Kezdőoldal

A WMSG-n amúgy nem csak bridzs, hanem sakk, go, dáma, és kínai sakk is szerepel, de ez történetünk szempontjából nem igazán érdekes. Itt olvashat többet, akit a történelem érdekel.

Az indulók válogatott csapatok, tehát országonként egy csapat indulhat egy versenyszámban (itt is van női, illetve szenior verseny is, ez utóbbit nyerte a magyar válogatott 4 éve Lille-ben). A korábbi években (1996-tal bezárólag) két nagy csoportba osztották a mezőnyt, innen kellett (volna) a legjobb négybe jutni, ez egy magyar csapatnak sem sikerült. Rájöttek, hogy nagyon kevés csapat jut a rájátszásba az indulók számához képest, ezért 2000-től új formában, négy nagyjából egyforma erejű csoportban küzdenek a csapatok, és innen is 4-4 csapat jut tovább. Mivel egy csoportban 16-18 csapat szokott részt venni, ezért innen van realitása a magyar csapat továbbjutásának is, bár mindenképp bravúr bekerülni a legjobb 16 közé.

Az elmúlt évek ennek megfelelően mindig a továbbjutás közelében találták a magyar nyílt csapatot, két csoport ötödik hely (grrrr...) és egy továbbjutás volt az eredmény az új formátumban (2012-ben anyagi és személyes okokból nem indult nyílt csapat). A 2004-es bravúrt amúgy megfejelték a fiúk, hiszen a franciák legyőzésével a világ legjobb nyolc csapata közé is bekerültek, sőt, nagyon-nagyon közel álltak az oroszok legyőzéséhez is.

Csendben jegyzem meg, hogy 1996 óta, amióta a felnőtt válogatott közelében vagyok, minden alkalommal az olimpiai csapat tagja voltam, kivéve egyet – igen, ekkor jutottak a magyar fiúk tovább… Remélem, nem én átkozom el a csapatot!

Idén újra nekifutottunk, hogy megpróbáljuk kivívni az olimpiai részvételt. Mivel Európa-bajnokság is van (ráadásul itthon), sokan úgy vélték, erre koncentrálnak inkább, ami lehetőséget adott, hogy akár sikerülhessen is ez az álom.

Beneveztünk – a csapat neves játékosokat sorakoztatott fel a válogatóra, partneremen kívül sokat próbált válogatott játékosok csatlakoztak: Hegedűs Gál–Szegedi Balázs, Macskásy Gábor–Szilágyi László mellett Kotányi Balázs és jómagam voltunk a hatosfogat. Az utolsó pillanatban ellenfél is akadt: Bódis Gyula–Honti László és Harangozó László–Szalay György szeretett volna megmérkőzni velünk.

Sajnos, Szalay Gyuri betegsége nem javult eléggé még, így helyettesítésére a korábbi válogatott Vikor Dániel ugrott be az utolsó pillanatban. Ugyanekkor Szilágyi sem tudott részt venni a meccsen, így mindkét csapat voltaképp felforgatott összeállításban kezdte meg a 128 leosztásos, teljes hétvégés mérkőzést.

Az első nyolcadban 1 pontos hátrányba kerültünk, sajnos, egy jónak tűnő szlemben, ahol sok pont és kontroll is volt, nem volt mire eldobni egy lassú vesztőt, így bukott, –13 pontért, valamint a gyenge szanból menekülés sem sikerült egyik párunknak, bellben mans ellen kontrázva bukni pedig sosem öröm…

A második játékrészben a csapat Waterlooban érezhette magát, egy mans gém szvingen kívül nem szereztünk más pontot, miközben néhány közepes pontvesztés mellett három hatalmasat írt az ellenfél.

Egy újabb gyenge szan folytatás nagyon sokba került (ha bellben nem jó kontrázva bukni, rekontrázva még kevésbé az…), kimaradtunk egy rossz mans gémből, ők bemondták – persze benne volt, újabb 7 oda. Ráadásul...

29. leosztás

Dél 1 szanja gémforsz volt, de amikor kiderült, hogy nincs nagy fit, viszont kevés a pikkünk (a relékre Észak teljes elosztása kiderült), ráadásul a rossz kéz lenne a felvevő, nem szant, hanem 4 kőrt mondott Kotányi Balázs. A döntést semmiképp nem nevezném rossznak, ha kicsit jobb a kőröm, és csak egy pikk fogásom van (vagy egy se), akkor sokkal jobb lesz a major gém, mint a 3 szan. Jelen lapokkal amíg 3 szanban szür is lett, addig a 4 kőrhöz kellett (volna) néhány dolog… A 3–3 kőr összejött, de a treff lopáson elbukott a parti végül. Az aktuális ellenjáték mellett még teljesíthettem volna, pikk indulás az ászhoz, káró vissza. Csak azt kellett volna kitalálnom, hogy (miután ismerték a teljes elosztásomat) nem hívják meg a szingli treffet, így amikor a harmadik menet pikket leloptam, nem treffel, hanem káróval kellett volna kézbe jönnöm. Ez akkor rossz, ha 4–2 a kőr, hiszen még két adut kell kiadnom (3–3 vagy dubló figura valahol), és könnyen kirövidülhetek akár pikk, akár káró hívásokra, míg ha a treff 3–2, most már hiába hívják, kézben üthetem a bubival, és folytathatom az aduzást. Újabb 12 oda.

Ezután még kimaradtunk rendszertévesztés miatt egy terített szlemből is, persze bellben, és az ellenfél a játék negyede után 55 ponttal vezetett!

Szerencsére ebédszünet jött, megnyugtattuk egymást, a meccs háromnegyede még hátra van, de kétségkívül lesz feladatunk…

Egy rosszul megfogott liciten megint ők írtak (a 3 szant buktuk, ők megcsinálták az 5 treffet), de egy jó, pont alatti bell gém ezt visszahozta.

Ezután aktuális partnerem, Macska szépen játszott egy 3 szant, ahol nem találtuk meg az 5–3-as gyenge kőrt. A gép szerint benne van a 4 kőr is, de odaát elbukott, picit visszahoztunk.

Az ellenfél lépett aknára egy gyenge szanban, 500-ért, és 9 pontért, majd jöttek a szlem partik…

Először másképp értelmeztünk egy 4szanra ugrást:

Én úgy véltem, ez invit, de minimális lapommal már így is erőltettem a licitet, ezért passzoltam – Macska ászkérdésnek szánta, ami után nyilván 6 pikket teljesítünk volna mi is (én úgy gondoltam, 4 kőrt kell mondani nagy lappal és pikkel, mert még nincs egyértelműen megbeszélt színünk).

A következő partiban a királyok és másodmenetfogások erdejében tévedtünk el, kimaradt egy terített nagyszlem is.

Ezen a két partin 22 pontot adtunk le, pusztán összeszokatlanság miatt, ez drágának tűnt... Szerencsére az utolsó partiban az ellenfél is figyelmetlen volt, és ezt ki tudtam használni felvevőként.

16. leosztás

A másik asztalon kis segítséggel csak egyet bukott Dél a mansista 2 pikkben, de úgy vélték, nem nagy baj, hiszen a 3 szan bukós. Lássuk.

Bódis Gyula a pikk bubival indult, ami nem tagadta a magasabbat, ezért biztosnak látszott, ha kihagyom. Mivel szegény Hontinál a szingli kettes volt (kicsivel kérnek), Gyula boldogan folytatta a tízessel, amire viszont a kézi kilences birtokában már rátehettem a dámát. Honti, tudva a licitből, hogy nem lehet négyes nemesem, a kőr hetessel megkérte a színt (bár talán ez elkerülhette Gyula figyelmét).

Lehívtam a kárókat, hogy lássam, hogy ül a kőr, illetve szökhet-e a treff mariázs. Dél egy kis kőrtől (kérés) és egy nagy trefftől (nem kérés) vált meg. Treffet hívtam a királyhoz, amit Észak talán kicsit kapkodva megütött, hogy hívja közös kedvencüket, a kőrt – tette ezt a legkisebb kőrjével, a nyolcassal. A bubit tettem, ütött az ász, és ekkor Gyulának látnia kellett volna, hogy a kőr minőségük olyan, hogy visszahívhatja, de a nyolcas túl nagy lapnak tűnt, inkább a biztonságosnak látszó pikkel szállt ki. Erre viszont kiengedhettem a treff tízest, tartott a kőr király.

Egy pillanatig úgy tűnt, mindegy, mit hívnak, mert kőr hívás esetén Északnak a pikk ászra dobnia kell egy treffet, majd megkapja kőrben az ütést, és az asztali treff villába hív – csakhogy a kőrt Dél vitte volna a tízessel, és magas pikkjei a bukást jelentették volna.

Így végül ezt a 16-ot 11 ponttal nyertük, az ellenfél még mindig biztosan, 44-gyel vezetett.

A nap részhajrája a miénk volt: 5 kárót játszottunk 4–4-ben, ehhez kellett némi barátságos elosztás, de az ellenfél tudott hosszú színében nem lett volna nagy öröm a 3 szan, ahogy el is bukott odaát.

26. leosztás

A másik asztalon 3 szant teljesítettek a mieink, ügyesen elkerülve a 4 kőr csapdáját, nálunk ez azonban nem sikerült.

A szingli káró dámával indultam (jobb lett volna aktuálisan a treff, hosszú adu, hosszú szín, tanított apám ultiban), de ez biztonságosabbnak tűnt, valamint nem lett volna baj, ha lopogatok a kis aduimmal is.

A gép szerint (feltehetőleg csak a lapok ismeretében) teljesíteni lehet, Vikor Dani azonban nem látott át rajtuk, és óvatlanul adut hívott a második ütésben – innen már nehéz lett volna hazaérni. A kárót persze nem loptam el, hanem a pikkjeimből dobtam, így végül ő rövidült ki, amikor az adukat igyekezett kiadni. A magas pikkeket vittem inkább, és nem tudott tovább „hajtani” káróval, végül négy aduütés buktatott.

Ezen 13 ponton kívül szereztünk még nyolcat, bár ez a felvevő óvatlansága miatt volt: amikor valaki passzol a partnere 1 treff indulására, annál nem nagyon lesz egy ász… Bár kétségtelenül zavaró volt, amikor az ellenjátékos harmadik helyen az AQx-ből a dámát tette, ez megoldható lett volna. A mi asztalunknál nem nyitottuk ki az 1 treffet, kimaradtunk ebből a pazar 23 pontos gémből, az ellenjáték viszont pontos volt, és hármat bukott a felvétel.

32. leosztás

24 ponttal nyertük azt a menetet, és 20 pont hátránnyal tértünk pihenőre.

A reggeli kezdésre pihenőt kaptam, így az első nyolcadról sokat nem tudok elmondani – annyi kiderül a papírokból, hogy egy lehetetlennek tűnő 4 pikk kontra teljesült, amin 12 IMP-t kerestünk, továbbá aki rámondta 4 kőrre a 4 pikket, elbukta, mert 5–0 volt az adu, míg az említett 4 kőr kontrával kettőt bukott.

Egy kevésbé sikeres indító kijátszás (és a túloldalt a jobb szín ki nem hagyása) szintén 11 pontot hozott, de az öröm nem lehetett végül felhőtlen, a mieink is sikertelenül hívták az egyik nem licitált színt, az asztal színe lett volna a menő, –13 pont.

Összességében jó ébredés volt, 60–26 volt a szett eredménye, és máris előnybe kerültünk, ha kicsibe is: 14 ponttal vezettünk.

A második kanyar eleje izgalmakat igen, pontokat nem hozott: mindkét asztal mentett a 4 pikkre, ami benne is van, de az 5 kőrre mondott 5 pikket már egyaránt elbukták.

Nem a megfelelő színben erőltettük a gémet: ugyan a másik asztalon már a 3 treff bukott egyet, mi kettőt az 5 treff kontrában, ez 9 pontba került.

Ezután Vikor Dani az egyszerű impassz helyett a bonyolult végjátékot választotta, de az is ült, így megint ők hoztak pontokat (a másik asztalon a kizárást nem tudtuk eléggé elbuktatni).

És újra a mi perceink következtek.

24. leosztás

Mindkét asztalon Nyugat gyenge szannal indult. Nálunk Bódis óvatosan kipasszolta, és valahogy ez meg is lett (eredetileg hat ütés van csak), míg odaát 2 pikket mondott Dél, ami egy kapcsolódó minort is ígért, Észak már repítette is a gémet, amit Kelet lelkesen kontrázott (a partnerem elindult, és nekem is van 9 pontom!). A pontok azonban, mint tudjuk, nem ütések, így esett, hogy a 4 pikk kontra teljesült, ez 12 pontot hozott a konyhánkra, elállítva a vérzést (ekkor 20–0 volt oda).

Vajon mit jelent, ha megkontrázzuk a Druryt? Harangozó szerint információs (én is ezt javaslom), Vikor szerint treffet, mert 5 treffel mentett 5 kőr helyett, amit túl is bukott (800), viszont odaát impasszolni kellett volna 9 aduból a dámát, ami további információ nélkül lehetetlen volt, újabb 14 pont ide.

Egy kicsit túl optimistán licitált csapatunk, egyik asztalon a 3 kárót, a másikon a 3 szan kontrát buktuk el, 12 pontért, így végül el is vesztettük a játékrészt 3 ponttal, 11 volt az előnyünk ekkor.

Újra én lettem pihenőre küldve (ennyire rosszul játszottam?), ezért megint kevés az információm, de pár partit fel tudok idézni.

Mivel indulunk 3 szan ellen, ha az asztal pikket, a felvevő kőrt ígért? Feltehetően minorral, az egyik T76, a másik AJ2. Egyetlen kártya buktat, a treff bubi! Az asztalon Q64, a kézben T53, így le tudunk négyet hívni ebből, és egy külső ütés még kiáll. Nem meglepő, hogy nem sikerült, az inkább, hogy a másik asztal nem mondta be ezt a 25 pontos gémet, így 8 pontot kerestünk.

Kotányi Balázs szép felvevőjátékát mindenképp illik ide idéznem.

4. leosztás

Macskának tetszett persze ez a csinos 17 pont, és szlemre ment a gyenge szannal szemben.

A pikk indulást ütötte, és látta, a treff impassz ráér, előbb a kőrnek kellene nekifogni. Ez barátságos volt, egy lopással magas is lett. Ekkor látszott, ha csak egy adut ad ki, hazaér, így nyugodtan megadta az adu impasszt, ami ült. Vigyázat! Ha 3–2 az adu, persze kész vagyunk, de ha nem, akkor baj lehet, ezért most egy magas kőrt hívott: ha rálopnak, felüllopja a királlyal, és adu impasszal ki is aduzik, és az utolsó magas kőrt is lehívhatja, majd megadja a treff impasszt a szürért. Ha azonban (mint most) Nyugat nem tud lopni, nyugodtan dobhat treffet a kezéből, hiszen Kelet hosszabb aduja így lerövidül, és már lehet is teríteni: aduzás után az utolsó magas kőrre elmegy a kézi treff dáma. Szép volt, 12 pont lett a jutalma.

Egy licitfélreértés sajnos megint 13 pontunkba került, majd az ellenfél előmentett: a mentés annyira jól sikerült, hogy meg is lett, míg a túloldalt nem tudta csapatunk meglelni erős szan ellen ezt a minor mentést: 10 oda.

A hajrában még szereztünk néhány apró pontot, és tízzel nyertük a hetedik etapot, így az utolsó 16 előtt előnyünk 21 pont volt.

Ekkor visszaültem, és pár parti után már bántam: előbb 5 ponttal, egy ötös minorral nem adtam invitet, partneremnek persze 19-e volt, és fitje a színemben, így ezen leadtunk 6 pontot. A következő partiban megbotlott az ellenjáték, egy triviálisan bukó 4 kőr meglett, és úgy tűnt, alig maradt az előnyből (utólag kiderült, ez a gém odaát is meglett valahogyan, egyik ellenjátékost sem illeti dicséret, akik buktathattak volna).

Egy partit körpasszra adtunk, nem sejtve, hogy az ellenfél bell gémet teljesíthetett volna! A másik asztalon sikeresen lementették inkább, 300-ért, ezt a 7 pontot meg is szereztük.

Egy 3 szan ellen Harangozó bravúrosan a Q73 színéből jött, partnerénél volt az AKJ98, így elvitték az első ötöt. Más indulásra teljesítünk. Az igazán jó gém az 5 káró, odaát meg is találták a színt, csak a magasság kicsit alacsonyra sikerült: a 2 káró +4, +170 ritkán jó írás…

Aggodalmam ekkor volt a tetőfokán, ezután még jött pár jó apró parti (az ellenfél túlerőltetett bell gémje kettőt bukott, mint kiderült, 7 pontért, a mieink megálltak 2 pikkben).

29. leosztás

Nagyon megtetszett, hogy 11 treffünk van (legalább), és úgy tűnt, a major figurák hiánya nem lesz baj, ha Macskánál van kőr tartás, és káró figura, ezért amikor Vikor 4 kőrt is mondott, éreztem, szleminvitet kell adnom a figurálisan minimális indulás dacára, amit partnerem bő indulóerős lapjával el is fogadott. Ekkor kérdések következtek, és kiderült, Dani elfelejtette, hogy precízióst játszunk, partnere infókontrájához licitált… Ekkor sejtettem, hogy nem minden úgy lesz, ahogy szeretném, és valóban: Macska pikk dámája helyett a káró bubi elég lett volna a teljesítéshez (persze a kőr impassz kellett, de ez adottnak tűnt), így azonban a jó káró királyra is szükség lett volna (esetleg hogy Dél elaludjon, amikor kis kárót hívok a dáma felé: ha nem fedi a kártyámat, kiengedhetem, és Észak végállásban lesz), de egyik sem történt meg, és ez a –12 már nagyon veszélyessé tette az állást.

A következő partiban végállással teljesült egy 3 szan a másik asztalon (nem kicsivel, hanem az ásszal kellett volna az AT9542 színből indulni, mert így a végén kiteszik vele az embert), míg mi elbuktattuk a sima 4 pikket az 5–4-es színükben, ezért aztán még ezt a játékrészt is nyertük, 12 ponttal, tehát végül „simán”, 33-mal győztünk!

Köszönöm a csapatnak a remek helytállást, sikerült a nagy hátrányt ledolgozva, koncentrálva játszani a meccs jelentős részében, így kivívtuk az olimpiai részvételt. Vigyázz, Wroclaw, jövünk! A felkészülés már elkezdődött…