Kezdőoldal

Az előző kapkodós partikban egy felvevőjáték és egy licit szerepelt, legyen most egy szép nyugodt ellenjáték is. (A parti valódi, a többi meg csak mese.)             

Az elmúlt hétvégén csapat- és párosversenyt rendeztek Poprádon, a szokásos „csehszlovák” (verseny Szlovákiában cseh zsűrivel) lebonyolítással: szombaton volt a páros, pénteken és vasárnap a csapat. Én csak vasárnap játszottam, az 5–9. fordulóban, egy-egy fordulóban mindössze 6 leosztással. Két meccset Tibor Tamással, majd hármat Szalay Györggyel, a csapat további tagjai Pölöskei Petra és Szetei Zsolt voltak. Amikor beültem, még a 2. asztalon küzdöttünk, az utolsó forduló előtt azonban már csak a 7. helyen álltunk, így a 4. asztalon nagy győzelmet kellett volna elérnünk a harmadik helyhez, ami még pénzdíjat ért volna. Ráadásul a hat partiban a nyolc leosztásos IMP-skála volt érvényben, vagyis két nagy szving nem lett volna elég a maximális győzelemhez, háromra volt szükség…

Az alábbiakban a trónkövetelők, a manchesteri és a londoni munkáscsapat (Dumbovich–Galim) rangadójáról számolunk be, kis csúsztatással. Amikor a  tokcsere intézménye létrejött, akkor még nem lehetett megoldani, hogy mindkét asztalon egyforma sorrendben (ami nyilván a realitás irányába tett lépés) játsszák a partikat. Most már lehetne, de az a kifogás, hogy kevés a kártya. A (konstruktív) javaslat: az első osztály 3 legfontosabb meccsén (algoritmus, pl.: helyezési számok összege) a zárt teremben is az 1-es leosztással kezdjenek! Ezáltal a real time tényleg az lenne, továbbá az áthallás veszélye is csökkenne.

Sokszor fordul elő bridzspályafutásunk alatt, hogy későn észlelünk egy fontos momentumot, és emiatt olyan helyzetbe keveredünk, amit kis előrelátással elkerülhettünk volna. Ebben a rovatban a csb I/A  leosztásaiból szándékozom olyan partikat kiválogatni, ahol egy adott probléma megoldása önmagában nem nehéz, csak az időbeni helyzetfelismeréssel lehetnek gondjaink, azaz picit később vesszük észre, hogy mit is kellett volna csinálnunk. Az első három forduló alapján nyugodtan mondhatom, bőven lesz miről írnom...