Kis csapatunk nyerte a válogatót a kis szövetségek (melyek taglétszáma 750 alatt van – ezt a határértéket nemrég emelték fel 500-ról, hogy több csapatot lehessen meghívni) számára évente kiírt Small Federations Games-re. A Hámori Zsuzsa–Honyek András, Hodosi Péter–Gulyás Dániel négyessel utaztunk Lettországba, ahol október 9. és 11. között rendezték ezt a versenyt. Új tét is volt: a győztes ország bajnoka részt vehet a következő Bajnokok Ligája versenyen, ahol az Eb első 10 országának bajnokán és a házigazdán kívül ez lesz a 12. csapat.
Hétfő este érkeztünk ebbe a kisvárosba, ami nyáron bizonyára nagyon pörög, hiszen a Balti-tenger partján fekszik, 20 km-re a lett fővárostól, Rigától. A többnyire igen régi faházak, dácsák szép látványt nyújtanak ősszel is. A verseny maga egy ötcsillagos szállodában volt a tengerparton, itt azonban még a kedvezményes szobaár is túl magas volt nekünk, így inkább egy-egy faházat béreltünk. Kedden némi városnézés után este meglepően nagyvonalú megnyitón vehettünk részt: a svédasztalos vacsorához korlátlan bor és csapvíz is járt – igaz, a szénszavas vízért már fizetni kellett volna…
Szerda reggel kezdődött a hosszú menetelés: a 13 fordulót 12 leosztásos mérkőzésekkel rendezték, így három nap alatt 60+48+48=156 partit játszottunk, igazi maratoni bridzsezés vette kezdetét.
Az első fordulóban máris két utólag rangadónak számító mérkőzést vívtak. A későbbi győztes szerbek kikaptak az ezüstérmes ukránoktól, míg mi a leendő bronzérmes szlovákokat vertük szoros csatában.
A második mérkőzést Monaco ellen vívtuk. Ez már nem Zimmermann csapata volt, így néhány régi klasszis ellen küzdöttünk, sikerrel.
Izgalmasan alakult ezt a parti a legtöbb meccsen.
A zárt teremben Észak passzolt, Kelet 1 pikkel indult, és 4 pikkben lett felvevő, ami végül 12 ütésig jutott, +480.
A nyílt teremben azonban elindítottam ezt 10 pontos 5–5 elosztású lapot, ami nagy sikert hozott. Egyrészt Kelet kontrája után Nyugat lett pikk színben felvevő, másrészt megtaláltuk 12 lapos káró találkozásunkat, és a jó 5 káró mentést (sőt, volt, ahol teljesült is pikk indulás híján az 5 káró). Kelet persze még mondott 5 pikket is, amire partnerem szinte hívásirányítólag kontrázott, és nem is a közös színünkkel kezdtem, amire teljesítettek volna, hanem a szinglimmel, így egy-egy treff és kőr lopással elbukott az 5 pikk, 11 pontot kerestünk. Összességében 23 IMP-vel nyertünk, és máris a második helyen találtuk magunkat.
A harmadik fordulóban sajnos a nagy formában kártyázó helyiekkel csaptunk össze, és ők minden hibánkat kihasználták, és alaposan elvertek minket. Pl. erős szan ellenében 5 kárót mondtak, ami elvehetetlen volt – mi még az 1 szanra sem licitáltunk…
A negyedik meccsünkön a későbbi győztes szerbek jöttek, és jól kikaptunk tőlük is. Goran Radisicsot jól ismerjük, a kitűnő játékos vezérletével megérdemelten nyertek. Két sikertelen indító kijátszásunkon írtak két nagy szvinget, míg egy bátor szlemet is bemondtak az ellenvonalon.
Bár bukós a 6 treff, persze nem a kőr ásszal indult Honyek András, ezután pedig már lehetett teríteni, míg mi csak 5 treffig jutottunk.
Az újabb súlyos vereség után már a 11. helyre kerültünk, viszont hátra volt még a vugraphban is közvetített mérkőzésünk Csehország ellen. A csehek jól kezdték a tornát, de az ötödik fordulóra szintén a tabella vége felé álltak.
A nap végére szerencsére mi szedtük össze magunkat jobban, és szinte minden partin mi írtunk, bár többnyire kisebbeket, volt két nagy írásunk is. Jobb indító kijátszással és éles ellenjátékkal elbuktattunk egy 3 szant, és írtunk 12-t, ezt a partit pedig jobban licitáltuk.
A 2 szan gémerőt ígért, a 3 kőr rövidséget, így elkerültük a 3 szan csapdáját, amit az ellenfél nem – ők buktak is hármat.
Az 5 treffben persze még el kellett találni, melyik dáma van Északon (a pikk ásznak biztosan ott kellett lennie, miután Délen felbukkant a kőr ász-király). Miután ez sikerült, már meg is lett a gém, 11 pontot kerestünk.
A 39 pontos győzelem nagyon kellett, hogy visszatérjünk átlagra és a középmezőnybe.
A második napot az előzetesen gyengébbnek gondolt Ciprus ellen kezdtük, egy partiban azonban jobban licitáltak, az 5 káró benne volt, a 3 szan (a fogás dacára) nem, így hiába írtunk két gémerejűt mi is, végül csak 1 IMP-vel nyertünk.
Az észtek ellen kötelező volt a győzelem, bár ez is nehezebb volt a vártnál.
Hogyan játsszuk a 4 kőrt, miután a pikk indulás után látszik, hogy Délnek szinglije van? Vajon impasszoljunk aduban, vagy hívjunk két menetet felülről, nehogy a dublóból lopjon? Ha Kxx van elöl, az impassz a jó játék, ha bármilyen dublója van, akkor az ásszal kellene kezdeni. Sajnos, a magyar felvevő bukott, azonban így is sokat kerestünk, mert a másik asztalon miniszanos úgy érezte, jobb a lapja a 3 treff ellenjátékban, mint felvevőként kőrben, így elpasszolta az információs kontrát: +470, és 9 ide.
A meccset 20 ponttal nyertük, és tartottuk helyünket a középmezőnyben.
A litvánok az egyik nagy esélyesnek számítottak a torna előtt, azonban nem igazán hoztak nagy formát, illetve nem a legerősebb csapatukkal jöttek Lettországba.
Hamar gémelőnyre tettek szert, amikor jobb kézből játszottak egy 4 pikket, ami a másik kézből csak látnoki játékkal teljesíthető, de szerencsére fordítani tudtunk.
Ha az ember közbeszól, néha pórul járhat. A litván játékos nem érezte veszélyesnek, hogy passzosként bell-mansban belépjen, de az 1 pikk kontráját Hodosi Péter boldogan elpasszolta, és az ellenjáték is kegyetlen volt: a kőr ászt egy káró követte, a felvevő reménykedve treffet hívott. Ütött a király, adu, eltakarítva az asztali királyt, treff ász, treff lopás, kőr király, káró. Az asztalról bármit is hív a felvevő, Dél felüllopja, még egy treffet lopat, és várja maradék aduütését. A +800 jól megérdemelt írás volt, amivel végül 14 pontot kerestünk, mert a másik asztalon (úton a bemondhatatlan, de teljesíthető 3 szan felé) eltévedtek, és buktak.
Még egy bátor szlemen is írtunk, ami kis szerencsével benne volt, így 18-cal nyertünk, és feljöttünk a harmadik helyre.
Sajnos, ezen a napon is volt még egy, negyedik meccs. Nem sokszor játszunk egy nap alatt 48 partit, és ez meg is látszott, a portugálok elleni mérkőzésen hibát hibára halmozott mindkét csapat, 12 partiban 47–45-re vesztettünk, ebben csak triviális hibákból benne maradt 30-40 pont legalább. Ez kimaradt lehetőség volt, de így is az ötödik helyről várhattuk az utolsó napot.
A horvátok ellen játszottuk a tizedik fordulót, és ők kezdtek jobban.
A legtöbb meccsen Kelet a káró királlyal indult a 3 szan ellen, nem úgy ellenfelünk, aki treffel jött, majd amikor partnere ütött, már hozta is a káró ász-kárót, kétszer nem. A másik asztalon még gémet sem mondtak, de így is 8 pontot kerestek, ami egy ilyen pontszegény mérkőzésen sokat ért.
Sajnos, még egy benne levő gémet is elbuktunk, így végül 15-tel kaptunk ki, és távolodni látszott az dobogó.
Következtek (ismét a rámában) a győzelemre hajtó, második helyen álló ukránok, és attól tartottunk, nagy vereséggel lecsúszunk a középmezőnybe. Szerencsére jobban játszottunk, és sikerült is nyernünk az Európa négy sarkából összeálló keleti barátaink ellen (ahogy mondták: az a négy bridzsező játszott, aki épp nem a fronton harcolt).
Ez volt a legnagyobb írás a meccsen.
A treff indulás a legerősebb, ezután el kell találni a kárót, hogy legyen esélyünk, Miután ez sikerült, már csak ki kellett próbálni az esélyeinket: a kőr király szöktetése az első, hiszen itt lehet, hogy nem tudnak elmenni az ásszal, illetve, ha nem is szökik, lesz még időnk pikk impasszt adni később. Ezzel meg is csináltuk a mans gémet, míg odaát az összeszokatlanság megbosszulta magát, hiszen licittévesztés miatt végül a 4–3-as 4 kőrt próbálták meg, sikertelenül.
A győzelemmel negyedik helyre kapaszkodtunk, de még hátra volt két forduló, igaz, a nehezebb ellenfeleken túl voltunk.
Két kedves San Marinó-i hölgy ellen ültünk le, és hamar kiderült, hogy ők még klubjátékosoknak is gyengék – így elbukni terített gémeket rég láttunk. Megköszöntük a segítséget, és a nagy arányú győzelemmel fel is jöttünk a harmadik helyre, megelőzve északi szomszédainkat.
A románok elleni mérkőzést minél jobban meg kellett volna nyerni, hogy a szlovákok előtt maradhassunk, azonban a szoros vereség (2–5!) után nem tudtuk megőrizni a dobogós helyet.
Pedig volt esélyünk…
Persze nem tűnik nagy kihívásnak, hogy 3 szant kell játszani a lapokból, mégis, csak hat asztalon jött ez össze, a többség 4 pikkben utazott.
A 3 kőr után látszik, hogy jobbra csak a kőr ász és a treff ász-király lehet, hiszen nem nagyon maradt más pont a pakliban, ezért ez a biztos felvétel. Ebben ütöttünk 11-et, és nagy írásban reménykedtünk.
A románok meg is érkeztek a bukós 4 pikkbe, már csak el kellett volna buktatni.
Az erős kéz volt multi után a felvevő, a kőr indulást vitte az ász, és hívta a treff királyt, amibe a felvevő a dámát, a partner a nyolcast teszi. Kinél mi van a színből? A felvevő nyilván mindenből a dámát teszi, és a partnernek nyilván lapszámot kéne jeleznie, de hol a kilences? Ha négy van neki, megállapodás kérdése, hogy párost jelez, vagy nem kéri, de akkor a kilencest kell betegye. Ha pedig három van neki, akkor miért nem a kilencessel jelzi ezt? Mert vagy nincs nála, vagy dubló kilences-nyolcasa van neki! A második treff tehát lehívható, és máris kiderül a turpisság.
Öröm az ürömben, hogy ezzel a 13 IMP-vel is épp lemaradtunk volna a harmadik helyről, tehát nincs miért szomorkodjunk.
Végül sikerként éltük meg ezt a negyedik helyet, bár jó lett volna egy érmet elhozni, kevés híja volt, picit több rutinnal legközelebb sikerülhet.
Köszönjük a csapatnak a játékot, és reméljük, lesz még rá esélyünk máskor is, hogy szép eredményt érjünk el a nemzetközi színtéren.
Jövő héttől pedig drukkolhatunk a magyar csapatoknak az olimpián!
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
