Kezdőoldal

Február 17. és 23. között rendezték a második téli játékokat. Ahogy a számozásból is látszik, nem a téli olimpiáról, hanem Philippe Zimmermann, svájci származású ingatlanmágnás versenyéről van szó. Aki esetleg nem ismerné, ő az, aki világbajnok párosokat vásárol csapatába, és azokkal nem csak nyílt versenyeken, hanem Monaco színeiben nemzeti megmérettetéseken is indulni, sőt, gyakran jól végezni is szokott, partnere pedig Franck Multon volt francia válogatott játékos.

Nála szerepelt a csalásért eltiltott (majd legújabban a nemzetközi Sportdöntőbíróság, a CAS által felmentett, eredetileg olasz) Fanton–Nunes pár, amely a világranglistát is vezette, valamint a Helness–Helgemo norvég világbajnok pár is. Az olaszok eltiltása után új pár után kellett nézni, ezt pedig egy (ha lehet) még jobb olasz párban találta meg Zimmermann: Versace és Lauria már a csapatában játszik, és vélhetően a nyáron már monacói színekben próbálják megverni egész Európát.

Ezek a téli játékok tulajdonképp a kétévente (páratlan években) megrendezett nyílt Eb-k kistestvérei. A különbségek azonban jelentősek: itt nem rendeznek párosversenyt, valamint elég jelentős pénzdíjakat is osztanak a verseny végén (a főverseny győztese például 30 ezer eurót vihet haza). Az időpont pedig a nyári nagy (azaz csak nemzetek csapatai számára kiírt) Eb-re készülőknek ideális lehet: télen, kb. fél évvel korábban rendezik.

A két évvel ezelőtti bevezető versenyen kicsit kevesen vettek részt, az idei azonban fényes siker volt. 78 csapat indult a fő versenyszámban, és közel száz a vigaszversenyen, amit BAM-formátumban rendeztek. A mezőny erősségéről egy kommentár a BBO-ról (ahol természetesen közvetítették a versenyt): a mezőny olyan erős, hogy a 78 csapatból akár 50 is jogosan pályázhat a legjobb 16-ba jutásra…

A résztvevők közt felfedezhettünk néhány magyar nevet is, hiszen a GAMAX is elindult, igaz, nem a bajnokságban ismert felállásban, hanem az „utazó csapat” játszott, azaz Homonnay–Winkler, Lakatos–Birman párosok szerepeltek. Alon Birman izraeli válogatott játékos, akivel néhány éve Péter igyekszik új partnershipet kialakítani nagyobb nemzetközi versenyeken játszva.

Sajnos a kezdeti szép eredményeket nem követte jó befejezés. A 15 fordulós svájci rendszerű selejtezőben hamar az élmezőny közelébe kerültek, le is győzték például a híres Lavazza csapatot, de a második nap végén már mutatkoztak a fáradtság jelei. A harmadik nap elején még egy 20–0 segítségével feljöttek a nyolcadik helyre, ezután azonban négy vereséggel csak a 45. helyen végeztek.

Kedden kezdődött a legjobb 16 csapat számára a rájátszás, míg a kiesettek, valamint az újonnan érkezettek BAM-versenyen vehettek részt, ahol szintén szép díjakat osztottak. Akik az egyenes kiesésben kiestek, csatlakozhattak a vigaszverseny mezőnyéhez.

A legjobb 16 között máris nagy meccseket láthattunk. Itt már naponta egy meccset játszottak, 3x20 leosztást, tehát a négyesben játszó csapatok kezdhettek fáradni. Meglepő módon a végére kevés csata maradt mégis szoros, simán kikapott a K1 néven induló bolgár válogatott is (bár ellenfele, a Bernal sok Goded családtagot sorakoztatott fel, akik a spanyol válogatottal értek el sok szép sikert, például 2 éve az olimpián), illetve nem mutatott nagy ellenállást az addig remeklő román csapat sem, igaz, a Lavazza ellen senkinek sem könnyű. Zimmermannék 45 pontos előnnyel kezdtek, de az orosz válogatott csapat szívósan igyekezett visszatérni, végül mégis 25 pontos vereséget szenvedtek. Ennél is szorosabban alakult Leandro Burgay, olasz szponzor csapatának meccse, akik a Pulából is ismert De Botton ellen az utolsó szürig harcoltak, és nyertek végül 0,25 IMP-vel…

A svájci szakaszt szinte végig vezető Mahaffey simán vette az akadályt, talán érdekes, kik alkotják a csapatot: Meckstroth–Zia, Brogeland–Lindquist… Ehhez nem is kell kommentár (a játékos-szponzorként ismert Mahaffey ezúttal csak nevét és bizonyára pénzét adta a csapathoz). Ellenfelük az indonéz nyílt csapat volt.

Győzött a holland nyílt csapat is, ellenfelük a budapesti Eb-n győztes francia csapat négy tagja volt, némi szponzori segítséggel – hát ilyen erős volt a mezőny, és akkor még nem is említettük a holland juniorokat például, akik egy jó lengyel csapattól kaptak ki.

A legjobb nyolc között a svéd válogatottakkal felturbózott Ventin simán verte a fáradt Delta TV-t, Burgay csapatát, míg összekerült két nagy favorit: hatalmas küzdelemben, 8 ponttal verte a Zimmermann a Lavazzát.

Bernalék, azaz a spanyolok kikaptak az imént említett nagyon erős lengyel alapú csapattól (litván vezérük az egyik Vainikonis testvér, aki már nyert amúgy Reisingert is).

Mahaffeyéknak jutott a holland csapat, és ez egy igazi thriller volt. A végig vezető Meckstrothék az utolsó 20-asban alig szereztek pontot, és úgy tűnt, veszítenek, amikor három partival a vége előtt, felvillant a képernyőn ez a parti:

A másik teremben a nyugodt 4 kőrben ütöttek a hollandok egy szürt, de Brogeland érezte, hogy kell a parti, és 6 kőrig vezette a vonalat! Látszott, hogy ezen a partin el fog dőlni a meccs, valaki 13 pontot fog keresni (ekkor 3 IMP volt a hollandok előnye).

A kommentátorok is nehezen tudták kibogozni, hogyan is lehet teljesíteni a lapok ismerete nélkül. A GIB persze elárulta, hogy adu indulásra bukik a felvétel, de a szingli adu nem jutott eszébe Bart Nabnak. Természetesen hosszan gondolkodott Boye a treff indulás után, majd ütött, treff lopás, káró a mariázs felé. Nab ütött, visszahívta, hátha a partner lopja. Ekkor megint válaszút előtt volt a felvevő, végül megpróbálta a káró dámát, hiszen ha ez üt, felmagasíthatja a treffet. Bob Drijver persze belopott, amivel muszáj volt: a nyolcassal. Innen már szinte könnyű volt – felüllopás, pikk ász, pikk lopás, majd treff lopás, pikk lopás, és a negyedik treff. Itt már tudta, a kőr tízesnek jól kell ülnie, de jól ült, így keresztbe tudta lopni a partit. Az így szerzett 13 pont már elég is volt a győzelemhez.

Hogy Brogeland milyen kitűnő felvevő, arról álljon itt még egy apró felvevőjátéktrükk, amire minden e játékhoz játékhoz értő csak csettinteni tud:

Némi licitbeli túlzással 4 kőrig jutottak, miután Észak pikket licitált, Dél pedig a sor végén (el nem ítélhető módon) megkontrázta a felvételt. Látszik, hogy a 4 kőr csak nyílt lapokkal teljesíthető (a treff AK lehívása után lopimpasszt kell adni a bubi ellen), de kontra esetén nem mindegy, hogy egy vagy két bukás a végeredmény?

Észak a kőr tízessel indult, Boye kézben ütött, és három menet treff következett. A tízest Dél nem fedte, Boye pedig nem kárót, hanem pikket dobott – ekkor még nem tudta, ülhet-e a káró impassz, a sok vesztő pikk fogyjon. Észak a lopás után azonban a pikk királyt hívta, elárulva ezzel, hogy Délnél csak a kőr AJ4 és a treff bubi volt, tehát muszáj nála legyen a káró király, a bukás tehát elkerülhetetlen. Kézbe menni, és megadni a nem ülő káró impasszt, fogyasztva a kézi adukat? Minek? Megtalálta az elegáns megoldást: az asztalról hívott kárót! Dél nem sejthette, hogy nincs a felvevőnél a bubi, és ha nincs is, biztos bukást nehezen enged el az ember, tehát beütött a királlyal, és már lehetett is teríteni az egy bukást. (Ha pedig Délen lett volna a káró bubi is, nem veszít semmit, hiszen majd lopimpasszal elfoghatja a királyt.) A másik asztal csendben bukott egyet, így csak 3 pontot veszítettek a partin. Egy-egy ilyen hívásért érdemes nézni ezeket a meccseket!

Az elődöntőben a Zimmermann némi meglepetésre kikapott a Ventintől 13-mal, míg a Mahaffey a lengyelekkel tűzdelt Vytas ellen harcolt meg a döntőbe jutásért, az utolsó 20 előtt ugyanis 17 IMP hátrányban voltak, de a végén nem sok pontot engedtek: 36–11 lett a szett, így 8 ponttal övék lett a meccs.

Ez a 20-as a spekulatív kontrákról szólt. Előbb Klukowski gondolt bukósnak egy 4 kőrt, de Lindqvist rekontrázott! Brogeland pedig teljesített, 10 IMP.

Utóbb pedig megint Boye találta meg a megoldást:

1 szan–3 szan pároslicitre Nyugaton kontrázott! Ez, mint sokaknál, a rövidebbik majorral való indulást kéri bizonyára, tehát valószínűleg bukik is a parti, csak ki kell hagyni az első kőr hívást. Gawrys nem is várta meg, kiment a négyes minorjába – ez a peches 6–1 aduelosztás miatt hármat bukott, de már mindegy is volt, nem volt teljesíthető felvételük. Meckstrothot pedig nem merték odaát megkontrázni, káró indulásra 11-et ütött a 3 szanban, és 14 pontot szerzett az amerikai-norvég vegyescsapat.

A bronzmeccset a házigazda Zimmermann nyerte 24 ponttal, ezt a párharcot csak 40 parti hosszúra tervezték, a rossznyelvek szerint azért, hogy Pierre fel tudjon készülni a záróünnepségre…

A döntőben az első 20 a szlemekről szólt. Két partiban az amerikai-norvégok gémben, ellenfelük kisszlemben utazott, míg egy kisszlemet nagyszlemmel licitáltak túl a svédek. Az egyik kis- és a nagyszlemben igazuk volt, ezeken 13 és 11 pontot kerestek, míg a harmadik szlem bukós volt, ezen 10 pontot Meckstrothék nyertek. Az utolsó partiban jobban játszott egy 4 kőrt Zia, mint Wrang, így csak 14 pont előnnyel kezdték Nystromék a második játékrészt.

A második menet csendesen csordogált, sokáig nem is volt két számjegyű írás, de az aprót többnyire Brogelandék gyűjtötték, 18 parti után pedig döntetlen volt az állás.

Akkor jött azonban:

Nystrom nem hagyta a 2 pikket, végül azonban eltévedtek a színek sűrűjében, és a 4 treff kontra kis segítséggel 800-at bukott, ez a túloldali 140-hez mérve 12 pontot hozott Ziáéknak, akik így 13-mal vezettek az utolsó szett előtt.

Az utolsó játékrész hatalmas tűzijátékkal kezdődött. Előbb Ventinék írtak egy mans gémen 7 pontot, majd Meckstroth (ki gondolná?) játszott jobban egy felvevőjátékot, 10 pontot szerezve, ezután Ziával a sikeren felbuzdulva bemondtak egy kevés pontos 6 szant, ami egész jó esélyű volt: vagy 2–2 egy szín, vagy ha 3–1, akkor meg kell adni egy impasszt. Egyik sansz sem ült, ezt 13 pontjuk bánta. A következő partiban zsűrihívással egybekötött szlemet mondott a Ventin, ami rossz indulásra meglett, de végül nem változott az eredmény, újabb 13 pont a svédeknek! Ezt a 4 partit 33–10-re nyerték, és visszavették a vezetést.

A folytatás azonban már kevés pontforgalmat hozott. Pár esélytelen 3 szant próbáltak a Ventin csapat tagjai, amiket rendszerint elbuktak, míg az amerikai-norvég vegyes 3 minort teljesített. Az ezeken szerzett 8, illetve 6 pont már elég volt, hogy visszaszerezzék a vezetést, és a meccs végéig már nem is nagyon változott az eredmény, bár végig ott volt a feszültség, hiszen mindössze öt pont volt a különbség. A drámai befejezés azonban elmaradt, az utolsó öt partit kihúzták.

A végeredmény tehát: 1. Mahaffey, 2. Ventin, 3. Zimmermann.

A BAM-vigaszverseny A-döntőjét a Lavazza, a B-t a már említett francia válogatottal egyenértékű Ward Platt nyerte.

Úgy tűnik, ez a verseny kinőtte két évvel ezelőtti gyerekcipőjét, és 2 év múlva feltehetően hasonlóan erős és valószínűleg még népesebb mezőnnyel várja az érdeklődőket.