Kezdőoldal

Tavaly ősszel zűrös körülmények között, ad hoc felállással és rendkívül kis különbséggel megnyerte a válogató versenyt a Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Kemény György–Szalka Tamás, Szalay György–Szilágyi László összeállítású csapat. A válogató zűrös volt, mert Dumbovich (előre egyeztetetten) nem tudott részt venni a vasárnapi játéknapon, Szilágyi pedig váratlan egészségügyi problémák miatt csak egészen kevés partit játszott, azt is szombaton. Noha a frissen kialakított Kemény–Szalka pár jól bírta a gyűrődést, a feszültség közöttük is tapintható volt. Végül mindenki összeszedte magát, és minimális mértékben ugyan, de az ad hoc Szalay–Winkler párral megnyerték a válogatót a Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Marjai Péter–Szabó Csaba négyes ellen.

A párok megkezdték a felkészülést. Az online világ adta lehetőségeket a Szalay–Szilágyi páros használta a legaktívabban, a BBO-n szinte állandó volt a jelenlétük. A Szilágyi László nevével fémjelzett Heavy Club rendszert csiszolták. A két játékos között egymás tiszteletén alapuló harmonikus viszony alakult ki. Az ő felkészülésük azonban váratlanul és meglehetősen aggasztó módon ért véget: Szalay sporttársunk december elején súlyosan megbetegedett. Mindannyian drukkoltunk neki, hogy felépüljön, a helyét a nevezés előtti utolsó pillanatokig fenntartottuk a számára. A csapat is és az elnökség is a végsőkig kivárva, végül orvosi véleményekre hallgatva, Szalayval közösen, egészségének megóvása érdekében helyettesítés mellett döntött. Szilágyi Lászlóval Hegedűs Gál játszik a válogatottban, aki maga is jól ismeri, sokat játszotta a Heavy rendszert. (Dumbovich Miklós pirosban, partnere a szerző, a csapat nem játszó kapitánya, balra Winkler Gábor állandó partnerével, az MBSZ-elnök Homonnay Gézával játszik. Utóbbi nem, de a kibic Eb-résztvevő: Fischer Brigitta először lesz felnőttválogatott, a női Eb-csapat tagja)

Így az elnökség a magyar válogatottat a budapesti Európa-bajnokságra Dumbovich–Winkler, Hegedűs–Szilágyi, Kemény–Szalka összeállításban nevezte. Szalay György nem távolodott el a csapattól. Ha nem is játszik, edzőként segíteni fogja a munkát: többek között az ellenfelek licitrendszereinek elemzésével, a váratlan eszközök elleni védekezés kidolgozásával (a konvenciókártyák napokon belül a rendelkezésünkre állnak).

A csapat minden tagja számtalan hazai sikert ért már el, és többször vagy kevesebbszer, de nemzetközi versenyeken is mindannyian szerepeltek. Két generáció van jelen: Dumbovich Miklós és Szilágyi László sok évtizede a magyar versenybridzs meghatározó alakjai, sokszoros bajnokok, számolatlan csapat- és párosverseny-győzelem fűződik a nevükhöz. Nemzetközi versenyeken szerzett rutinjuk mindenki számára megnyugtató. Bemutatásukhoz hosszú és első helyekkel sűrűn terhelt felsorolásra lenne szükség. Legyen itt elég annyi, hogy két gyakorlott profi, akikkel már akkor jobb volt egy csapatban lenni, mint ellenük játszani, amikor a többiek még nem is tudták, hogy mi az a bridzs, amely egyszer majd életük meghatározó része lesz. (Balra Szilágyi László akcióban, jobbra Winkler Gáborral BBO-közvetítést néz)

Winkler Gábor a GAMAX csapat tagjaként az utóbbi tíz év legsikeresebb alakulatát erősíti. Ha a magyar bridzs legjobbjairól beszélünk, akkor vannak a profik, és van Winkler. Még nem volt 20 éves, amikor Rómában Európa-bajnoki ötödik lett Gál Péterrel (ő idén a szenior csapatot erősíti), aztán jogász lett, saját – sikeres – ügyvédi irodát működtet, és egyre jobban bridzsel. Hogy mikor ér rá fejlődni, azt senki nem tudja, de hogy intuitív játéka jól egészíti ki Dumbovich hasonló stílusú megközelítését, az biztos.

Az elmúlt években a GAMAX legfőbb riválisa a Galim volt, a csapat két tagja is jelen van a válogatottban. Kemény György és Szalka Tamás összeültetésének ötlete Szalay és Winkler fejéből pattant ki. Külön-külön egyébként mindketten voltak már válogatottak. A Galim csapat tagjai a válogatott érdekeit sajátjaik elé helyezve szeptember óta „keresztben” játszanak, hogy a friss pár gyakorolni tudjon. A két játékos egészen máshonnan közelít a játékhoz, más licitkultúrát, más küzdelmi és szlemstratégiát képviselnek, éppen ezért egészen különleges, és mit tagadjuk, küzdelmes év áll mögöttük. Miközben mindketten rengeteget dolgoznak „civil” életükben, a pár fejlesztésébe is nagyon sok munkát fektettek, és ez beérni látszik. Nagyon jól állnak az IMP-bajnokságban, és mostanában már minden alkalommal, amikor egymással szemben ülnek, jellemző rájuk a kiegyensúlyozott, jó játék – kialakult a kölcsönös bizalom, és tudják, hogy mire számíthatnak egymástól. (A balra-szemben ülő Kemény György és partnere, Szalka Tamás régóta egy csapatban játszik, de csak az ősz óta alkotnak egy párt)

Aki ismeri Hegedűs Gált – na, az hazudik. Egyet tudunk róla biztosan: ő a legcsendesebb bridzsezők versenyének örökös győztese. A csapat legfiatalabb tagja, matematikus, programozó, és valahogy a nagy csendben részt vett már hét Európa-bajnokságon. Partneréhez, Szilágyihoz hasonlóan ő is „tudományos” bridzsező, licitrendszerek részletekbe menő kidolgozója, mindketten tetszőlegesen komplikált konvenciók elsajátítói, stratégák, és megközelítésük alapvetően matekos. Biztos, hogy jól fognak együtt muzsikálni, már az első edzőmeccseken is meggyőzően jó játékot mutattak. (Hegedűs Gál balra)

Mit várhatunk ettől a csapattól?

Mondhatnám, hogy egyetlen IMP-t sem adunk ingyen, hogy lecsapunk az ellenfél legkisebb hibáira is, de nem mondom, mert nem mondhatom. Ahogy állítólag Bob Hamman mondta egyszer: „The best plays badly, the rest are awful” (kb.: a legjobb rosszul játszik, a többi meg szörnyű).  Amit joggal elvárhatunk, az a csapategység, a küzdőszellem, és az idő legnagyobb részében harcos, jó játék. Bíztató eredmény volt például a Berlin Trophyn elért harmadik hely, nagyon erős mezőnyben.  Ez a csapat, ha nagyon jól jön ki a lépés, küzdhet az álomszerű hat közé jutásért is (az ér Bermuda-kupa-indulást), de miközben mi hetente látjuk, hogy mennyire jól játszanak „a mi fiaink”, ne felejtsük el, hogy van még néhány csapat, ahol világsztárok ülnek.

A csapat már most is jó, az Eb-n is jó lesz, és tisztességgel helyt fog állni.

És a végére egy kérés a bridzstársadalom lelkes tagjaihoz: amióta van sport, azóta vannak riportok. Amióta van internet, azóta sokkal gyorsabban jutnak el a hírek a játékosokhoz. Bár sokan gondolják úgy, hogy a profizmus egyik jellemzője, hogy a negatív kommentárokat éppen úgy lerázzák magukról a játékosok, mint ahogy a rossz partikat is el kell engedni, higgyétek el nekem, ez távolról sincs így. Ha egy játékos egy gyengébb teljesítmény után azt látja, hogy több száz ismerősének az orra alá van dugva, hogy a kőr kilences helyett a pikk hármast kellett volna dobnia („Óriási hiba!”), akkor az rontja a teljesítményét. Biztosak lehettek benne, hogy ő maga is tudja, és bántja a hiba. Ha ócsárolják a csapat teljesítményét, az csökkenti a csapat esélyét a következő meccseken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne helye a jogos kritikának – a verseny után. Azt szeretném kérni, hogy drukkoljatok, legyetek pozitívak, amíg a verseny tart. Utána megbeszéljük mit lehetett volna jobban. Köszönjük!