Ezzel a lappal kellett 3 szan ellen indulnom:
Nézzük, milyen mondások jártak a fejemben, amelyet apám plántált belém még anno?
„Pikk a szan ellensége!” – jó, akkor induljunk pikkel!
„Szan ellen a leghosszabb színnel érdemes indulni!” – jó, akkor induljunk inkább káróval!
„Ha van sorozatod, indulj azzal!” – legyen mégis pikk, méghozzá a dáma!
„Ha csak teheted, indulj lopásra!” – megvan, a kőr a legjobb!!!
Tehát elindultam a kőr hármassal, a felvevő kicsit kért, s apám nyolcasát a kézi dáma vitte. A felvevő lement az asztalra a káró ásszal, majd megadta a treff impasszt, ütöttem, s hívtam egy biztonsági kárót. A felvevő most lehúzott két menet treffet, s elégedetten számolta meg, hogy immár van 9 ütése _2 pikk, 1 kőr, 3 treff és 3 káró_. Ám mivel a versenyforma MP volt, ezért érthető okokból még szöktetni akarta a kőr királyát a szürért.
Kitette a kőrt, s mikor szöszmötöltem, hogy mit dobjak, még nem sejtette, mi a helyzet, de amikor egy kis pikket tettem az ütésbe, elsötétült az arca, és ránézett apámra.
Így lett –2 az eredmény.
Apám kezét védekezően maga elé helyezte, s láttam rajta, hogy legszívesebb most azonnal visszaadná a bridzstanári oklevelét.
Valami ilyesmit mondott még: „Ne haragudj, kedves felvevő! Elfelejtettem megtanítani a fiamat arra, hogy a szanban nem tud lopni!”
Nos, persze sose késő.
Sőt, idén is el fogok indulni a G+20-on, és idén is apámmal! De vigyázz, kedves ellenfél, ha ellenem játszol, hiszen már ennek az információnak sem vagyok híján…