„A bridzsben nem lehet mindent tudni. A játékos, ha több egyenértékű lehetőség között lehet választani, az érzése után megy: a jó játékost az ösztöne jó irányba fogja vezetni” – Darvas Róbert, a Színházi Élet bridzsrovatvezetője egy riportalanyának nyilatkozatát idézi a fenti sorokkal. Darvasról egyre többet tudunk, de szinte semmit arról, aki az interjúban szerepel. Pedig a magyar bridzs csillagáról van szó, aki rövid hazai pályafutása alatt, a 30-as évek bridzsaranykorában tündökölt. A hölgy nem csak játékával, hanem megjelenésével is megbabonázta a szerzőt. A cikk befejező mondata ugyanis így szól: „A bajnoknő ránk vetette csillogó bogárfekete szemét.”
Berger Aliz 1906-ban született. Édesapja fuvaros volt, de a világháború alatt elkobozták a lovait, ezután piaci árusítással foglalkozott a család. Aliz, a négy gyermek közül a legfiatalabb, az elemi iskola elvégzése után a családi háztartásban segédkezett. Később egy cipőboltban alkalmazták, ahová a sors kegyelméből betévedt Altmann Lajos banktisztviselő. Hogy vett-e cipőt, azt nem tudjuk, de örökre belépett Aliz életébe.
Ő vezette be Alizt a bridzs rejtelmeibe. Ez nem volt nehéz, mert a fiatal hölgy kiváló érzékkel játszott minden kártyajátékot a pókertől a römiig. Lajos büszke volt tanítványára, és később, többekkel egyetértésben, a világ legjobb hölgyjátékosának tartotta. Aliz briliáns játéka, memóriája, elemző képessége, nyugalma valóban páratlan volt. Lajos viszont – bár bridzskörökben erős, vállalkozó szellemű és merész játékosnak tartották – nem tudott a világszínvonalú válogatott közelébe kerülni. A Kereskedelmi Bank csapatában azonban a magyar élmezőnyben játszott.
_Altmann Lajos és Berger Aliz_
Az interjú Alizzal így folytatódik: „A három szanzadú játékok teszik legjobban próbára az embert. A mansteljesítés kecsegtető lehetősége arra késztet, hogy szűkös erővel, töredezett lappal is vállaljuk a három szanzadút.”
„Kissé szabálytalanul egy szanzadúval indítottam a licitet és a partner két szanzadú válaszára bemondtam a hármat. Nyugat treffel indított. Kelet kilencesét ütöttem a királlyal. Most kis kárót hívtam és Északon a nyolcassal mentem be, Kelet ütött a bubival. Treffet hívott. Ez egyelőre nagy megkönnyebbülés, hiszen legalább négy pikk ütésük lehívásával máris elbuktathattak volna. Ütöttem az ásszal, káró királyt és kárót hívtam. Nyugat a kilencest adja. Na de most? Impasszoltam! Miért? Az ösztön működött. Sikerült. Lehívtam a káró ászt. Kézből pikket dobtam. _Kelet egy treffet és egy pikket dobott._ Odahaza van öt ütésem, ha négy kőrt tudok ütni, teljesítek. Hívtam a kőr kilencest, ez már több volt, mint ösztön. Az előzmények sejteni engedik, hogy Keletnél négy kőr van. Kelet mint egy kezes bárány, fedett a tízessel. Ütöttem az ásszal, vissza a dámára _esik Nyugat nyolcasa_. Impassz a kőr hetessel, kész a kocsi. Nem tartom ezt a partit egy technikai csúcsteljesítménynek, mert talán nem a matematikailag legjobb sánszot választottam, hanem inkább hallgattam a szívemre.”
Mi annak tartjuk, akkor is, ha az ellenjáték nem volt tökéletes. Volt a felvevőjátékban egy kis női ösztön is… Mivel ez a másik nemből hiányzik, néhányan közülük férfi
szemmel
próbálják ezt ellensúlyozni…
Érdekes, hogy szabálytalannak tartja a manapság egyértelmű szanzadú indulást. Akkoriban ugyanis még nem volt Stayman-konvenció és csak akkor indultak szanzadúval, ha minden színben volt fogás. Vagy ha a jó játékos szeretett volna felvevő lenni…
Berger Aliz a következő években sikert sikerre halmozott. A teljesség igénye nélkül néhány kiváló eredmény: 1934-ben a Berger–Robicsekné páros második lett a világbajnok Darvas–Hilb mögött a problémamegoldó-világbajnokság magyarországi mezőnyében. Az első női csapatbajnokságon tagja volt a második helyezett Unió Tenisz Klub csapatának. 1937-ben a Fészek vegyespáros gálaversenyén második lett a Beregi Aliz–Arató Lajos pár. Ugyanis mindketten nevet változtattak, valószínűleg a már várható eseményekre készülve.
1937-ben megkezdődött a hat főből álló hölgycsapat felkészítése a budapesti világbajnokságra két Európa-bajnok, Décsi László és Klór László irányításával. A magyar együttes a döntőig menetelt, itt az osztrákoktól kapott ki. Robicsekné lázas betegen játszott, és nem tudta szokott formáját hozni. A második hely ma világszenzáció lenne, de akkor csalódást okozott, mert hölgyeinket a dobogó tetejére vártuk.
A győztes csapatban szomszédaink erőssége volt a fiatal Rixi Markus, aki öt világbajnoki címmel az elkövetkező közel ötven év egyik legsikeresebb hölgyversenyzője lett. Ő az első nő, aki elnyerte a Világ Bridzs Szövetség nagymesteri címét. Életében a napos és árnyékos oldalak gyakran váltogatták egymást. Apró gyermekként családjával Bukovinából menekült az oroszok elől Ausztriába, az Anschluss után pedig kislányával Angliába szökött. A háború után a férje is utánament, de elváltak. Ez sem volt egyszerű, férje zaklatta, üldözte és a kislányt magának követelte. Több élettársa is volt, de ezekkel néhány év után megszakadt a viszony. Valószínű, hogy Rixi erőszakos bridzsstílusa a párkapcsolatokban is teret nyert.
Az 1937-es vb vegyespáros számában Aliz Décsivel a harmadik helyen végzett. Ha az alábbi leosztásra tekintünk, ez az eredmény nem meglepő.
Minden Dél teljesített treff indulásra. Aliz a pikk kettessel indult! A felvevő Kelethez helyezte az adu dámát és bukott. Mivel a szakirodalomban ezt a cselt Garozzóról nevezték el, ideje lenne átkeresztelni… Berger-Beregire, esetleg Aratóra.
Culbertson a magyar hölgycsapattal, balról dr. Ujj Györgyné, Korányi Rafaelné, Culbertson, Fabiny Istvánné, Beregi Aliz
A világbajnok osztrák csapat amerikai hölgyjátékosokkal: Schneider, Jellinek, Frischauer, Stern, Culbertsonné, Helbert, Sobelné, Blöhdorn
Ünnepel a világbajnok osztrák hölgycsapat, balról Rixi Markus, Marianna Boschan, Egon Watra, Lizl Klauber, dr. Paul Stern, Gerti Brunner, Etelka Ernst
Budapesten, 1937-ben Aliz és Rixi mellett az amerikai nyílt csapatban is volt egy ifjú hölgytehetség: Helen Sobel, aki az elkövetkező 30 évben 35 amerikai páros-, illetve csapatbajnokságot nyert. Ő az első nő, aki Bermuda-kupán játszott. 1957-ben a verhetetlen Blue Team mögött az ezüstérmes együttes tagja volt. Hosszú éveken át a versenyeken Goren ült vele szemben. Edgar Kaplan őt tartotta a női mezőnyben a földkerekség legjobbjának. Helen Budapesten is jól szerepelt, a nyílt csapatversenyen a Culbertson csapat tagjaként az elődöntőből a magyar férfi válogatott legyőzésével került a döntőbe, ott szintén az osztrákok diadalmaskodtak.
A világbajnokság évében a hazai női csapatbajnokságot a Duna Sport Club nyerte Aratóné, Robicsekné, Bánóné, Diósyné összeállításban. Ezzel a versennyel gyakorlatilag befejeződött Aliz hazai pályafutása. A magyar bridzséletben is a visszaesés, sőt a szünetelés évei következtek, bár utolsó fellángolásként még 1938-ban Európa-bajnok lett férfiválogatottunk.
A hanyatlás az élet minden területére kiterjedt. A viharok mindenkit megtépáztak, és a bridzsezők táborát is megroggyantották. A zsidótörvények, a háború, az üldözés, a bujkálás és a deportálás légkörében a bridzsjáték lekerült a napirendről. A dámák és bubik felderítése helyett idővel a búvóhelyek kutatása lett a fő cél. A szkórlapok vezetését felváltotta a hamis származási iratok, igazolványok és egyéb menlevelek kitöltése. Két Európa-bajnokunk például „igazolta”, hogy 1919-ben a fehér terrort segítette a vörös terror ellen. De ez sem győzte meg az illetékeseket, és nem tudták kivédeni a munkaszolgálatot. Szerencsére túlélték.
Az Arató házaspár is szorult helyzetbe került. Sorstársaikhoz hasonlóan nem védte meg őket sem a névváltozás, sem a keresztvíz. 1944-ben Lajos munkaszolgálati behívót kapott. Ő azonban nem akart Radnóti, Rejtő, Petschauer, Klór és sokan mások sorsára jutni, inkább az elrejtőzést választotta. Ez sem volt kockázatmentes, hiszen könnyen azonnali kivégzés lehetett volna a sorsa több okból is. Katonaszökevény volt, zsidó és szociáldemokrata. Talán ez utóbbiért csak életfogytiglan járt… Merészsége és vállalkozó szelleme – amellyel a bridzsben érvényesült – az életben is hasznára vált. Szerencsére jó társadalmi kapcsolatai is voltak, így segítő kezekre talált és túlélte a nehéz hónapokat.
1944. augusztus 22-én megszületett a házaspár egyetlen fiúgyermeke, András. Aliz a csecsemővel – a nővére által kitöltött – hamis svéd menlevéllel először egy svéd védett házban próbált kitartani, de a nyilas hatalomátvétel után ezt nem találta biztonságosnak, és a sárga csillagtól szabadulva ő is az elrejtőzést választotta. Ebben többen segítették, többek között egy kockázatot vállaló német tiszt is. A
Fészek Klubról szóló írásomban
említettem Klucsik Dezső honvédtiszt nevét, aki szintén saját élete kockáztatásával mentette meg bridzsbarátait.
Budapest felszabadult, és a család az izgalmakat leszámítva sértetlenül került ki a vészkorszakból.
_András és Aliz – legyőztük a gyilkosokat!_
Az üldözöttek előbújtak rejtekükből, és néhányan hazatértek a lágerből vagy a háborúból. A bűnösök egy része elnyerte méltó büntetését, de egyesek közülük csak mezt cseréltek. Olykor a besúgó, aki korábban beárulta a szomszéd villában lakó zsidót, most arra hívta fel a figyelmet, hogy az illető kizsákmányoló. Néha a verőlegény sem változtatott szakmát, hiszen csak ahhoz értett. De olykor az áldozati szerep sem változott. Az is előfordult, hogy a korábbi üldözött ugyanattól kapta a pofont, mint előzőleg…
Egy bridzsező ügyvéd éppen hazatért a haláltáborból, de még a pályaudvarról elvitték malenkij robotra. Pedig nem tűnt túltápláltnak. Ferenczy György ugyan a Zeneakadémia tanára lett, de a Szabad Nép azonnal megtámadta, hogy bridzsező, és így alkalmatlan az oktatásra. A bridzs szitokszó lett, a burzsoák, semmittevők szórakozásának szimbóluma. Az sem számított pozitívumnak, hogy Európa-bajnokaink között egy gróf is volt.
Ilyen körülmények között a versenyélet szünetelt, a szövetséget is betiltották, csak a Sztálin halálát követő enyhülés tette lehetővé az újrakezdést.
Szerencsére Aratóék élete rendeződött. Lakás, munka volt, ámde bridzstevékenységük csupán a társasági játékra szorítkozott. Aliz a Gizella eszpresszót vezette, Lajos az OTP-nél dolgozott. 1956-ban kitört a forradalom. A munkahelyeken nyilvánossá váltak a káderlapok, kiderült, hogy Lajos tulajdonképpen egy olyan burzsoá szakértő, akit előbb-utóbb le kell váltani egy megbízható elvtársra. Valószínűleg Aliz amerikai rokonságáról is tudtak, innen már csak egy lépés a kémgyanúba keveredés. Így december 21-én, Sztálin születésnapján átszöktek a határon, és meg sem álltak New Yorkig. Érdekes véletlen, hogy a Sztálin _leánykori és jelenlegi nevén Andrássy_ úton laktak. _
Véget értek az izgalmak. A társaság az Állatkertben élvezi a tavaszt. Balról dr. Zimányi István, Arató Lajos, Arató András, ifj. Zimányi István, Zimányi Vera született Sulzberger, Orbán Tibor, Arató Aliz. Vera rokoni viszonyban volt a New York Timest kiadó Sulzbergerekkel_
A beilleszkedést az amerikai rokonság segítette, de így sem volt a kezdet könnyű. Hamar kiderült, hogy Aliz nem Csodaországba érkezett. Kemény munka következett, kezdetben mindketten egy gumigyárban dolgoztak.
Ezidőtájt Helen Sobel – illetve már Helen Smith – a Bermuda-kupáért küzdött Belladonnáék ellen… Helennek három férje is volt. Revügörlként kezdte pályafutását. Szép lábaival néha visszaélt a bridzsasztal mellett. Ha két férfi ellenfele volt, és a partiban egy dáma helyzetét kellett felvevőként eltalálnia, kissé a térde fölé húzta a szoknyáját. Aki odaszegezte tekintetét, annál nem volt a dáma…
Később Lajosnak sikerült állást találnia egy magyar származású bankár tulajdonában lévő banknál, Aliz pedig az ékszerész szakmában tevékenykedett. Jól érezték magukat az új hazában, különösen Aliz. Ők soha nem tértek vissza, de egyetlen fiúk, András többször is járt az óhazában, mint a nemzetközi tudományos élet képviselője.
Rixi Markus viszont gyakran meglátogatta imádott városát, Bécset, ahol ifjúsága legszebb éveit töltötte. A bécsi bridzsélet a 30-as években a pestihez hasonlóan robbanásszerűen fejlődött, aranykora is ugyanúgy ért véget. Rixi a 60-as, 70-es évek bécsi fesztiváljain többször is játszott. Olykor hozzánk is ellátogatott. 1969-ben a tihanyi versenyen vett részt, partnere Jonathan Cansino, a korán elhunyt angol tehetség volt. E cikk szerzője is játszott a Fészek Klubban és Keleti Andor – vele szoros kapcsolatban volt Rixi – lakásán a bajnoknővel.
Húsz év szünet után a versenybridzs újra belépett az Arató házaspár életébe. Eredményesen játszottak területi és nemzeti párosversenyeken, és többször is győztesen álltak fel az asztaltól. Újabb húsz elteltével ez a sorozat Lajos halálával örökre megszakadt. Miután Aliz elvesztette élete egyetlen párját, esténként egy manhattani bridzsklubban játszott, méghozzá, pénzben. Kezdetben a játékosok dörzsölték a tenyerüket, amikor játékra jelentkezett egy idős hölgy, aki ráadásul erős magyar kiejtéssel beszélte az angolt. Hamar kiderült azonban, hogy nem a Terence Reese egyik könyvében megírt „little old lady” típusról van szó, hanem egy vérbeli profiról, aki éjfélkor 100-300 dollár nyereménnyel távozik, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ennek ellenére szívesen játszottak vele, csodálták bámulatos technikáját és kedvelték bájos, közvetlen modorát.
_Aliz az új hazában_
Megint eltelt húsz év, és a történet itt véget is ér. Aliz élete 91. évében elhunyt. A gyilkos kór ellen már nem nyerhetett. Évekig hősiesen tartotta magát, ahogy a vészkorszakban a háború alatt is. Soha nem panaszkodott, tovább játszott és részt vett András családi életében. Nagyon büszke volt unokáira, fia és menye sikeres pályájára.
A budapesti világbajnokságon három csillag ragyogott: Aliz, Helen, Rixi. Közülük kettő még évtizedekig látható volt, a harmadikat, a számunkra a legfontosabbat és legkedvesebbet eltakarták a felhők. A világhír elkerülte, de így is teljes életet élt.
Décsi László a 60-as években levelet írt Brazíliából _miután feltette a bridzs térképére az országot_ dr. Kóczián Imrének, aki egyébként András keresztapja. A levélben Alizt a világ legjobb hölgyjátékosaként említi. Egyetértünk.
A címadóról bajnokaink elbeszéléseiből hallhattunk már, de ez az írás Négyesi Gyuri szorgos kutatómunkája nélkül nem született volna meg.
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban átlapozta a háború előtti telefonkönyvet, talált egy lehetséges lakcímet, majd az 1945. évi hivatalos összeírások adatai alapján kiderítette, hogy ott 1944-ben született egy Arató András nevű kisfiú. Ezután levelet írt a világhálón egy e néven szereplő címre. Meglepetésére Prof. Andrew Arato harminc percen belül válaszolt New Yorkból, majd később egy részletes anyagot is küldött, amelyben – bár András egyetlen leosztást sem játszott életében – áradó szeretettel és megértéssel emlékezik a bridzset szenvedélyesen űző szüleire.
