Idén immár 54. alkalommal rendezték meg a tata(bánya)i versenyt minden résztvevő nagy megelégedésére. A formátum az elmúlt években megszokott volt: szombaton csapat-, vasárnap párosversenyt rendeztek, így mindkét napon reggeltől estig kártyáztunk, csak ebédre álltunk meg. A kártyáztunk kifejezés persze képletesen értendő, hiszen (szintén szokásosan) nem kártyával, hanem tableten bridzseztünk, de azt hiszem, ezt már szinte minden magyar játékos megszokta (sőt, már világszerte is egyre nagyobb teret hódít a Visoft találmánya).
A 8x8 leosztásos csapatversenyen, ahol 16 egység indult, igazán két csapat volt csak a pályán. A Gellér János vezette Janó (Gellér–Argay, Kelen–Selmeci) a tapasztaltság és az ifjú bohóság vegyítésével érte el remek eredményeit, míg az egyes asztalon rendszerint a „Director, please!” (Vikor–Tubak, Jánosik–Szücs) ellen küzdött, háromszor mérkőztek meg egymással. Nem nagyon jutottak dűlőre a felek, de mivel az őszi olimpiára készülő Gamax (Lakatos–Winkler, Argay–Kemény) nem igazán tudott odaférni az egyes asztalra, Vikorék lettek a másodikok, míg Winkleréknek meg kellett elégedniük a harmadik hellyel. (Na, ki a Janó? Argay Gyula, Gellér János, Selmeci Dávid és Kelen Károly a csapatverseny győztesei)
Mi magunk Palatinus néven indultunk, bár az őszi csb-n ezzel a két párral (Mezei–Honti, Hodosi–Gulyás) a Gulyás csapatban lehet majd találkozni – igaz, lesz még egy (nem túl titkos) harmadik párunk is, Dezső Kende és Vági Máté. Bár igyekeztünk lépést tartani az élmezőnnyel, néhány súlyos hiba rendszerint megakadályozta, hogy nagy győzelmet arassunk, illetve az utolsó előtti fordulóban a Gamax mindent jól csinált, mi pedig szinte semmit, és alaposan elpáholt minket, így már nem volt esélyünk a dobogóra, végül hatodikok lettünk, ami feltétlenül csalódás volt.
Egy szép indító kijátszási feladat a hetedik fordulóból.
Csak két Észak találta meg a gyilkos kőr indulást, azaz az asztal színét kellett hívni a buktatáshoz. Selmeci Dávidon kívül Kemény Márk indult még jól, a mai fiatalok tudnak valamit!
A döntő mérkőzésen egy partival a vége előtt 1 IMP-vel vezetett a Director, please!, így az utolsó leosztásra maradt a döntés, ekkor ugyanis szinte fej fej mellett álltak a csapatok, egy törédék szvinggel még nyerhető volt Vikoréknak a meccs. Nos, egy apró szving valóban volt…
Tubakék beszálltak a küzdelembe, de amikor a 3 pikkre Vikor Attila nem küzdött már, mivel bukásban reménykedett négyes adujával, szomorúan látta, hogy ezt már nem nyerhetik meg.
Ennél jobban csinálták a másik asztalon Kelenék, akik szinte muszájból jutottak a 4-es magasságra, de így is hazaértek a 4 káróban.
Az így szerzett 7 pont pedig azt jelentette, hogy a Janó csapat nyerte a versenyt, gratulálunk!
Másnapra a fáradt vándorokon kívül további játékosok is érkeztek, hiszen 41 pár indult, akik 2x28 partiban mérték össze tudásukat.
Az első fordulóban váltakozó sikerrel játszottunk, néhány hiba miatt nehezen közelítettük meg a 60 százalékot, de szerencsére voltak szép megoldások is. Mindenképp dicséret illeti partneremet ezért a szép hívásért.
Bár nyilván szerencsénk volt, hogy a felvevő nem hívott időben kárót, hogy eldobja az egyik vesztő treffet az asztalról, gyönyörű hívás volt a treff tízes a negyedik ütésben – ezzel a bekerítő játékkal két treffet üthettünk, és bár a felvevő eltalálta a pikk dámát, bukott. Az a szép ebben a hívásban, hogy fantázia kell hozzá: a partnernél kell lennie a treff dámának, és persze lehetőleg a kilencesnek, de, mint látjuk, a nyolcas is megteszi, hiszen így elfogható lett a felvevő kilencese, miután fedett az asztali bubival.
Az utolsó cserében bizonyára már éhes ellenfeleink megajándékoztak minket két jó partival – igaz, mi is dolgoztunk rajta. Ezzel az utolsó pillanatban megelőztük az addig vezető tatabányaiakat, Dózsa Edinát és Novottny Ernőt, de csak centikkel. Mögöttük nagyon szoros volt a mezőny, hiszen a közismert helyi (és persze a budapesti bajnokságokon is gyakran szereplő) pár, Hegyi–Lévai állt a harmadik helyen, míg Bódis–Szappanos és Lakatos–Winkler is nyilván győzni akart a második fordulóban.
A második cserében mindjárt nehéz licithelyzetben találtam magam.
Csinos 18 pont, négy a partner színéből, jó lenne tudni, hogy gémet vagy szlemet játsszunk-e, és persze színben vagy szanban?
Végül az 1 káró válasz mellett döntöttem, ami nem feltétlenül igazi szín, hiszen például ezzel az elosztással nehéz mást mondani (a treff emeléshez kéne még egy adu). Ezzel aranyat leltem, hiszen az 1 kőr viszontválasz már elosztásos lapot ígért: vagy 5+ treff és 4 kőr van nála, de esetleg lehet 4–4–1–4 elosztása is. Az 1 pikk negyedik színre több jó hír is jött. A kontra azt jelentette, hogy ebből nem lesz elvesző értéke a partnernek (de persze volt), illetve a 2 káró hármas támogatást ígért az első „színemben”, és így kiderült, hogy a partner elosztása 1–4–3–5 (esetleg sikén pikk és eggyel több treff). Innen már könnyű volt, ORKC után bemondtam az optimális 6 treffet. Az első ütésben kicsit szomorkodtam asztalként, a szingli pikk dáma nem volt jó hír, de szerencsére a vonalon volt a kőr király, így a rosszul ülő treff király dacára hazavittük a 12 ütést. Jó licit, jó eredmény, szokták mondani.
A mezőny java szanzadut játszott, ami párosversenyen érthető, de a pikk indulásra elég lutri, hogy hányat fogunk ütni? A 6 szanosok megúszták, és a pikk dáma miatt az Északról 3 szant próbálók is, hiszen a szingli pikk dáma tartotta a frontot, míg két peches Dél nagyon keveset ütött a pikk bubi kezdésre. Összesen öt pár játszott csak 6 treffet.
A fordulót jól kezdtük tehát, ekkor azonban találkoztunk Winkler Gáborral…
A normális káró indulásra Winkler Gábor teljes természetességgel söpört be 11 ütést, és írt vele nagyon jó partit. Ahogy el is mondta, ez a helyes treff színkezelés, hiszen nem csak ezesetben, de a dubló treff bubinál is jó a második menetben a dáma tevése. Szép játék!
Jó és szerencsés megoldások között mindig kisegített az ellenfél is, de hiába álltunk folymatosan 65 százalék felett, Bódis Gyula és Szappanos Géza végig a nyomunkban volt, és csak az utolsó csere végén mondhattuk: na, ez megvan!
Köszönjük Lévai Ferenc elképesztő munkáját idén is, a szép, tágas sportcsarnok ideális helyszín, és idén már a klíma is remekül működött. Az már szinte magától értetődő, hogy Magyar Ádám tornavezetése és Bakó Dániel technikai háttere szinte észrevehetetlen volt, ami legnagyobb dicséret.
Erre a versenyre mindig szívesen térünk vissza, jövünk jövőre is!
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
