemző. (Ahogy azt egy kedves matematikus barátom volt szíves kiszámolni), a nyílt csapat ötödik helyen végzett volna, ha az első kilenc csapatnak csak az egymás elleni eredményeit vettük volna figyelembe. Mondhatjuk, hogy az erős csapatok ellen jól ment a játék. A gyengébb csapatokat azonban nem sikerült alaposan megverni, márpedig a körmérkőzéses versenyformában sajnos ez is fontos.

Nem lehet elmenni szó nélkül amellett sem, hogy megint nem sikerült, és (az Eb-hez hasonlóan) megint az utolsó kanyarban fogyott el a csapat. Az utolsó előtti napon csak nagyon gyenge ellenfelek jöttek, akik ellen úgy 16-17-es átlag kellett volna. Pechesek is voltunk, a játék sem ment jól – az utolsó napra már csak matematikai esély maradt. Vajon mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk nyerni? Az én válaszom ugyanaz, mint az Eb után. Elsősorban sok nemzetközi tapasztalat.

…és nem sikerült (Gulyás Dániel)
Nagy tervekkel indulunk neki, sok felkészüléssel, a rendszer építésével-szépítésével, és három biztos párral. Már megvolt az indulás napja, visszaszámlálás, és ekkor jött a rémisztő hír: Macskásy Gábor megbetegedett, nem tud jönni velünk az olimpiára.

Gyors segítség érkezett, Dumbovich Miklós első szóra vállalta, hogy csapatunk segítségére legyen. Ha ez a partnership Szilágyival működik, nagyra hivatott lehet ez a csapat.

A siker (a továbbjutást már annak tekintettük volna) elmaradásának számtalan összetevője van, de az egyik bizonyára, hogy végül a csapat két korszakos zsenije nem találta meg igazán a közös hangot. Nem voltak durva hibák (ahogy a másik két párnál sem), csak nem illeszkedtek a dolgok. Ahogy Talyigás kapitány úr fogalmazott: tojásokon lépkedve bridzseztek. Sajnos, a mai, agresszív bridzsben nyomni, tolni kell.

Mint oly sokszor, most is jól ment a jók ellen, de a gyengék „agyonvágása”, az ellenük kötelező sok pont begyűjtése nem sikerült.

Itt máris kitérhetek a mi párunkra is, mert kimondva-kimondatlanul mi voltunk a csapat harmadik párja, és erőszakos stílusunknak fekszik az óvatlanabb, felkészületlenebb ellenfeleket licitünkkel megzavarni, valamint pontos relérendszerünkkel jó felvételeket találni. (Itt jegyzem meg, hogy talán kártyaszerencse, de alig volt nekünk való, pontosan megtalálható rejtett szlem, vagy jó gém az általunk játszott 160 leosztás alatt – vagy a végén rosszul döntöttünk). Nos, ebben a tekintetben elmaradunk saját várakozásunktól is – az igazán gyengék közül szinte mind ellen játszottunk, és két nagy győzelem mellett (Skócia, Arab Emiírségek) két közepes győzelem (San Marino, Guadeloupe) és egy kis vereség (Banglades) lett az eredmény. Mivel kevesebb mint egy teljes meccs kellett volna a bejutáshoz, nyilván itt is megtalálható jó pár elvesztegetett pont.

Ha egy meccset kell kiválasztani, ami a legnagyobb csalódást okozta, akkor (a bangladesi mellett) az Egyiptom elleni nyilván kiemelkedik, itt nagy győzelem reményében ült le a csapat, de sajnos nagy vereség lett a vége.

Ha már két párról leírtam a véleményem, mindenképp említenem kell a harmadikat: Szegedi Balázs és Hegedűs Gál végig kiegyensúlyozottan, jól játszott, és ezt a cross IMP is tükrözi. Mint mindenki, sajnos, ők sem voltak hiba nélküliek, de senki sem játszik hibátlanul.

Ki kell emelnem a versenyen a csapat egységét. Soha egy hangos szó, kérdőre vonás nem hangzott el, mindenki elfogadta a meccsek eredményét, és igyekezett az esetleges váratlanul kevés szerzett pont ellenére továbblépni. Ahogy mondani szokták: nem itt fogjuk egymást megtanítani bridzsezni…

Nézzük, mi történt napról napra!

–1. nap: megérkezés
Már az érkezés sem volt problémamentes. Négyen egy kocsival indultunk útnak, a belvárosban foglaltunk apartmanokat. A helyszínen derült ki, hogy a szállásadóknak nem volt egyértelmű: négyen együtt jövünk, akkor egy épületben is szeretnénk lakni… A négy apartman egy nagy tér három sarkában, vagy még azon is túl volt, a két legtávolabbi kb. 15 perc sétára egymástól – nem éppen a csapategység építésére való… Ennek megfelelően az első estét más szállás keresésével töltöttük, ami végül 11 óra körül sikerrel is járt. Másnap ki- és be is költöztünk a város szélén álló kis szállodába.

0. nap: regisztráció, megnyitó, a többiek érkezése
Erről sokat nem tudok írni, minden remekül zajlott – bizonyára a megnyitó is, bár végül nem volt kedvünk megtekinteni, ahogy a WBF-vezetők egymást ünneplik, így ezt végül kihagytuk. A kapitányi értekezleten sok érdekesség derült ki, számunkra a legfontosabb, hogy Katar végül nem jött el, így nálunk kevesebb csapat lett a csoportban.

1. nap: bye, Skócia, Spanyolország
Katar ellen nem kezdhettük meg a pontgyűjtést, a 12 szerzett VP nem tűnt elég kompenzációnak – ekkor még attól tartottunk, ez rontja a legjobb csoporthatodik helyért folyó küzdelemben esélyeinket (végül kiderült, ez alaptalan volt, a mi csoportunkból került ki a 16. továbbjutó).

Kedves skót bácsik ellen kezdtük meg a valódi mérkőzéseket. Rögtön az első partiban nehéz indító kijátszás jutott nekem.

A káró király ütésnek tűnt, nem akartam kőr indulással ütést adni – persze ez lett volna a buktató indulás, mert a káró király kiadása után volt a felvevőnek 12 ütése.

Mivel azonban a 6 pikk terített volt, ezért inkább elszalasztott lehetőségnek, nem leadott pontoknak tűnt a parti (ez be is igazolódott, Szegediék 6 pikket teljesítettek).

Néhány kevésbé izgalmas parti után jött:

Bár a szakemberek véleménye megoszlik, hogy 5–4 nemessel kontrázni vagy közbeszólni jobb-e, itt egyértelműnek tűnt, hogy passzos partnerrel csak a jó töredéket kell megtalálni, akkor pedig jobb lesz az 1 kőr.

Persze Balázs invitet adott az összeemelt pikkben, és ezt elfogadtam. A treff királyt vitte az ász, és adu a királyhoz, és (kicsit elhamarkodottan) az ászhoz. A treff lehívása nem segített sokat, nem volt egyértelmű (a partnernek ugye nem adtunk lehetőséget kérni), hogy kárót kell hívni, így jött egy biztonságosnak tűnő adu – máris 10 IMP boldog tulajdonosai lettünk!

Kimaradtak egy gémből (+11), majd nem volt egyértelmű, hogy vajon az 1 pikk–passz–2 treff (kényszerítő szannak megfelelő licit) kontrája treff szín vagy információs. Amikor most 3 pikkre ugrottam, az ötödik kőr bubi információsnak gondolta, és 4 kőrt mondott, 800-ért: +13.

Végül ütött az ellenfél rendszere – rajtuk. A négyes nemest is indító rendszerben megtalálták a 4–4-es kőrt, innen már nem volt nehéz elképzelni a partnernél a rövid kőrt és némi hasznos figurát (akár a két minor dáma is elég lehet, de ennél bizonyára több van nála).

A meccset 52–6-ra (18,77 VP) nyertük.

Akarásunkra talán jellemző, hogy Balázzsal azt a partit elemeztük, ahol nem küzdöttünk eleget 8+10 pontunkkal, és az ellenfél 5 IMP-t szerzett. Soha rosszabb kezdést!

A napot a Spanyolország elleni rangadóval zártuk, ezt a BBO is közvetítette. A mérkőzésen nem játszottam, így erről (és a további ilyenekről) csak pár szóban írok. A spanyolok kezdtek jobban, aztán pár szép gémszvinggel fordítottunk, de a végén nekik jöttek a pontok, és 20 IMP-vel nyertek, ezzel pont 5VP-t szereztünk.

2. nap, Svédország, Dánia, San Marino
Újabb rangadók következtek, máris az előzetesen is esélyesnek gondolt, nem mellesleg címvédő svédek ellen ültünk asztalhoz reggel (az első meccs mindig 10:30-kor kezdődött).

Balázsnak rögtön nehéz felvevőjáték jutott, amit a mezőny nagyjából fele-fele arányban oldott meg:

A parti feladata a pikk szín kezelése a 4 kőrben, azaz abból kellene hármat ütni, hogy a vesztő treffet eldobhassuk.

Bár a délen ülő Bergdahl sokat gondolkozott, és meg is kérte a pikket a káró ász ütve az indulást, majd a király hívásával, Balázs végül nem találta el, hogy KJT, vagy KJ van nála, így bukott, míg odaát megoldották ezt, –13.

Rögtön elbuktunk egy túlerőltetett nagyszlemet is – tiszta szerencse, hogy már a kicsi sem volt benne, így végül kihúztuk a partit.

Némi szerencsével 11 pontot szereztünk: Warne megkérdezte, hogy mit jelent az 1 kőrre a 2 kőr közbeszólás. Széttártam a karom, szóban hozzátéve, hogy „Michaels”. 4 kőrjére 4 pikket mondtam, és ezt körpassz követte. Amikor leterült az asztal, kérdőre vont: „You said minors!?” Ezért nem mondott 5 kőrt, ami egyet bukik, és a mieink meg is találták, a 4 pikk pedig simán teljesült.

A következő partiban a svédek 1, én 2 szannal szóltam közbe – mégis mi jártunk jól.

A 8–12 pontos multi miatt Észak 2 káróval indult, és 2 szan lett a felvétel, Keleten ami kis segítséggel kettőt bukott. A másik asztalon 1 kőr–1 szan–kontra után 2 káró kontra lett a vége, ami 500-ért bukott, így 9 pontot kerestünk.

A svédek „gyenge 1-ese” ezúttal nekik jött ki rosszul, 9 ponttal első helyen nem volt sikeres elindulni (5–4 majorral, de akkor is). A vége 4 kőr lett, 3 bellbeni bukásért, amin 10 pontot kerestünk (Gálék a káró töredékben ütöttek 10-et).

A meccset 34–18-ra nyertük, 14,18 VP-t szereztünk.

A következő meccsen mi maradtunk ki Balázzsal, és a szintén a továbbjutásra ácsingózó dánok ellen arattunk újra kis arányú, de annál fontosabb győzelmet – 29–15, 13,75VP.

A nap utolsó meccsén megint a gyűjtögetés volt a cél, az addig utolsók közt küzdő San Marino ellen.

Az első partiban máris 10 pontot szereztünk, Szilágyiék az esélyesebb 3 szant választották, míg nálunk 4 kőr ment, amihez kicsit több kellett volna.

Egy töredéken is írtunk, majd jött egy szlem:

Északon tetszetős lapom volt, de amikor megtudtam a partner pontos elosztását, és minimális lapját (ez nálunk belefér az 1 szan indulásba mans-bellben), elment a kedvem. Sajnos, most a két impasszból egy kellett hozzá csak, ami ült is, így az ellenfél keresett 10 pontot.

Jó-e az a szlem, amikor a T98xx – KQ7x színből csak egyet szabad kiadni? Szerintem igen – a mieink be is mondták, de sajnos hátul volt az AJxx, így bukott, míg nálunk megelégedtek a 3 szannal, és kerestek rajta 12 pontot.

Ezután ők kerestek egy összeírt töredéken 6 pontot, majd jött a San Marinó-i Bertazzoni nagy napja.

Ütött a San Marinó-i rendszer: a transzfer kizárás miatt Kelet lett a felvevő. Nyugat kezéből ugye azonnal bukik treff indulásra, hiszen le lehet hívni 3 treffet, és a negyedik kiszabadítja a pikk királyt (ha esetleg röntgen szemei lennének a felvevőnek). El is bukott odaát a gém.

Így azonban Balázs indult a szingli kárójával, és a felvevő látta a problémát: ha impasszt ad aduban, és nem ül, elbukhatja, ha a treff nem szökik – sőt, konkrétan kettőt, hiszen a második treff után akár el is lehet lopatni a kárót.

Ha azonban a pikk király Délnél van, semmi baj sem érheti, hiszen nem tudják bántani treffben, és a káró impasszal eldobható a treff. Ennek megfelelően pikket hívott az ászhoz – és ez hatalmas siker volt, végül szürrel teljesített. Szép megoldás volt, sajnos épp ellenünk. (Tegyük hozzá, hogy a bácsi nem volt amúgy nagy matekos, hiszen a pikk király beejtése után még kézbe ment, hogy megadja a pikk tízes elleni impasszt…)

Szerencsére, ezután a mi perceink jöttek már. Először Dumbovichék buktattak el egy bukhatatlannak tűnő gémet, majd megint ők voltak jók, megtalálták a biztos 4 kőrt 5–2-ben, míg nálunk a 3 szan bukott.

Balázs még hazavitt egy lehetetlen 3 szant:

Nyugat pikkel támadott, Kelet pedig okosan kihagyta, hogy nehogy hármat üssön a felvevő. Ezután mindig Nyugat ütött, egészen az utolsó 5 lapig, amikor a káró dámával is megkapta az ütést, hogy elhívhasson a kőr AQ-ból…

Még kimaradt egy nagyon jó 7 káró sajnos, de végül nyertünk, 54–42-re, azaz 13,28 VP-t szereztünk.

A sok győzelem meghozta a gyümölcsét: két nap után a harmadik helyen álltunk a csoportunkban!