Az elmúlt hétvégén csapat- és párosversenyt rendeztek Poprádon, a szokásos „csehszlovák” _verseny Szlovákiában cseh zsűrivel_ lebonyolítással: szombaton volt a páros, pénteken és vasárnap a csapat. Én csak vasárnap játszottam, az 5
–
9. fordulóban, egy-egy fordulóban mindössze 6 leosztással. Két meccset Tibor Tamással, majd hármat Szalay Györggyel, a csapat további tagjai Pölöskei Petra és Szetei Zsolt voltak. Amikor beültem, még a 2. asztalon küzdöttünk, az utolsó forduló előtt azonban már csak a 7. helyen álltunk, így a 4. asztalon nagy győzelmet kellett volna elérnünk a harmadik helyhez, ami még pénzdíjat ért volna. Ráadásul a hat partiban a nyolc leosztásos IMP-skála volt érvényben, vagyis két nagy szving nem lett volna elég a maximális győzelemhez, háromra volt szükség…
Bár a későbbiekben ezt nem tudtuk elérni, az első két leosztás még reménykeltő volt, igaz, a második csak a lejátszás egy adott pillanatáig. Lássuk most az elsőt.
Bellben mans ellen a következő lapjaim voltak: K8753, KDB, K9, K85. Három passz után 1 szannal indultam _14-17, lehet ötös nemes_. Szalay lapja: D4, T873, A74, A942. Négyes kőrjével 3 szant licitált, és a következő kommentár kíséretében tette le a lapját:
–
Talán máskor is ezt mondtam volna, de most mindenképpen ez a jó.
Kis kőr indulás után kellett tervet kovácsolnom. Tervem: kőr vissza, és ha kihagyják, rájátszom a három
–
hármas pikkre. Ha az induló megüti a második kőrt, az asztalt látva még mindig inkább pikket fog hívni, mint kárót, reméltem.
Ütöttem az indulást, kőr vissza. Kis töprengés: ász. Most a káró dámára fordultak, hagytam ütni, s szerencsénkre a pikk bubi következett! Fedtem, ütött az ász, s máris jött az újabb káró, de már késő volt. Pikk király, pikk, a szín jól volt elosztva, kilenc ütés, +600.
Ez volt a kiosztás:
A másik asztalon csak 1 szant játszottak – igaz, tíz ütéssel.
–
180, +9 IMP.
És máris jött a következő parti, no meg ez a lap _általános bellben_: K942, AK73, AKD, K5. Gondolkoztam azon, hogy felhúzzam-e 2 treffre _Szalay utólag azt mondta, ő ezt tette volna_, de nem volak középlapjaim és a 2 szanban jobban kiismerem magam, mint az abszolút forszban. Szalaynak ezúttal nem volt megfontolni valója, 2 szanomat behunyt szemmel emelhette háromra, mivel a kőr dáma indulás után ezeket a lapokat borította fel: D83, 652, T984, AT9.
Van hét fejütésem, egy könnyű pikk, az esetleges káró, ha esik a bubi, és pikkben még lehet dolgozni továbbiakért is. Reménykedünk továbbá, hogy a treff figurák helyzete olyan, hogy az első kiadó ütés _nyilvánvalóan pikk_ után nem kerülünk veszélybe.
Kihagytam az indulást, a kőr bubi folytatásba jött a kilences, most már persze ütöttem, és reménykedve hívtam a kis pikket a dámához… Ütöttem, majd az eredeti tervemben némileg megerősítést nyerve körbeengedtem a pikk nyolcast. Jött az ász! A gém már megvan, ez megnyugtató. Csökönyös ellenjátékos volt, mert most a kőr tízest hívta. Kézben vettem, most már eljött az idő, hogy lehívjam a kárókat, a másodikba balról érkezett a bubi. Máris tíz ütésnél járunk. Az persze már látszott, hogy nagyot aligha kaszálunk ezen, mert elszlemezni nehéz, a káró bubi pedig odaát is esni fog, bármi legyen a pikkel.
Káró dáma, treff király, treff ász – ha ebbe a 4
–
2
–
4
–
3-as elosztású jobb oldali ellenféltől figura jön, még beszorulhat a feketékben a tizenegyedik ütésért. De sajnos nem így történt… Lehívtam a kárót, tíz ütés, +630.
Közben az is kiderült, hogy mindkét treff figura az indulónál volt, tehát az ötödik treff dáma-bubival szemben a kőr DBT8-at preferálta…
Odaát Pölöskei Petra teljesen logikus módon kis treffel indult a két figurás színéből, a többi ütés hasonlóan alakult. Tizenegy ütés,
–
660. Leadtunk 1 IMP-t.
Az elmúlt hétvégén csapat- és párosversenyt rendeztek Poprádon, a szokásos „csehszlovák” _verseny Szlovákiában cseh zsűrivel_ lebonyolítással: szombaton volt a páros, pénteken és vasárnap a csapat. Én csak vasárnap játszottam, az 5
–
9. fordulóban, egy-egy fordulóban mindössze 6 leosztással. Két meccset Tibor Tamással, majd hármat Szalay Györggyel, a csapat további tagjai Pölöskei Petra és Szetei Zsolt voltak. Amikor beültem, még a 2. asztalon küzdöttünk, az utolsó forduló előtt azonban már csak a 7. helyen álltunk, így a 4. asztalon nagy győzelmet kellett volna elérnünk a harmadik helyhez, ami még pénzdíjat ért volna. Ráadásul a hat partiban a nyolc leosztásos IMP-skála volt érvényben, vagyis két nagy szving nem lett volna elég a maximális győzelemhez, háromra volt szükség…
