Elment Micu

„Szívekben élni, amiket magunk mögött hagyunk, nem jelent halált.”
(Thomas Campbell)

Életének 79. éveben elhunyt Kása Miklós, kiváló játékos és még kiválóbb kórházigazgató.

Az orvos menedzseri hivatás és a kártya mint hobbi töltötte ki az egész életét.

Debrecenben járt egyetemre, ott ismerkedett meg a briddzsel és életének párjával, Fiedler (később Kása) Marival, akivel harmonikus kapcsolatban élték le életüket a mindennapokban és bridzsasztal mellett is.

Orvos menedzserként 1990-től 21 évig vezette a miskolci Szent Ferenc Kórházat. Az addigi szerény teljesítményű kórház irányításával a megye egyik legjobb kórházává fejlődött. Úgy nevezett hangya kórház volt, amelyik mindig gazdaságosan működött.  Munkája során nagyszerű közösséget alakított ki, beosztottjai, munkatársai rajongtak érte. Szakmai munkáját magas szintű egészségügyi kitüntetések minősitették.

Hivatali lehetőségeit felhasználva több alkalommal segítette a magyar juniorok felkészülését a nemzetközi versenyekre, kiváló körülményeket biztosítva a kórház létesítményeiben.

A bridzsben első nagy sikereit a klasszikus miskolci csapattal (Csiky, Gricser, Jezsó, Jónap, Kása hp.) érték el. A hetvenes-nyolcvanas évek vidékbajnokságain 35-40 csapat vívott hatalmas küzdelmet: Miskolc, a Bari Pista vezette Pécs (a második és a harmadik pécsi csapat is nagyon erős volt), valamint a Tatabánya-Siófok vegyes csapattal az élen.

A későbbiekben a klasszikus Miskolc felbomlott, Csiky Vidor elhunyt, Gricser Péter elköltözött, Kása Mari Marczona Mariann-nal kezdett játszani a női válogatottban, igy adódott, hogy a két házaspár egy csapatban játsszon. Ennek eredménye több Magyar Kupa-dobogó, OCSB-dobogó, vidékbajnokság-győzelmek, két dobogós helyezés a pulai nyílt csapatversenyen, valamint kettő a vegyescsapaton. Az egyik ilyen versenyen az utolsó fordulóban az élről egy horvát-bolgár csapat ellen játszottunk, Miklós mellett Nikita Sver, aki finoman fogalmazva igen vonzó fiatal nő volt, mellettem egy ifjú bolgár hölgy, akin egy bikini többet takart volna, mint a ruha. Hát nem mi nyertünk, képzelhetitek, mit kaptunk a csajoktól.

A bridzs hozott össze bennünket, de a magánéletben is jó barátok voltunk. Melegszívű volt, segítőkész, mindig számíthattunk rá. A bridzsen túl sok-sok közös szilveszteri buli, nyaralások, közös élmények emlékeztetnek rá. Fanyar humora mindig feldobta a társaságot, és sokszor segített a nehéz helyzetekben.

Felesége két és fél évvel ezelőtti halála után Miklós nem találta helyét, folyamatosan fogyott el mind fizikai, mind szellemi értelemben. A halál – egy ilyen nagy kaliberű ember számára – megváltás volt. Emlékét sokan sokáig megőrizzük.