Kezdőoldal

Vasárnap véget értek a körmérkőzéses selejtezők az olimpián (bár hivatalosan már nem, a régi motorosoknak még mindig ez a neve a négyévente, az olimpia évében megrendezett válogatott tornának). Két magyar csapatnak szurkolhattunk, a nyílt és a vegyes kategóriában indult egységünk.

Bár előzetesen úgy véltük, hogy talán a vegyescsapatnak van nagyobb esélye a továbbjutásra, hiszen ők az Eb-n is remekül szerepeltek (nyolcadik hely, vb-kvalifikáció), végül szinte végig a hátsó zónákban küzdve, a végén picit feljebb kapaszkodva, de mégis nagyon messze a továbbjutó helyektől (33 VP) estek ki, véleményünk szerint a csapat egyik párja sem tudott kiemelkedően jól játszani a hat napon. A cross-IMP értékelésben ez is megmutatkozott, két pár alulról ütötte a 0-t, míg a harmadik a –0,5 alá került.

A nyílt csapattól nem volt ekkora elvárás, nehéz csoportban küzdöttek, ahol a jó együttesek ellen általában jó, szoros csatákat vívtak, azonban néhány kevésbé erősnek tartott országtól (Törökország, Korea) elszenvedett súlyos vereség volt nagyon drága, hiszen végül csak 18 VP volt a hátrány a továbbjutó helyektől, de ez a szám többször volt egy számjegyű is. Itt is árulkodó volt a cross-IMP: míg Winklerék közel +0,5, addig Keményék –0,5 környékén végeztek – kell még a fiataloknak a tapasztalatszerzés, hogy nemzetközi szinten is ütőképesek legyenek, bizonyára jó tapasztalat volt számukra ez a torna.

Nézzük, hogy alakultak az utolsó három nap történései!

Csütörtökön a nyílt csapat jól kezdett, hiszen a brazilok elleni kisebb győzelmet egy Ausztria elleni 20–0 követte, így a 14.-ről a 11.-re jöttünk fel. Ebben a pillanatban nagyon jól nézett ki a tabella: a 8.-tól 4, de a hatodik dánoktól is kevesebb mint 8 pont választott el a csapatot, tehát odaértünk a továbbjutók nyakára. Ekkor jött a fent említett Dánia, akiket egy nagyobb győzelemmel meg is előzhettünk volna. Jól kezdtünk, egy szép 5 treffel írtunk 10 pontot, de a folytatás az övék volt. Egy kimaradt bell gém talán a gyenge közbeszólások elleni propaganda parti volt: ha 1 kőrrel közbeszólunk, és a partner felüllicittel géminvit erőt ígér, mit kell tenni 13 ponttal, igaz, 5–3–3–2-vel (KQx, Axxxx, AT, xxx)? Nos, a dánok fogadták az invitet, a mieink 2 kőrt játszottak, a sima 11 ütés után nem mi voltunk boldogok.

A meccset 12 IMP-vel veszítettük el, így visszacsúsztunk a 12. helyre, de ami a nagyobb baj, 12 VP-re kerültünk a vonaltól.

Pénteken újabb rangadó következett a franciák ellen. Megint mi kezdtünk jobban: bemondtunk egy tűrhető szlemet (bár a licitből nem derült ki, hogy aduból az ász és a bubi is hiányzik, de szerencsére jól feküdt a szín), majd egy töredékszving is nekünk feküdt, és még meg is kontráztak minket ebben a szlemben.

Dél bizonyára azt hitte, viccel a magyar játékos, és majd ő üt a káró ász-királyával… Egy szürt csináltunk, és újabb 8 IMP-t kaptunk, 9 parti után 28–4-re vezettünk!

Ekkor jöttek a hibák…

Amikor 10 adunk van, és az ellenfél (nyilván küzdelemben) 4 pikket mond, melyik kéz tudta megkontrázni ezt? És melyik maradt benne?  A 4 ászunkat hazavittük, +200 – miközben impasszos nagyszlemünk volt benne. A másik asztalon jól tették a társak, hogy 6 pikkel mentették a terített 6 kőrt, így is –12 pont volt ez a kaland. Sajnos, most már szinte csak ők írtak, még egy jó mans-bell mentéssel 8 pontot az utolsó partiban, amivel épp fordítottak is, eggyel nyert Franciaország.

Kimaradás után jött India, akik az utolsó két nap legkönnyebb ellenfeleinek ígérkeztek, hiszen másnapra már két nehéz meccs várt ránk.

Sajnos, itt is kimaradt egy jó szlem.

A licitet persze nem ismerjük, de vagy Dél nem emelte meg elég magasan a pikket, vagy Észak rémült meg a nagy lapjától. Ez a 13 pont is persze hiányzott, 5 ponttal veszítettünk, és ugyan maradtunk 11.-ek, de már 12 VP volt a hátrány.

Az utolsó napon két továbbjutó ellen kellett küzdeni, nem csoda, hogy nem sikerült a két nagy győzelem – erre lett volna szükség a továbbjutáshoz. A norvégok ellen kisebb előnyre tettünk szert, de (persze) a norvégok bemondtak egy „norvég” szlemet, azaz egy olyat, ami nem feltétlenül mondandó, de a kis esély ellenére benne van. Nos, ez „csak” egy impasszos szlem volt, de persze ült, így ez a 13 pont megpecsételte a sorsunkat.

Nem sokan mondtak nagyszlemet ebben a partiban, míg a mieink igen, 11 pontot keresve. Igaz, mi nem treffben, hanem káróban próbáltuk meg. Ezúttal a jól ülő káró dáma megmentett minket.

A meccset 8 ponttal veszítettük el, ami a világbajnok ellen nem rossz eredmény, de nem ezen az összecsapáson kellett volna sokat írni.

Mivel itt már 15 pontra voltunk a nyolcadiktól, és a lengyelek következtek, sejtettük, hogy már csak a csoda segíthet, de ez nem jött, 15 IMP-vel veszítettünk, és végül a 12. helyen zártuk a csoportkört.

A mi csoportunkat az örök sötét ló Kína nyerte magabiztosan Olaszország és Svájc előtt. A stabil európai menők mind továbbjutottak, míg a sokáig továbbjutásra álló brazilok és finnek szomorkodhattak, Dél-Korea pedig végül hetedik helyen jutott tovább.

A párhuzamos csoportban a svédek lettek az elsők, akik az utolsó kanyarban előzték meg az amerikaiakat, míg Izrael és Argentína is simán került a 16-ba (utóbbiak hazaigazolták Olaszországból Madalát, és állítólag Bocchi is nemsoká hazatér, ő ugyanis félig argentin). Meglepetés volt a hollandok kissé gyengébb helyen való továbbjutása (meg is bánták, hiszen így Svájcot kapták az első KO meccsen), míg három nem feltétlenül továbbjutásra várt csapat, az ír, német, román hármas jutott még tovább, míg például az angolok, az új-zélandiak vagy a spanyolok ezúttal kiestek.

Vegyescsapatunk számára a péntek nem tűnt drámainak, hiszen az amúgy általában igen erős svédektől eltekintve verhető ellenfelek következtek. Svájc ellen közepes, míg Kanadától 1 pontos vereséget egy kisebb győzelem követett Marokkó ellen, míg a svédek ellen 40 ponttal kaptunk ki. Az íreket sikerült ugyan pár ponttal legyűrni, de így is 40 VP volt a hátrány a vonaltól.

A szombat jól sikerült, hiszen az argentin iksz után győzelemmel zártunk Dél-Afrika, Japán, és a mindig igen erős USA ellen is (bravúr!). A dánoktól kikaptunk ugyan, így is sikerült viszonylag sok pontot gyűjteni, de csak egy hellyel és 3 ponttal kerültünk közelebb a célhoz.

A vasárnapi eredmények is biztatóak voltak, hiszen a kimaradást követően alaposan, 29 IMP-vel elpáholtuk horvát barátainkat, akik pedig sokáig a dobogón is álltak, de végeredményben is simán jutottak a 16 közé. Ezzel a 21. helyre jöttünk fel, és már csak 25 volt a távolság.

Sajnos, az utolsó két meccsen nem tudtunk már javítani, mivel a lengyelek erősebbnek bizonyultak, a brazilok elleni döntetlen pedig nem segített sokat, maradtunk 21.-ek. Az átlag, azaz a 290 pont feletti eredmény továbbjutást ért volna.

Az alapszakaszt a lengyelek nyerték szorosan az amerikaiak előtt, míg a sokáig nagyon vezető németek (az ezúttal nem a nyílt, hanem vegyes csapatban játszó Auken–Wellanddal) lettek a harmadikok. Az angolok és a skandinávok simán, a horvátok kicsit elfáradva végül 10. helyen kerültek a KO-ba. Meglepetés, hogy a korábbi többszörös világbajnoki érmes franciák csak 14., míg a szintén általában jó Izrael csak a 16. helyen került a rájátszásba.

A nőknél Lengyelország, Anglia, Olaszország lett a sorrend, a svédek csak negyedik helyen jutottak be, míg pár ismerős török hölgyet fedezhettünk fel a hatodik helyen továbbjutó csapatban.

A szenioroknál amerikai, svéd, indiai volt az első hármas, míg a korábbi olimpiai bajnokkal (Gabriel Chagas) felálló Brazília utolsó körös vereségével csúszott ki, a korábban eltiltott Vivaldival felálló olaszoktól kaptak ki a kelleténél jobban.

A végjátékban kétnapos meccsek vannak 2x3x16 partival. A kiesőknek vagy bárkinek, aki megfizeti, BAM-vigaszversenyt rendeznek, míg kedden kezdődött a párosverseny.