Talán váratlan, de életemben először játszottam ezen a bécsi versenyen, amely 3 részből áll: vegyespáros, csapat, majd párosverseny. Ezek mind egynaposak, így szerencsémre csak a csapatversenyen kellett játszanom. Meghívtak ugyanis, hogy játsszak a Persy csapatban _Hr. Persy tehetős műkritikus, csapattársainak általában jó és nagyon jó osztrák játékosokat szokott hívni_. Jelen esetben partnere a nálunk is jól ismert Hr. Bamberger volt, míg nekem Sascha Wernle jutott _akit talán szintén nem kell bemutatni, sokszoros válogatott játékos, profi_.
A verseny egy nagyon szép kis klubban volt, itt hetente többször kisebb versenyeket tartanak. Ezúttal azonban ez a 22 csapatos verseny volt terítéken, ahol nem mellesleg indult egy magyar csapat is, Zöld Feri Henrik Tormassyval játszott _aki a májusi siófoki meghívásos verseny szervezője, Feri hathatós segítségével_, csapattársaik pedig az ifiválogatott élpárja, Fischer Brigi és Lázár Kornél voltak, és végül a szép hatodik helyen végeztek.
Eredmények itt
.
Menjünk azonban sorban. A verseny maga délután kettőkor kezdődött, így fél kettőtől rövid rendszermegbeszélést tartottunk. Számomra érdekes konvenció neveket ismertem meg, mint pl. 3223 vagy Fallschirm _magyarul ejtőernyő – ez utóbbi például a riverz utáni 2 szan Lebensohl-konvenció neve_. A lebonyolítás egyszerű volt: 7 fordulós svájci-dán csapatverseny, fordulónként 8 leosztás. Nálunk ennél kisebb létszámú versenyeken is szokott csúszás lenni _minek szépítsük, mikor volt legutóbb ekkora csapatverseny Magyarországon?_, itt 10 órára véget ért a játék – igaz, Hr. Babsch híresen tempósan rendezi mindig a versenyeit.
Sajnos, nem állnak a szkórlapok rendelkezésemre _Sascha ragaszkodott, hogy ő írja a partikat_, így igyekszem fejből pár érdekes partit felidézni.
Az első meccsen számomra ismeretlen ellenfelek ellen küzdöttünk, akik végül nem is végeztek jól.
Rendkívüli letolást kaptam _persze viccesen_ a következő gyenge kettesért, mansban bell ellen: J3, J98652, Q5, Q64 – az ellenfél elindult előttem 1 treffel… Úgy látszik, ez ott nem szokás. A 2 kőrömre balról 2 pikk, partnerem 4 kőr _„Láttad? Ez 1700-at bukott volna, mansban!” – kaptam ki érte, hozzátéve, hogy úgy is írtunk volna 11 pontot_, 6 szan, passz, 7 szan.
Ezekből a lapokból persze nem tudták teljesíteni a 7 szant:
Nyilván nem kifordított, hanem sima impasszt adott káróból a szomorú felvevő.
Csapattársaink _feltehetően zavarás nélkül..._ megtalálták az igen jó esélyű, és amúgy terített 7 pikket, így 20 pontot írtunk a partin. Ezért ekkora patáliát csapni…
18,04–1,96-ra nyertünk, és máris az 1-es asztalon találtuk magunkat.
A második kanyarban egy végül szintén nem magasan végző csapattal futottunk össze – nem sokra emlékszem, 20 ponttal _16,46–3,57_ nyertünk.
Következhetett a What csapat, amely a tizedik helyet szerezte meg végül. Ezen a meccsen el is szenvedtük egyetlen vereségünket, 3 IMP-vel _8,73–11,27_ kaptunk ki.
Váratlanul maradtunk az 1-esen, 1 ponttal győztünk, és lecsúsztunk a 2-esre, újból sikeresen elkerülve a legerősebb Terraneo csapatot _Eichholzer, Terraneo, Terraneo, Simon, Obermair_, amely az 1-esre lépett előre.
A helyi Stadtklub csapatot 41–0-ra vertük _ők végül hetedikek lettek_, sikeresen elkerülve egy terítettnek tűnő szlemet. Ez volt a partnerem lapja:
Wernle úgy gondolta, mivel nincs kőr kontrollja, majd rám bízza, hogy ászt kérdezzek – nekem pedig úgy tűnt, a treff ász-király és adu sem biztos, hogy elég lesz, hiszen a káró belső kártyák hiányoztak:
Elpasszoltam a 4 pikket, káró indulás, ász, lopás, egy szür… Ezt persze kihúztuk. Vajon hogyan kell ezt bemondani sztenderd eszközökkel? Talán a serious 3 szan jól jöhetett volna az erős lap, hatos pikkel szemben _amit nyilván a 3 pikk licit ígért_. Lehetséges vajon, hogy olyan lappal licitálom ezt, amiben nincs kőr kontroll? Nehéz elképzelni, akkor csak úgy 13-15 pontom lehet, valami béna kőr figurával _a sima 6–4-gyel talán csak 4 pikket mondok_.
A hatodik kanyarban végre összejött a rangadó: Terraneóék ellen az 1-es asztalon. Talán a legfontosabb parti ez volt:
Délen bemondtam, amit teljesíteni véltem _az én kezemből benne is van a 4 kőr, a másikból bukós a két káró lopás miatt_, a 3 szan viszont nagyot bukott volna. Ellenfelünk azonban jobbnak látta, ha ment _nyilván félt, hogy káróra alapozom a 3 szant_ – ez 500-ért bukott, és aggódtunk, hogy leadunk pár pontot. A másik asztalon azonban:
Nyugat úgy vélte, a feltehetően rosszul ülő pikk királya nem jó _átindulnak rajta ráadásul_, ezért a kőr találkozás dacára passzolt, pikk ász indulásra végül 11 ütést szerezett Észak–Dél, 7 IMP ide. A meccset végül 1 ponttal nyertük, és maradtunk az 1-es asztalon.
Itt a 2esen nagyon nyerő Sigma csapat _Saurer, Ölsinger, Stiegleitner, Wadl_ várt több mint 4 VP előnnyel.
Néhány nem túl izgalmas töredék után következett ez:
Talán passzolni kéne… Végül a kontra mellett döntöttem, ha partneremnek lapja van, megcsinálhatunk valamit az 5-ös magasságon, esetleg ez bukik legalább 300-at.
Itt kissé eltöprengett partnerem, és már szántam-bántam a nyitást! Bizonyára ezt el fogjuk bukni, és nem írunk jó partit… Ekkor váratlanul Sascha 5 kőrt licitált! Jobb oldali ellenfelünk kevesebb meggyőződéssel, de ennek is odalőtt, én pedig kicsit büszkébben tettem le a lapom.
Így voltak kiosztva a kártyák:
Dél nyilván többet várt partnere kizárásától… +850. A másik asztalon 6 treffet bukott az ellenfél, így 14 ponttal lettünk gazdagabbak _az 5 treff az én kezemből sincs benne, ha sikerül rávenni Délt a kőr hívásra, miután pikkel megkapta az ütést – pikk dáma indulás esetleg?_.
Újabb nehéz helyzetbe kerültem a következő partiban:
Úgy gondoltam, hogy az ifjú Wadl talán csak nem viccel ebben a szkórban, és ha nem is teljesítene, az 5 pikk biztosnak tűnt, mentésnek vagy teljesítésre, így végül ezt mondtam, amit a sor végén meg is kontráztak.
Az asztal azonban váratlanul ez volt:
Wernle nyilván úgy vélte, szlemre akarok menni, ezért nem kontrázott _és te mit tettél volna, kedves olvasó? Én mindenesetre a kontrát javasoltam ezzel a minimális lappal, ászokkal – az ellenfelek nyilván a hatalmas káró fit miatt licitálnak így, ergo a rövid káró nem extra hír_.
Talán nem említettem, de az indulás treff volt, és már láttam, hogy ha elengedem, kiüt a király, esetleg ellopják, sok bukás is lehet belőle.
Végül azonban úgy véltem, feltehetőleg balra rövid a pikk, tehát ha nincs is treff királya, lopni csak nem fog, ezért elengedtem, és ütöttem kézben a bubival!
Innen már könnyű volt: pikk ász, pikk impassz _elfogva a harmadik dámát_, pikk K, treff impassz, treff ászra káró dobás, majd már csak két kőrt kellett kiadni: +650!
Ezek voltak a lapok:
A másik asztalon már Dél közbeszólt 1 káróval, 1 pikk, 5 káró – így már nem tudták megemelni a pikket – de kontrázni sem, körpassz. Ez csendben bukott kettőt _–200_, +10 IMP. A meccset 16–4-re, a versenyt pedig 8 VP előnnyel nyertük.
Két jó hírt kaptam ezután: ünnepi vacsora következik, és visszavárnak máskor is.
