Kezdőoldal

Szombat-vasárnap elmaradt az országos csapatbajnokság döntője, mert az Európa-bajnoki válogatóverseny résztvevőinek csak ez az időpont volt megfelelő. Sietni kellett, hiszen március 28-án kezdődik a világbajnokság (Bermuda-kupa), amelyen az egyik érdekelt együttes képviseli Magyarországot.

A válogató döntőjében 128 leosztást játszott egymás ellen a Bermudán induló Dumbovich (Szabó Csaba játszó kapitány, Dumbovich Miklós–Winkler Gábor, Hegedűs Gál–Szegedi Balázs) és a Bridge42 (Kemény György–Trenka Péter, Czímer Csaba–Szalka Tamás, Macskásy Gábor–Talyigás Péter).

Az elődöntőt az U31 néven induló fiatalok (Lajos Hanka–Szűcs Villő, Fischer Brigitta–Konkoly Csaba, Budai László–Tubák Dániel) ellen Dumbovichék 453–143-ra, tehát több mint 300 IMP különbséggel nyerték.

Szilágyi László erre a meccsre 200 IMP-s különbséget tippelt, a döntőre viszont 100 IMP-s Dumbovich-győzelmet jósolt. Meglátjuk, igaza lett-e.

Az elődöntőre és a döntőre is szerveztünk Zoom-közvetítést. Mind a 128 leosztást néztük, és Hegedüs Orsolya, Tichy Eszter, Kovács András, Nagyiván Gábor, Szilágyi László, Szőts Gábor meg én próbáltunk élvezetesen beszélt a partikról, miközben 15-45 néző követte velünk az eseményeket. És bárki hozzászólhatott, kérdezhetett, javíthatott, elmondhatta a véleményét. Nagy örömünkre többen éltek is a lehetőséggel. A döntő napjain a közvetítést átvette a LoveBridge is, azt nem tudjuk, ott hányan kapcsolódtak bele.

Meglepetés volt, hogy szombaton az utolsó fordulóban és vasárnap délután a kimaradó Dumbovich Miklós is bejelentkezett, segített kommentálni, és első kézből osztott meg információkat a jelenlévőkkel.

Nagyiván Gábor megkérdezte tőle, mi a kitűzött cél a világbajnokságon. Mire Dumbovich: „Meg akarjuk nyerni!”

Rögtön meg is ígértem, ha elhozza a Bermuda-kupát, a vállamra kapva hordozom körbe a Hősök terén, és biztosan lesz segítségem is, hogy fölültethessük Árpád vezér mögé a lóra.

Az első nap nagyon úgy nézett ki, hogy Szilágyi nagymesternek nem lesz igaza most sem. Dumbovichék hamar magukhoz ragadták a vezetést, és annak ellenére, hogy egy elbukott nagyszlem – közel volt, egyetlen tempó hiányzott a Molnár-cselre alapozott beszorításhoz! – egy pillanatra megállította őket, egyre növelték az előnyüket. Mind a négy 16 leosztásos fordulót megnyerték, és szombat este az állás 219–77 volt, tehát félidőben 142 IMP volt a különbség a Dumbovich-csapat javára. (Balról: Trenka Péter, Winkler Gábor, Kemény György, Dumbovich Miklós – fotók: Magyar Ádám)

Vasárnap is megnyerték az első fordulót, de a következő három a Bridge 42-é lett. Az utolsó leosztás előtt 104 IMP volt a különbség, úgyhogy ha 4 IMP-t ír ezen a Bridge42, akkor bejön a tippelt 100-as különbség. A 4 IMP stimmelt is, de a Dumbovich-csapat szerezte. Így az eredmény 348–240 lett, azaz 108 IMP-s győzelemmel utazhatnak majd a március-áprilisi olaszországi vébé után a júniusi portugáliai Eb-re. Szilágyi majd újra próbálkozhat a tippeléssel, legközelebb még közelebb jár majd a tényleges eredményhez. (Én így is csodálom a képességeit!)

A meccs szerintem nagyszerű játékot hozott. A végül vesztes csapat is jól játszott, de az ellenfél nagyon erős, stabil játékot mutatott be. (Dumbovich: „Be kell vallanom, hogy a szerencse mellénk szegődött…”)

Nagyon remélem, hogy ez a nagy különbségű győzelem a magyar mezőnyből kimagasló ellenféllel szemben arra predesztinálja csapatunkat, hogy eséllyel vegye föl a küzdelmet a világ legjobbjai ellen is. Dumbovich azt hangoztatta, hogy ők csak amatőrök, én mégis úgy érzem, lehet keresni valójuk a nagymenő profik közt rájuk váró küzdelemben.

A sok-sok érdekes partiból az ötödik forduló utolsó leosztását emelem ki. Éppen mert utolsó volt, erről jó sokat tudtunk beszélgetni a Zoomon, és nagyon érdekes meggondolni valókat találtunk.

Mindkét asztalon 3 szan volt a felvétel. Itt Észak lett a felvevő, Keletnek meg nem nagyon volt jó indulása. A pikket tőle jobbra licitálták, a villái csak akkor érnek valamit, ha nem ő hívja a színt. A treff a felvevő színe, a káró az asztalé, legjobbnak még a nem licitált kőr tűnt.

A kőr hetesre az asztalról kicsi jött, Nyugat ütött a dámával, Észak a tízest adta. Az ellenjátékos remélhette, hogy partnere a K987-ből kezdett, hát visszahívta a színt. (Jobb lett volna pikket hívni?)

Winkler a bubit tette, és Talyigás Péter örömmel fedett a királlyal: partnerének lehetett volna ötös kőrje a dáma-kilencessel.

Ez a kijátszás eldöntötte a játszma sorsát. A felvevő az asztalon ütött az ásszal, és onnan treffre játszani tűnt a legjobbnak. Körbeengedi a bubit, aztán még két felmenetele van a kézbe: a pikk király és a kőr kilences. Lejátssza a treff ászt, majd a dámával és ha kell, a tízessel folytatja. Ha 4–3 a treff elosztása vagy esik a kilences, magasodik az ötödik lap, amihez a kőr kilences a hídja. Négy treff ütés, két pikk, két kőr és a káró ász, a 3 szan otthon van. Bőven 60 százalék fölötti esély. Winkler haza is vitte a gémet. (Megütötte a kőr királyt az ásszal, körbeengedte a treff bubit, pikk királlyal asztalra ment, treff ász, treffel úrrá tette a maradékot, és a kőr kilences volt az átmenet, ahogy megígértük.)

Egészen más lett volna a játék menete, ha Kelet ütni hagyja a kőr bubit. Ez fölégeti az Északhoz vezető hidat, a felvevő hiába hív kis treffet a bubihoz, ha ütni hagyják, nem lesz tempója a treff fölmagasításához és lehúzásához, csak ha ül a pikk impassz… Úgyhogy kénytelen a káró magasításában bízni. Végül is az sem rossz esély. Még öt káró ütése is lehet, ha Keletnél van a legföljebb harmadik mariázs vagy dubló figura. És négy káró ütés is elég lehet.

Mindjárt meglátjuk, hogyan van ez: átnézünk a másik asztalra.

A precízióst játszó pár Északjaként Czímer Csaba 2 káróval indult, ami 11–15 pontos háromszínű lapot ígért szingli vagy sikén káróval. (4–3–1–5, 3–4–1–5, 4-4–1–4, 4–4–0–5 elosztás lehetséges.) Erre Szalka Tamás lapjával mindannyian 3 szant válaszoltunk volna, ő is így tett.

Itt tehát Dél lett a felvevő, és Nyugat lapjából nagyon is kínálkozott a pikk kezdés: Északnak három vagy négy pikkje van, partnerének viszont nincs négy, mert akkor a pikk gém felé indult volna el, Keletnek legalább négyes pikkje van a pikkes mögött, de még hatos is lehet a szín nála… A pikk nyolcast a felvevő megüthette volna kezében az ásszal, hogy treffre játsszék. Csakhogy neki nem volt két biztos átmenete az asztalra, mint Winklernek a második ütés után. Jobbnak játszott a káró után nézni. Ütött hát a pikk király (Kelet kicsit tett, kérte a színt), és kis káró következett a bubihoz. Hegedűs Gál ütött a dámával, és vagy másfél percig nem történt semmi. Mi láttuk a lapokat, neki viszont alaposan végig kellett gondolnia az esélyeket, pontos számításokat kellett végeznie.

Halandó ember már rég kijátszotta volna a pikkjét. De Magyarország egyik legjobb játékosa tudni akarta, mi fog történni. Dél üt az ásszal, káró ász (hátha esik jobbról vagy bárhonnan a király), kárót hív, amit ütni kell, és hívni megint. Amikor már pikket nem lehet. Nem jobb azonnal meghívni, amit majd később fog? A pikk majd még meghívható. S most még nem annyira világos a helyzet a felvevőnek. (Hegedűs Gál, Czímer Csaba, Szegedi Balázs, Szalka Tamás)

A Zoom-közösségben találgattuk, hogy mi a legjobb, és valaki (talán Nagyiván?) fölvetette, hogy kis treff zavart okozhat. Még nem beszéltük át, hogy miért is, amikor Hegedűs kitette a treff négyest.

Ha Délnek nem lett volna a bubi a kezében, biztosan a dámára klikkelt volna az asztalon. De így nem látta különösebb értelmét. Kelet úgyis a királyt adja majd, de ha mégsem, hát ő üt a bubival.

Egy picit talán elsiette a dolgot. Ha a dáma viszi az ütést, lehívhatja az ászt, pikk ásszal kézbe jöhet,  káró ász, káró tízes hívással felmagasítja a színt, és négy káró, két pikk, két treff ütés meg a kőr ász a teljesítést hozza.

De így, hogy ütött a treff bubi, az ász az asztalon ragadt. Káró ász, káró tízes következett, Nyugat ütött a királlyal, és most hívhatta a pikkjét. A felvevő a kezében ragadt. Lehúzhatta a káróit, de aztán kőr vagy pik hívással is a saját sírját ássa, nem tud nyolcnál többet ütni.
De még nem értünk a végére. Amikor Szalka Tamás a pikk ász ütés után gondolkozott a reménytelen helyzeten, Nagyiván Gábor (biztosan ő!) megszólalt: „És ha most kis kárót hívna?”

Ez volt az ábra:

Ha a felvevő a káró ötöst (vagy a hetest) hívja (az asztalról pikket dob), Hegedűs Gál egy nem várt ütéshez jut, de bajba kerül. Délnek öt ütésre, tehát a két kárón kívül még háromra van szüksége. A treff hívás evidensen ad kettőt (ül az impassz), és a harmadik, a kőr ász egyúttal átmenet is a kárókhoz. Bármilyen kőr hívás pedig két ütést ad a színből, plusz lemenetet a treff ászhoz.

Igaz, Nyugat megelőzhette volna az egészet, ha a pikk helyett a káró nyolcast hívja. Ha Dél ezt kihagyja, akkor Nyugatnak van pikkje, amit meghívhat.

Ezt meg a felvevő háríthatta volna el, ha a káró tízes kijátszása előtt lehúzza a pikk ászt!
Itt tartottunk, amikor Szilágyi megszólalt: „Olyan nehéz lett volna a káró ászba a nyolcast dobni?! Nehogy már ütésbe kerüljön vele!”

Na, milyen játék ez a bridzs?!