Jövő pénteken kezdődik a Junior Eb Wroclawban. Készülünk rá, de előbb még egyszer essék szó a nyílt Európa-bajnokságról, mert már lassan két hete nem bírok megnyugodni: Benito Garozzo győztesként állt föl az asztaltól, azután mégis a lengyelek nyerték meg a nyílt csapatverseny döntőjét. Amikor a nagy olasz és partnere, Romain Zaleski 18 leosztás után befejezték a játékot a maguk részéről, még 25–7-re vezetett a csapatuk: 31–7, mínusz 6 IMP büntetés, mert megcsörrent Zaleski mobilja _ahogy a kommentátor interpretálta: „Drágám, most játszunk, nem tudunk beszélni.” „Akkor majd hívlak később.” „Csak azt neee!”_.
Egy régi ismerős: Piotr Gawrys
De még mielőtt bemutatnék három játszmát a döntő második feléből, írnom kell néhány szót a világ egyik legjobb játékosáról, aki most megint feljutott a csúcsra. Az 1955-ben született Piotr Gawrys velünk nőtt föl. Emlékszem, 1976-ban a lundi ifjúsági Eb-n a rámában találkoztam vele először. Krzysztof Moszynskivel erős passz rendszert alkalmaztak, ami ellen Szilágyi László és én Truscottot játszottunk, azaz az egyes közbeszólásunk kétszínű volt. _Ha például Moszynski bármilyen elosztású indító erőt jelző – és partnere által nem passzolható – passza után 1 kőrrel jött valamelyikünk, akkor két majorja volt, és nem volt indítása, mert ha lett volna: passzol. Ami persze szintén kényszerítő, úgyhogy Gawrys akár passzolhatott volna, ha nincs semmije, mire persze a maradékunk is, nem? Valahogy mégsem volt körpassz egyik leosztásban sem._
Szóval akkor még csak egy meccset – a relatíve legérdekesebbet – mutatták a rámában. _Egy viszonylag nagy színházteremben. Az angolul vugraphnak hívott megoldást 1959-ben a New York-i világbajnokságon alkalmazták először. Magyar elnevezését, nem tudni, miért, az olasz után kapta, mert ott úgy hívták: Bridge ORama._ Egy projektor vetítette a falra a játszmák képét, és az operátor egy filctollal írta be a liciteket meg húzta át vele a kijátszott kártyákat. A zárt teremben előbb kezdték el a játékot, onnan minden parti után kijött egy hírnök, a licitet és az eredményt bemutatták a ráma nézőinek. A nyílt teremben pedig ült egy riporter, aki mikrofonba mondta, mi történik az asztalnál. Fülhallgató is volt rajta, hogy az operátor visszakérdezhessen, ha valamit rosszul értett.
Szóval az egyik játszma nagyon izgalmasan alakult, általános mansban mindkét pár hevesen licitált, a lengyelek bemondták a szlemet, amit Szilágyi lementett. Ebben a pillanatban olyan nagy tapsba tört ki a ráma közönsége, hogy a Mosynszki és köztem helyet foglaló közvetítő fejhallgatójából hozzánk is kiszűrődött a zaj. Krzysztof kényszeredetten rám mosolygott, de partnereink nem érthették, miért. Azután már mi sem értettük, mert a lengyel ellenjáték nagyon jó volt, és öt bukásért 900 pontot írhattak föl a 6 majorért járó 980 helyett. _Akkoriban még a másodiktól kezdve minden mansbeli bukás 200 pontot ért, vagyis sokkal könnyebb kézzel lehetett menteni._ Ezt tapsolták meg annyira?
Amikor kijöttünk az egyeztetéshez, kiderült, hogy nem 2 meccspontot nyertünk a játszmán, mert a teljesen azonos licitmenetben a Lacika helyén ülő lengyel mentés helyett kontrázott, végül Hargitai Zsolt rekontrával teljesített. 1570 _még nem járt 50 pont a rekontráért_–900=670, vagyis 12 meccspont.
Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Hargitai Zsolt–Kuttner János, Sztrapkovics László–Sztankó Géza, Szilágyi László–Kelen Károly felállású magyar ifiválogatott 11–9-re legyőzte Lengyelországot. _Amennyire tudom, a II. világháború után ez volt az első magyar győzelem a lengyelek ellen hivatalos válogatott mérkőzésen._
A következő évben a Normafánál lévő Olimpia szállóban rendezték a II. európai ifjúsági bridzstábort. Gawrys akkor a lengyel küldöttség tagja volt. Az első napi bevezető versenyre párt sorsoltak mindenkinek, de én mint szervező választhattam magamnak a német ifikapitány, Dirk Schröder feleségét, Kareent, aki bár addig még sosem járt Magyarországon, nagyon jól beszéli a nyelvünket _magyar felmenői vannak_. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, de a rendszerről elfelejtettünk megállapodnia, úgyhogy úgy lettünk elsők, hogy végig nem mertünk 1 szannal indulni, mert nem tudtuk, milyen erős volna.
Amikor megláttam, hogy Gawrys közeledik, odasúgtam partneremnek: „Ezt a fickót el kell intéznünk.” Kareen erre automatikusan megkontrázta őket egy sima licitmenet végén, ami az egyik oka volt, hogy egyedül a mi asztalunknál bukott el a felvétel. A másik ok az volt, hogy nem Gawrys licitálta először a kontraktus színét.
Szép kis történet, csak aztán Gawrys nagyon gyorsan bekerült a lengyel felnőttválogatottba, ma pedig már hazája legendás menői között tartják számon. Tagja volt az 1984-es bridzsolimpián aranyérmes lengyel csapatnak, 2000-ben a vegyes páros csapatolimpián lett első, 2005-ben pedig az ő csapata nyerte a Transnational Opent. Amikor 1992-ben először rendezték meg a nagymesterek egyéni bajnokságát, mindenkit megelőzött. 1993-ban tagja volt a csapat Eb-n első lengyel válogatottnak, 1995-ben pedig páros Európa-bajnok lett Krzystof Lasocki partnereként. Megannyi más nagy eredmény fűződik még a nevéhez – 1991-ben például ezüstérmet szerzett a Bermuda Kupán –, és most megint első lett egy Európa-bajnokságon.
_A fotón szemben pirosban Piotr Gawrys, partnere Piotr Tuszynski, balra Andrea Manna, jobbra Massimo Lanzarotti_
A félelem ára
Hányszor kezdik bridzsező barátaim post mortem megbeszéléseinket azzal, hogy „attól féltem”. Attól féltem, hogy „rossz lesz az aduelosztás”, hogy „misfit van a vonalon”, hogy „a kontra rávezeti őket a helyes felvevőjátékra”, hogy „túl magasra merészkedünk”, hogy „többet gondolsz majd nálam, mint amennyim tényleg van”, hogy...
Valahogy ritkán történik meg, hogy az volna félelmük oka, hogy kimaradnak valamiből, hogy hamarabb állnak le, mint kellene, hogy ha nem lesznek eléggé bátrak, elvesztik a meccset.
Ez volt az Európa-bajnoki döntő második félidejének első leosztása:
Nem feledve, hogy ez az Európa-bajnoki döntő, tessék Lanzarotti kezével licitálni valamit.
Mert az olasz passzolt, a lengyelek simán belicitálták a 4 kőrt, a káró indulás után, nem volt nehéz a felvevő helyzete, a bubit ütötte a dámával, lehúzta a két magas kőrt, majd a káró ászt. Kiadó volt még egy adu, egy pikk és egy káró.
A másik asztalon Mazurkiewicz Nyugat helyén 3 treffet mondott, Intonti 3 kőrjére Jassem 5 treffre ugrott, DAvossa kontrája visszahozhatott volna néhány pontot, de Észak érthetően kiment belőle, és az 5 kőrben pikk ász indulás, kőr dáma folytatásra kettőt bukott: 13 meccspont Lengyelországnak.
Aztán lassan folydogáltak az események egészen eddig:
Na, mi legyen? Mit licitálnánk Nyugaton?
Nem mondom! Az olasz Nyugat valószínűleg ennél szimplább lapokat szeretett volna egy meccsen, amelyen az előnyt kell őrizni. Mazurkiewicz pedig nagyon sokáig gondolkozott, és talán eszébe jutott, hogy éppen ezekről a kártyákról álmodozott a szünetben! Végül Lanzarotti 3 káróval jött, a lengyel pedig 3 kőrrel!
Jassem persze 4 kőrt mondott, Manno pedig passzolt miután Tuszynski 3 pikkel folytatta, és Lanzarotti nem bírta fölvenni újra a fonalat. 620–50=11 meccspont.
És még hátra volt a meccs utolsó előtti játszmája:
A partner 1 káróval kezdett, az ellenfél 1 pikkel közbeszólt. Mire jó ez a lap? Intonti passzolt, majd mire újra sorra került, az ellenfél már bemondta a 4 pikket:
És most?
Lehet ezzel a lappal az Eb-döntőn licitálni?!
Lehet ezzel a lappal az Eb-döntőn végleg kimaradni a licitből?!
Ugye, milyen szép játékba szerelmesedtünk bele?
A másik teremben:
Gawrys 1 treffel kezdett, de ha tudjuk, hogy ez lengyel treff _régen az ilyet úgy hívtuk: felkészült treff, mások pedig: treff konvenció_, azaz lehetett volna dubló treffje is. De azért nyilván valószínűbb, hogy treffje van, mint a másik asztalon 1 káróval induló DAvossának. Tuszynski rögtön az égbe is ugrott, és simán bemondták a bukhatatlan gémet.
Na jó, most már csöndben maradok, döntse el az olvasó: a merészség vagy a szerencse, a gyávaság vagy a balszerencse volt, ami eldöntötte a bajnoki cím sorsát.
