Kezdőoldal

Kezdődik a Magyar Kupa, így hát újra elővettem Gömbömet, hogy megmutassa a mérkőzések eredményeit. Mivel minden jósnak, így nekem is magam felé hajlana a kezem, ezért a keddi meccseket az Ifjú Tanonc tippeli, ezzel egyben le is véve némi terhet elfoglalt vállaimról (másodállásban Atlaszként, ugye…). Figyelem, minden mérkőzésre jóslunk!   

Az OCSB-döntőn találtam egy partit, amit kicsit módosítva ugyan, de szeretnék elmesélni. A szöveg a lejátszóban olvasható el, a NEXT gombot kell megnyomni a léptetéshez. A GIB-et fogjuk használni a cikk végén, de a feladvány miatt elsőre érdemes úgy elolvasni, hogy nem veszünk igénybe segítséget.  

Véget ért a szűrök és bukások utáni hajsza. Különösebb meglepetés nem született, a mezőny élén és a végén is „esélyes” párok végeztek. A győztes pár, Szilágyi László és Zöld Ferenc a 6. fordulóban élre állt, a 7.-ben elhúzott a mezőnytől, az utolsó menetben pedig biztosan tartotta előnyét Homonnay Géza és Winkler Gábor előtt. Dicséretes a harmadik helyezettek, Gellér János és Csépán Gábor eredménye.

Budapesten tartotta éves találkozóját az Európai Bridzs Liga. A Flamenco Szállóban a kontinens hivatalossága nagy számban képviselte magát. Én az utolsó pillanatban szereztem tudomást róla, arra volt csak időm, hogy meghallgassam a lengyel és az észt szövetség elnökének beszámolóját országuk bridzséletéről. Majd belehallgattam a Németországot képviselő Harsányi József előadásába a zsűriképzésről.

A tizenkilencedik század hetvenes éveiben épült a neoreneszánsz stílusú Erzsébet téri kioszk, Hauszmann Alajos tervezte. Kezdetben kávéház és tejcsarnok élte békés polgári életét a gyönyörű épületben. A huszadik század elején a „főbérlő” a Nemzeti Szalon lett. Festők, szobrászok eladandó tárgyainak kiállításait rendezték az épületben. Ekkor jelentős építészeti átalakítások is történtek. A főbejárat eddig a térre nyílt, ezután a Bécsi utcára nézett. Építészetileg ritka megoldás született: az új utcai rész a kor szellemének megfelelően a szecesszió jegyeit viselte. A Janus-arcú épületben a harmincas években a bridzs művészei is otthonra leltek.

Először avval a partival kezdem a fordulóra való visszatekintést, amelyben egy klasszikus problémát kellett eldönteni: két egyenletes karakterű, de 4–4-es nemes színtalálkozással bíró lapból melyik gémre kell vállalkozni párosversenyen.          

Közeledik a bajnokság vége, az utolsó fordulóban is tobzódhattak a párosverseny-hiénák. Szerencsésen választották néhányan a színjáték helyett az adu nélküli gémet az alábbi partiban is.    

A szélsőséges elosztású, esetleg kettős színtalálkozású partikban jellemzően mindkét fél sok ütéssel rendelkezik. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy gyorsan nagy magasságba jut a licitmenet, és nehéz eldönteni, hogy a nagy küzdelemben ki kit ment.    

Gyakran előforduló eset, hogy az induló mögött ülő játékos a szanzadu és az informatív kontra között választhat.          

Ebben a fordulóban számos partiban nyílt mód szlemet licitálni vagy legalább tizenkettőt ütni. Ezek közül természetesen nem egy érdekesnek is bizonyult.