„Veni, vidi, vici” – mondta valami csávó, akiről ha jól tudom, még salátát is neveztek el. Mi most nemrég elmentünk Poprádba, láttuk a lapokat, és győztünk. (Magyarok serlegekkel Poprádon: Szilágyi László, Szücs Leó, Zábrádi Zsófia, Zábrádi Beni)
A történet ott kezdődik, hogy a nyár végén Szilágyi László kitalálta, hogy ő most ifikkel fogja meghódítani ezt a versenyt, és Zábrádi Zsófi személyében rögtön választott is magának partnert. Bátyján, Benin keresztül jöttem én a képbe, és hirtelen egy nagyon korai vonaton is találtuk magunkat szeptember vége felé úton Szlovákiába.
A verseny a már hagyományosnak számító szálloda egy gálatermében kapott helyet, amitől mi magunk pár perc kellemes sétára laktunk a Poprád patak túloldalán.
Maga a bridzs péntek délután a csapatverseny első öt fordulójával kezdődött. A versenyzők átlagéletkorára nem lehetett panasz, legalább 5-6 ificsapat indult a 17 csapatot számláló mezőnyben, lengyelek, illetve szlovákok. Ilyen korilag „vegyescsapatokból”, mint a miénk is volt még pár.
A verseny első fordulójában egy szlovák ifi csapattal jöttünk szembe, akiken 31–19 arányban sikerült felülkerekednünk, köszönhetően pár stabil ellejátéknak mindkét oldalról. Az első igazán nagy győzelmünk ezután keletkezett, ahol sajnos egy partiban általam csúnyán betömött szürön kívül jó gémek és szlemek felvételével és megcsinálásával végül 48–1-re sikerült nyernünk. Vacsora után honfitársaink, a Dienes csapat ellen egy éles meccsen végül egy rossz döntésnek köszönhetően 11-gyel kikaptunk, majd a maradék két meccsen 10,5 és 14 VP-ket szereztünk. Ezzel a negyedik helyen hunytuk álomra a fejünket.
Másnapra a reggeli kávé egyeseknél nagyon beütött, és a lengyel edzőkből és egy ifjúsági játékosból álló csapatot magabiztosan 26 IMP-el megvertük. Így már a tabella második fokán az akkor első fogadott minket, a szlovák U30-as csapat, ahol többek között a hazánkban is több versenyről ismert Vodicka Martin is helyet foglalt a, mint később látni fogjuk, sorsdöntő mérkőzésre. Ebből a meccsből pár partit idéznék:
Az első partiban nálunk egy fonalas ellenjátékban egyet bukott az 5 kőr kontra, a másikon Szilágyi László magabiztosan szürrel teljesítette a 4-et egy félreértett jelzés miatt.
A második partiban fontos volt előrelátóan licitálni, és hasonló elveket alkalmazni.
A 2 kőr kizárásra a felkérdezés után jó szín, rossz lap választ kaptam. Benivel hasonló elveket vallva ez legalább 2 magasfigurát ígért az aduban, így már egy esetlegesen leálló 2 káró ütésen kívül látható volt számomra a kisszlem. Ugyan a leálló káró jogos veszély, ahhoz, hogy ez probléma legyen, káróval kell indulni, és nem szabad ülnie a szöktetésnek, így viszonylag nyugodtan mondtam a 3 káró válaszra egyből 6 kőrt. A másik asztalunkon a csapattársaink belezavartak az ellenfél licitálásába és végül 5 pikk kontrában landoltak, ami mindössze kétszer bukott, így újabb jó szkór nekünk.
A harmadik partiban egy jól kockáztatott küzdés miatt még 11 IMP-ben részesültünk.
Itt az ellenfél a 2 káróra Leaping Michaels licit és egy egészen jól irányzott 4 pikk után, csak 5 treffben tudott landolni, amiben már nem lehet teljesíteni, ha nem találjuk el a hátsó dubló dámát, amit egyébként lényegében lehetetlenné tesz, ha az első két kőrbe a kilencest és a tízest tesszük Nyugaton. A másik asztalról jött a 450 4 kőrben.
A maradék öt partiban szürökön, meg egyéb kis töredékeken még írtunk 7 pontot, így alakult ki a 45–0-s végeredmény.
Ekkor már jelentős előnnyel vezetve a mezőnyt kezdődött a dán ültetésű része a versenynek. Mi mindkétszer a reggeli ellenfelünk ellen, a lengyel edzők ellen ültünk le. Az első meccsen pár túl agresszív licitnek köszönhetően 7-tel nyert az ellenfél, szerencsére a másik asztalról két jó szlem bemondással a csapattársaink részéről nem lett súlyosabb a vereség. Az utolsó fordulóban 8 VP-s előnnyel ültünk asztalhoz, ami azt jelentette, hogy egy bell gémnyi előnyből indultunk a győzelemért. Én csak annyit mondtam Beninek a meccs előtt, hogy már igazán jöhetne egy meccs 8 unalmas húzó gémmel. Ugyan az ifjú Nostradamus klubba még nincsen bérletem, de ezt igazán sikerült bejósolnom. Viszonylag agresszív, de normális esélyű gémek kihuzásával 3–1-re nyertük az első 7 partit. Az utolsó partiban még rájuk húztuk ezt a 20 pontos gémet, elég agresszív licitmenet után.
És ezzel lett vége a csapatbajnokságnak.
Még aznap elkezdődött a párosverseny. Figyelemre méltó, hogy az első forduló után a mi két párunk birtokolta a dobogó első két fokát. A második napon, Zsófi és Laci új erőket mozgósítva megtartották tetemes előnyüket, és ezzel fölényesen megnyerték a versenyt, míg mi Benivel egy rossz döntésekkel és sok pechhel kezdődő második fordul végére a 7. helyig tornásztuk vissza magunkat, így mi is kupával térhettünk haza, igaz, ez a legjobb ifjúsági párnak járó volt.
Nagy élmény volt ez a csapat minden tagjának, és a magam nevében annyit tudok mondani (remélem, igaz ez a többiekre is), hogy remekül éreztük magunkat. Innen már csak bridzsezni kellett. A végén álljon itt két izgalmasabb parti, az első Syltől, legyen valami tanulsága is ennek a cikknek az eddigi ömlengésen kívül.
Szücs Leó
A párosverseny második fordulójára késve érkeztünk, mert valahogy rosszul tudtuk a kezdési időpontot. Első két helyről fordulva ez – hogy is mondjam – talán nem az optimális versenystratégia. Az első partit nem tudtuk lejátszani, arra 40 százalékot kaptunk, a második már belefért, de arra még kevesebbet. Már túl voltunk a napi partik felén átlag körüli eredménnyel, de még mindig versenyben a jó helyezésekért.
Az alábbi partiban Nyugaton ültem:
A pikk kettes (felülről a negyedik) kezdés után Dél bubiját a királlyal ütöttem. Három hétkártyás színem volt ütések szerzésére. (A magyar mesterpontlista vezetője és 14 éves partnere)
Kőr. Két biztos ütésem van és esetleg csinálhatok egy harmadikat, de ez csak 35,5 százalék esély.
Káró. Egy ütésem van készen. Alig van jobb esélyem, mint az impassz, a hosszú szín magasítását közlekedési gondok akadályozzák. Szóval 50 százalék, de nem sürgős, ráérek majd a kőr király után.
Treff. Egy ütésem sincsen készen, és ha foglalkozok a színnel, tuti gyártok magamnak egyet, de lesz az talán kettő is, sőt, hatalmas mázlival három.
Persze lehetne a második ütésben káró impasszt adni és az asztalról hívni a treffet. Az a baj, hogy ha kiüt a káró király és lehívják a pikkeket, bajban leszek, hogy miket dobáljak innen-onnan. A treffet amúgy is jobb azért kézből kezdeni.
Még valami. Ha kettőt bukok bellben, az mindenképp tragédia, de ha egyet, az nem biztos, hogy baj, ha más asztalokon 2 pikket teljesítenek.
Szóval nekiláttam a treffnek: kicsi, kicsi, tízes és ütésben maradtam. Ha tényleg balra tőlem nagygábli van megszerezhetem a varázslatos három ütést, ha most kőrrel kézbe megyek treffet hívni, és 3–3 a szín elosztása jól fekvő figurákkal. Ezzel a játékkal viszont eldobom a káró impassz esélyét, ezért inkább azt választottam, hogy megelégszem két treff ütéssel és inkább az aztalról hívom tovább a színt. Kicsi, kilences. Ha ráteszem a bubit és megütik, akkor nem fogom tudni, hogy kell-e szöktetni a királyt, ezért a kézből kicsit tettem és ütött a dáma, bingó. Észak nem tudta hogy kinél van a pikk dáma, kárót hívott és ütöttem a dámával. Az újabb treff hívást a kézi bubi vitte – Észak kárót dobott – és most annyira megzavart ez a furcsa treff történet, hogy bevallom: elfelejtettem, hogy kint van még a treff ász.
Az ember feje nem káptalan…
Kőrrel az asztalra mentem és „lehívtam” a treff királyt, jól meglepődtem az ászon és eldobtam egy kárót, Észak szintén. Most Dél nagy meglepetésemre az ellenvonal káróit próbálta kidolgozni, ütöttem az ásszal és a kezemben még mindig volt két magas káró, kilenc ütés, majdnem topszkór.
Szilágyi László
Én a lengyel edzők elleni meccsről hoznék egy tanulságos partit.
Észak 1 szan indulására Beni közbeszólt 2 treff majorokkal (talán az én ízlésemnek kicsit lightos, de az eredményekkel nem tudok vitatkozni). Passzoltak, majd a kőr kiválasztása után Dél kontrával nyitott. Partnere kis gondolkodás után lepasszolta, mert büntető kontrát hitt.
Hajlamos vagyok Északkal egyet érteni. Ha Dél újra akarná nyitni, mivel a pikk szín már nem jön szóba scrambling 2 szannal is megtehetné, így a kontrának nem nagyon marad más jelentése, minthogy büntető. Én persze annak tudatában fogtam a partihoz, hogy a kőr figurák nem fognak jó helyen ülni.
A káró király indulást ütöttem az ásszal. Aduzni ilyen alulpontozott felvételekben sosem lehet, hiszen nagyrészt lopásokból lesznek az ütéseink. Továbbá számomra minden arra utalt, hogy nem is fekszik jól a kőr. Minden ütésre szükségem lesz, úgyhogy azonnal megadtam a számomra „marked” pikk impasszt, hiszen hátul kőr figurák vannak, már nem fér el a pikk király (ha a fekete királyokat kicseréltük volna a partiban, nem jártam volna kifejezetten jól.). A pikk ászra eldobtam egy kárót. Itt követte el Észak az első hibáját. Nem dobta el a pikk királyát. Ugye mivel ismeri a szín teljes kiosztását, tudja, hogy semmi szüksége nincs rá, viszont így több információval gazdálkodok. Rakd a lapot amiről amúgyis tudjuk hogy nálad van.
Leloptam egy pikket, de a lengyel U16 kapitánya még mindig nem volt hajlandó megválni a pikk királytól, így már tudtam, hogy mi a helyzet a színben. Most amikor felmegyek treffel és újra pikket hívok Kelet egyfajta Morton’s fork (Hobson’s choice, Elopement play, meg tudja a fene milyen nevet lehet neki még adni) alá kerül, azaz nincs jó döntése, két rossz azonban van. Ha belop, elég magasan, akkor az utolsó káró vesztőm eldobom és később kárót lopok. Ha nem lop be, most lopom ki a kis adumat. Dél előbbit választotta, lehívott egy treffet, majd kiszállt káróval, ami nekem még mindig azt sugallta, hogy két kőr figura van nála és nem mer belehívni. Így tudtam lopni a kárót is. Ezen a ponton ha kis kőrt hívok is, megcsinálom, a jó kioszás miatt lesz két kőr ütésem még, de még mindig úgy gondoltam, hogy a kőr ász és akár a bubi is hátul van. Így inkább treffet loptam, majd kiszálltam pikkel, ami szintén működik elől lévő ászra, de még azt a plusz esélyt is megadja, hogy Dél nem találja el, hogy nem szabad belopni a pikkbe magasan.
Szücs Leó
©2014-2024 Magyar Bridzs Szövetség
