Kezdőoldal

A csapatbajnokság eddigi három fordulójában sok érdekes partit játszottunk. Számomra egy olyan gém volt a legizgalmasabb, amelyet mindenki teljesített. A 2. forduló 14. leosztásában 12 pár játszott 3 szant, és mind a tizenkét asztalon kilencet ütött a felvevő. Én állandó partneremmel, Udvari Szabolccsal játszottam, ellenfelünk Fischer Brigitta és Macskásy Gábor volt.

Csepeli mester kedvenc gémfelvétele, a 3 szan gyakran előkerül a csapatbajnokság 5. játékhetéről szóló beszámolójában, de szlemek és más gémek is horogra akadtak. Ezúttal is hátulról haladunk előre.

Csepeli Miklós folytatja csapatbajnoki sorozatát, és ezúttal is valamennyi osztályból hozott partit. Két szlem, jó pár gém, felvevő- és ellenjáték, illetve megannyi tanulság.

A 3. nap második felébe ültem le alkalmilag Marjai Gyurival, és másfél percünk volt mindent megbeszélni. Azaz csak majdnem mindent, ahogy az első, 25. parti –13 pontja is mutatta. Az eredeti Csepeli-elv szerint jó partit lehet írni jó játékkal, rossz játékkal, jó licittel és rossz licittel is – nekünk sikerült rossz licittel rossz eredményt írni.

A fókusz továbbra is a szlemeken és a gémeken, de ez egy csapatbajnokság esetében egyáltalán nem meglepő. Csepeli mester folytatja csb-sorozatát, ezúttal is parti(k) minden osztályból.

A bridzstörténelem legfiatalabb világbajnokát köszönthetjük: a 19 éves Michal Klukowskival felálló lengyel csapat legyőzte a döntőben a Svédországot. Pedig beugróval állt ki a későbbi győztes, hiszen közvetlenül a verseny előtt hazaküldték az egyik lengyel párost, vélhetően csalásgyanú miatt... Az Egyesült Államok 2 lett a bronzérmes. A nőknél a franciák győztek, a szenioroknál az amerikai 1-es csapat, a svédek ezt a döntőjüket is elbukták (ezt simán), de így sem lehetnek elégedetlenek.

Csepeli Mikós folytatja csapatbajnoki sorozatát, és ezúttal is valamennyi osztályból hozott partit. Kezdjük a legfrissebbel, egy csütörtöki, harmadosztályból származó nagyszlemmel. Pontosabban kihagyott nagyszlemmel.

A cím nem teljesen fedi a valóságot, ugyanis az első osztályú leosztásokkal volt személyes találkozásom. Azonban a másik két osztály történetét csak a szkórlapokról ismerem, így feltételezésekkel kellett élnem. Tehát ha valakit jogtalanul dicsérnék, akkor reklamáljon, de csak ha lesz hol…

Volt egyszer egy ifi Eb. Nem is olyan rég, Tromsőben. Az U26-os csapatunk nagy reményekkel utazott a sarkkörön túlra, és ha ott nem is fázott meg, az eredmény szerényebb lett, mint amire ők maguk és az itthonról szurkolók közül is jó páran számítottak. Hetedik hely. Épp kicsúsztak a világbajnokságot érő első hatból, még ha várhatóan a visszalépések miatt ott is lehetnek majd a vb-n. Nem lett belőle dobogó, pláne nem győzelem, viszont a fiúk-lány(ok) értékeléséből is az tűnik ki, hogy a csapat a viharos időkben is megőrizte egységét, tartását, és szembenéz az Eb-n nyújtott teljesítményével. Talán ez a beszámoló is kell hozzá, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Akárhogyis, sok van még bennük, de már eddig is több szempontból példamutatóan teljesítettek.

Nem kell a csalós ügyekkel foglalkozni, ezzel csak lejáratjuk a bridzset – sokszor elhangzik ez az érvelés. Szerintünk pedig kell. Fel kell tárni, be kell mutatni teljes egészében ezeket az eseteket, csak ezzel tisztulhat meg a sportág. De ezzel milyen képet alakítunk ki a közvéleményben szeretett sportágunkban? – jön a következő szempont. Csalók, doppingolók minden sportágban vannak, a jó, hatékonyan működő közösségek alaposan föltárják ezeket az eseteket, igazságot tesznek, és kivetik maguk közül a csalókat. Az elmúlt hetekben erre láthatunk ígéretes kísérletet a bridgewinners.com-on a Lotan Fisher–Ron Schwartz ügy kapcsán. Talyigás Péter összefoglalja az eddig történteket.