Kezdőoldal

Szombaton elkezdődött a páros világbajnokság döntője 52 páros részvételével. Köztük volt a bravúrosan szereplő Bódis Gyula–Hegedűs Gál pár is. És hogy ez mekkora eredmény, érzékeltessük azzal, hogy nem jutott idáig például Kalita–Pszcola, Zia–Gold(!), Brogeland–Lindquist, Meckstroth–Rodwell(!!), Levin–Weistein és sajnos Dumbovich–Winkler sem.

Három fordulót – 66 leosztást – játszottak le eddig, a mezőnyt a svéd Rimstedt testvérpár vezeti 59,11 százalékkal. (Egyikük, Ola Rimstedt lesz Fischer Brigitta partnere a hétfőn kezdődő vegyes csapat-világbajnokságon és a szerdán kezdődő vegyes páros világbajnokságon! Ez utóbbin csak akkor játszanak, ha nem jutnak a csapatverseny döntőjébe.)

Második a bolgár Danajlov–Sztamatov 58,64-gyel, harmadik a holland Muller–De Wijs 57,06-tal. Bódis–Hegedűs 44,44 százalékkal a 44. helyen áll. (Hátha ezek a négyesek szerencsét hoznak a vasárnapi három fordulóban!)

De nem csak ők maradtak helyzetben. A vigasz párosverseny három fordulójában – 48 leosztás – Hodosi Péter–Szabó Csaba 62,31 százalékot ért el, és ezzel az első helyen áll! A második kínai Vang–Tong 59,34 százalékot, a harmadik lengyel Stzemecki–Zawada 58,83-at ért el. Itt még két forduló van hátra.

Világbajnoki szint
A férfi döntőben is 48 játszmát tudhatnak maguk mögött a játékosok. Volt itt minden, rosszul megválasztott gém, eljátszott gém, rossz kontra, érthetetlen ellenjáték, de azért nem kell azt hinni, hogy nem a világ legjobbjai ülnek a döntő asztalánál. Igaz, úgy éreztem, a lavazzások közül Roberto Bocchi nincs nagy formában, a Zimmermannban pedig a névadó szponzor játéka nem üti meg a többiek szintjét. A legstabilabban látszólag Gawrys–Klukowski játszik.

A döntő félidejében 111–76 az állás. Az első 16 után Zimmermann 19 IMP-vel vezetett, és bár a második menet közepén 8 IMP-re megközelítette őket az ellenfél, a végére 35 IMP-s előnyre tettek szert. Mondjuk ebben benne van, hogy az olaszoknak nem sikerült lehúzniuk a kiálló két ászt Helgemo–Helness szlemje ellen. (Volt ászkérdés, csakhogy mire kiderült, hogy nem elég, már túl magasan jártak. Sementa elindult az egyik ásszal, amellyel láthatóan felmagasította a színt, de Bocchi hiába jelezte Lavinthallal, hogy mire kellene fordulni, partnere nem fogadott szót!)

De azért ez világbajnoki döntő. Mutatok három leosztást, aztán tessék eldönteni, érdemes lesz-e délután 4 órától a BBO-n lógni!

Kezdjük ellenjáték feladattal:

A Next gomb megnyomására megjelenik az asztal lapja, és láthatjuk, hogy Multon a treff négyessel kezdte az ellenjátékot. Zimmermann – ahogy mindannyian tennénk: harmadik helyen magasan! – a királyt játszotta ki, és ütött vele. Hogyan tovább? Aki rutinból játszik, az ötöst hívja: ez mutatja, hogy három lapja maradt a színben. Úgyis a felvevőnél van az ász, a partnernek a legpontosabb információra van szüksége.

Azért egy vébédöntőben elvárható, hogy még egy kicsit gondolkodjon az ellenjátékos. A felvevőnek van hat káró ütése, és ha a treffen kívül nincs ásza, akkor is csak akkor bukik, ha a partner ötödik terff dámából vagy negyedik dáma-bubiból indult. Az első esetben a felvevő ütött volna az ásszal (hogy védje a bubiját), a másodikban pedig Nyugat hívhatta volna a dámát is…

A másik asztalon Giorgio Duboin fogta Kelet lapjait. Ütött a királlyal, és visszahívta a tízest.

Ez volt a kiosztás:

Megint Duboin:

Itt is jó nyomogatni a Next gombot, de előbb lehet tervet készíteni.

Nyugat a káró kilencessel kezd (ahogy általában a lengyeleknél: fölülről a második lap), a királyt Kelet üti az ásszal, és a dámát hívja. A felvevő aduzik, majd a pikk bubit hívja, amit Nyugat megüt az ásszal, majd pikkel folytatja. Egy treffet le lehet dobni a pikk királyra, de még marad három, ki kell találni, mi legyen velük.

Mondhatjuk, hogy a gém kontrája segített Duboinnak, de azért nekem tetszett, hogy amikor már csak három-három treff és egy-egy adu marad mindkét kézben, a treff nyolcast hívta. Nyugat kicsit adott, a felvevő bement a királlyal, és visszahívta a színt. Kelet dámája vitte az ütést, de már csak kárója volt, és az asztal és a kéz adui külön ütöttek.

Ha nem volna az eliminációs lehetőség, vagyis az ellenfeleket nem fenyegetné, hogy dobás-lopást kell hívniuk, akkor a a felvevő játszhatna Nyugat dubló ász-dámájára, dubló dámájára vagy Kelet dubló kilencesére. (Arra nem számíthat ilyen szinten, hogy a harmadik dáma lefedi a kihívott bubit, majd visszafelé el lehet fogni a kilencest. A két figurából a másodikat kell fedni!) Így viszont adódott a lehetőség, hogy aki a második treffet üti, nem tudja folytatni a színt.

Nekem Duboint figyelve eszembe jutott, hogy a bubit is hívhatná „cselből”, úgyis mindegy... Dehogy mindegy! Ha a bubit ütötte volna a királlyal, Gawrys bedobta volna a dámát, és Klukowski ász-kilencese két ütést vitt volna. (Mondjuk így is be kellett volna dobnia, hátha partnerének ász-tízest osztottak.)

A másik asztalon Multon transzfer licit után Észak helyén játszotta a 4 kőrt, de nem volt kontra, és a közbeszóló Kelethez gondolta a treff ászt, impasszt adott a dáma ellen, és elbukta a felvételt.

Ha már Gawrys. Az alábbi parti jellemző a koncentrációjára.

Mondhatnánk, hogy minek mentettek, ha a 6 treff ellen le tudnák húzni a pikk ász-királyt?! Csakhogy erre Klukowski nem látott garanciát.

A másik asztalon Bocchit már az 5 kőrben megkontrázták, kiadott egy kárót, az adu ászt, és a végén egy pikket: egy bukás, –200. A Next nyomogatása mutatja, hogy sokáig ugyanúgy ment a játék, de aztán Gawrys nem az asztal, hanem a kéz aduival lopott többet, eljutott a végállásig. Tessék a tizenegyedik ütésig elmenni, és a Keleten ülő Bilde helyében egy lapot adni az ütéshez! A beszorítás hozott egy ütést, meg azt, hogy a Lavazza nem tudott 7 IMP-vel közelebb kerülni ellenfeléhez.

A női döntőben az angol-amerikai Baker (Baker–McCallum, Brock–Brown, Levityina–Sanborn) 122–98-ra vezet az angol-norvég-skót-svéd Smith (Bertheau–Larsson, Leslie–Remen, Smith–Wiseman) ellen.

A szeniorok döntőjében az amerikai Milner 122–49-re a kínai Evertrusttal szemben.