Idén is tiszteletünket tettük kedvenc nyaralóversenyünkön, ahol _ha esetleg valaki nem tudná_ nagy létszámú nemzetközi mezőny gyűlik össze minden évben, helyenként szép pénzdíjakért, a pihenés, feltöltődés kedvéért, valamint az új szezonra való készülést segítve.
Az első feladat idén is fogós volt: kell egy csapat! Megállapodtunk barátainkkal, a Riesz–Kuttner párral, hogy idén velük vágunk bele ebbe a versenybe. Sajnos azonban szegény James betegége miatt érthetően Gyuri nem vállalta a játékot, így nyár közepén új párt kellett keresnünk, nem lemondva esetleg Risziről, ha rövid idő alatt partnert talál. Egy pár incselkedett velünk, de több határidő után sem tudtak biztosan választ adni, tudnak-e velünk játszani _végül a versenyre nem jöttek el_, így amikor Riszi Lázár Kornélt javasolta, mint lehetséges partnert, rábólintottunk – legalább a hangulat biztosan jó lesz. Így játszottunk tehát: Gulyás Dániel
–
Kotányi Balázs, Lázár Kornél
–
Riesz András.
Vasárnap érkeztünk, és aznap a minicsapaton el is indultunk ötösben _Czímer Csabival kiegészülve_, itt született az 5 lókötők név _a rím kedvéért, de hogy miért többes szám, nem tudom_. Bár ez a versenyszám nem hozott számunkra sikert _a középmezőnyben végeztünk_, már itt látszott, milyen remekül passzol a két ifjú, Kornél és Riszi, mi pedig a szezon eleji bakizásokat igyekeztünk itt kiadni magunkból _egy vad oktávban 6 pikk –1, 7 kőr
–
4, 4 pikk rekontra +1 is volt, utóbbit nem mi teljesítettük…_.
Itt jegyezném meg, hogy a szervezők újítással lepték meg a játékosokat: minden versenyen minden asztalon azonos leosztásokat játszottunk! Ez egyrészt azonos esélyt adott _nem fordulhat elő, hogy valahol izgalmasabb partik, máshol unalmasak miatt valaki több pontot szerez_, másrészt a meccsek után bárkivel lehetett beszélgetni a partikról, nem kellett mesélni/rajzolni a leosztásokat.
_Munkában a Gulyás–Kotányi pár_
Hétfőn jött a BAM-csapatverseny, ahol ugyan egy kicsit több hiba történt a kelleténél, azonban az erős kezdés _9
–
3, 12
–
0_ után végig az 1-es, 2-es asztalon játszottunk, végül az utolsó fordulóban a Krisztina csapat ellen _Mezei
–
Honti kiegészülve egy erős norvég párral_ csak döntetlent értünk el, így be kellett érnünk az ötödik hellyel. Három fordulót töltöttünk az egyes asztalon, ezalatt mindig a kettes asztalt adták a BBO-n, hiába, a lengyel nézők lengyel csapatokat akarnak látni, nem magyarokat…
Pár érdekesebb partit említek csak innen. Az első fordulóban kedves kezdőkkel találkoztunk.
_a sárga ecsettel áthúzott licitekre ráklikkelve válik láthatóvá a magyarázat, ott, ahol lejátszást is mutat az ábra, a next gomb nyomkodásával lehet megnézni, hogy ment a parti_
Az invitre már úgy tűnt, lesz játék a szlemben, 6 treffet mondtam!
A káró király indulás után nem okozott gondot a teljesítés, mert minden barátságos feküdt. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a 6 szan is benne van az ülő pikk impassz miatt, de persze az ellenfél nem ezt a felvételt választotta. Érdekes, hogy a 6 szan és a 7 treff esélye szinte teljesen azonos, pikk impassz és barátságos treff elosztás kell hozzá _az 5
–
2 pikk rontja a treff nagyszlemet_, míg itt elég volt a jó aduelosztás, ha nincs aduindulás, és treff indulásra még el lehet találni a pikket _valószínűleg a pikk királyát védendő indulnak aduval, ezért a tízest tenném_.
Az utolsó fordulóban történt ez a parti:
Balázs remekül licitált. Amikor egyenletes lapot jeleztem 3 treffel, látta, hogy ha pikk mariázsom és egy ászom van, bármely indulásra terített a 3 szan, míg a 4 pikkben kevéssé valószínű, hogy több ütés lesz, ezért a szín nélküli gémet választotta, és ez fényes sikert hozott!
Treff indulás után csak vissza kellett hívnia a színt, és az ellenfél jól tette, hogy lehívta a kőr ászt is, két szür! A legtöbb asztalon 4 pikk ellen a kőr dámával vagy a szingli treffel indultak, és elbuktatták a gémet a treff lopással. Ez bizony IMP-formátumban is jól fizetett volna!
A keddi napot partneremmel pihenéssel töltöttük _ő a családjával, én Marjai Gyurival a kockaasztal mellett_, a többiek a vegyes/férfi pároson próbálkoztak. Szerdán következett a fő versenyszám, a kétnapos csapatverseny.
Az első három forduló selejtező volt, négyes csoportokban, itt egy ukrán csapattal találkoztunk először, ugyan nem magyarok voltak, de egyikük remekül beszélte nyelvünket, így jó hangulatban telt a meccs.
Mindkét asztalon 6 szan volt a felvétel, hogyan kell teljesíteni?
11 ütésről indulunk, a kérdés, hogy milyen sorrendben hívjuk le a színeket _hiszen először bubit próbálunk ejteni, majd impasszolni a másik színben, véleményem szerint_. Először kipróbálhatjuk a treffet is, amiben kiderül, hogy jobbra dubló van, míg a káró lehívása után az is, hogy abból is csak kettő jutott neki. Ezután nem mágia pikk impasszt adni, és teljesíteni, hiszen minden jel szerint Kelet elosztása 4
–
5
–
2
–
2. Mivel hét lapból esélyesebb beejteni a bubit, ezért ezzel kell kezdeni, ráadásul az elemi matekja is ez a két színnek _hétből ejteni, hatból impasszolni kell_.
Neveket nem említek, de kihúztuk a 6 szan
–
1-et, bár az elosztások pont úgy voltak, ahogy képzeltük.
Volt még egy megoldatlan parti. Mit licitáljunk?
Sajnos valaki passzolt. Nem lett szür, így csak 3 pontot adtunk le, a másik asztalon meglett a 4 kőr. Néha veszélyes a non-leaping Michaels konvenció...
A meccset 16
–
8-ra _13,12 VP_ nyertük meg.
A második fordulóban egy kedves, idősebb házaspár ellen játszottunk, itt megbotlott az ellenjáték, ezért csak 4 pontot írtunk egy betömött gémen _a fiúk helyesen 5 kárót mondtak, ami terített volt, és kontrával teljesítettek, míg a 3 szanhoz kellett több rossz hívás a részemről…_.
30
–
0-ra győztünk, amiért 18.37 VP járt.
A harmadik csoportmeccs volt feltehetően a rangadó, bár ez csak az ültetésből volt sejthető, ellenfelünk addigra már két vereséget szenvedett… A meccset 14-3-ra nyertük _14.09 VP_.
Ekkor vacsoraszünet következett, amit sajnos svédasztalosan költöttünk el…
A negyedik fordulóban kicsit kómásan ültem le, a láthatóan alakuló pár ellen 3 káróval indultam olyan lappal, amit mansban is kicsit kockázatos lenne – négy bukással később elnézést kértem, de a maradék partikra sikerült odafigyelni szerencsére.
Érdekesnek ez a parti bizonyult:
A szokásos mansista miniszan ütött, Kelet talán rendszerokokból nem kontrázott, hanem 2 káró multit licitált. Balázs is érezte, hogy licitálni kell, 2 pikkjére Nyugat bajban volt, úgy vélte, lehet, hogy partnerének pikkje van, ebben az esetben ő nem akar gémet játszani _talán egy p/c kontra lett volna a megoldás_, ezért egy természetes 3 káróval próbálta leírni a lapját. Éreztem, hogy ha megemelem ezt a pikket, hamar kiderül, hogy kőr fitjük van, ezért passzoltam, és ez a 3 káró mindenkinek tetszett. Különösen nekünk az érte kapott 8 IMP… Sikerült kidrukkolnunk, hogy ne mondjanak a partnereink szlemet _ami szinte csak a káró lopáson bukik!_.
A buta kizárást a másik asztalon is megtalálták, így kihúztuk az 1100-at, a meccset pedig 11
–
4-re
_12,77 VP_
nyertük meg.
A négyes asztalon folytathattuk, itt egy sziléziai lengyel csapatba botlottunk. Az első partiban az egyikük elindult 1 kőrrel ezzel: xx, QJxxx, Txx, AKx – a partnere rövidesen szlemet mondott, amihez csak a _belicitált_ pikk impassz, valamint a kilencből eső adu dáma kellett… Sajnos egy mans-bell mentést meg kellett próbálnom _egy bukás, ha 3
–
2 az adu – 4
–
1 volt, így
–
4 lett…_. Végül egy bellgémet felírtak a mi fiaink, ami nálunk kimaradt _igazából nem is volt benne, csak az adu ásszal való ütés után el kell hívni egy AJT-ből úgy, hogy az asztalon Qxx van, és a partnernek nem sok figurája lehet – Balázs meghívta, és megtalálta a királyom, sajnos a felvétel 3 pikk volt_.
A meccset számos "köhögős" közjáték zavarta meg, ami miatt a zsűrivel is konzultáltunk, főleg mert a meccs után a delikvens hirtelen meggyógyult... Végül ugyan nem történt jogi lépés, de a pár gyógyulása után már nem tudtak a szokásos színvonalon teljesíteni, így végül nem végeztek az A-csoportban…
11
–
35 lett a végeredmény _2,69 VP_, ezzel a 13-as asztalra rakétáztunk le.
A hatodik fordulós ellenfelünk a nevek alapján talán spanyol lehetett, hát, nem találták fel ellenünk a spanyolviaszt…
Az első partiban nem jót hívtam, ezzel megkönnyítve a felvevő dolgát, más ellenjátékra odaát elbukott a gém, így
–
10-zel kezdtünk. Ezután azonban gyakorlatilag minden partiban hibáztak valamit, 5-6-7 pontok formájában írtunk is rajtuk, az utolsó leosztásban partnereink megkegyelmeztek, és betömtek egy bellgémet, ezen 1-et adtunk le – mi 2 treff kontra +2-t írtunk 580-ért…
Az eredmény 33
–
11 lett ide _16,9 VP
_.
Ekkor úgy tűnt, hogy a sok osztrák válogatottal felálló Terraneo csapat következhet másnap délután, de szerencsére nem így lett.
A hetedik fordulóra egy kedves egyiptomi pár ellen szálltunk harcba. Szerencséjük volt, hogy a másik asztalon teljesült színvétéssel egy gém, így kaphattak néhány pontot…
Három, viszonylag eseménytelen parti után _bár a fenti eset ezek közt volt, nálunk ez nem látszott_ jött ez:
Viszonylag egyszerű a felvevő dolga, meg kell találni az adu királyt. A másik asztalon Kelet, Kornél volt a felvevő, a látható dubló pikk indulás dacára adu impasszt adott, és szürt csinált, míg a mi asztalunknál Nyugat a _szintén nyilvánvaló_ káró nyolcas dubló indulást ütötte _Balázs helyesen kihagyta_, és gyorsan adu ász-adut hívott, próbálva elvenni a lopást. Na, így már tényleg lopás lett, egyszer nem, +11.
Az ötödik partit megúszták: társaink 3 káró kontrát teljesítettek azokból a lapokból, amiből nálunk 3 szan kontra ment, 5 bukásért. A
–
17 IMP szinte ajándék volt két ekkora hibáért.
Végül 33
–
16ra nyertünk _15,75 VP_. Ekkor a tizedik helyen álltunk.
A nyolcadik ellenfél a párosvilágbajnok Gunev
–
Nanev bolgár válogatott párral felálló K1 csapat volt. Valamiért az én oldalamon ülő Gunev már az elején nem volt kibékülve a rendszerünkkel, pedig akkor még semmi izgalmas nem történt. Eddig:
Az újranyitás után döntenem kellett: elég lesz-e, jó lesz-e az 1 kőr kontra? Végül úgy véltem, csak nem lesz ez akkora vérfürdő _amúgy 500-800 közt mozog a parti_, inkább próbáljunk mi gémet. Persze partneremnek nagyobb tervei voltak, 6 pikket megcsinálni gyerekjáték volt _végül a kőr indulásra dobtam, és adu impasszt adtam – nagyobb veszély Nyugat KT9x-e, mint Kelet szingli K-ja, a közbeszólás dacára_. +11. _A Visoft csapat ebből nagyszlemet teljesített, kiszorított helyzetben nem lehetett tudni, melyik ász hiányzik…_.
Több jó töredék parti mellett _nálunk gémet buktak, fiaink töredéket teljesítettek_ következett:
Az agresszív kizárás megint ütött. Odaát a multira Kornél passzolt, majd a 2 kőrre sor végén 2 pikket mondhatott, amit meg is csinált.
A lapomból láttam, hogy ugyan a partnernek nyilván pikk tartása van, de a király miatt ennek hívása nem sürgős, inkább meg kéne találni azt a színt, amire bazírozza a buktatást, ezért a treff tízessel jöttem. Ezzel nem is lett baj, de sajnos a későbbi káró hívásba betett kilencest nem tudtam megfejteni _kicsivel kérünk_, és Balázs sem, hogy nálam a pikk király, így a kőrre játszó felvevő megúszta két bukással _a végén a pikk bubi is ütött_, +300, 9 IMP ide.
A meccset 33
–
3ra nyertük _18,67 VP_, amivel a kettes asztalra érkeztünk, és a három párral felálló Visoft ellen kellett megküzdeni a döntőbe jutásért.
Bár a döntetlen körüli eredmény mindkettőnknek jó lett volna, nem lett szalonremi amúgy lengyelesen, ami végül a fiúk A-csoportból való kiesését jelentette.
Négy érdektelennek tűnő parti után – bár az egyiken írtunk 10 pontot, mert egy szan kontrában benne maradt Dél QT, xxx, Jx, QT9xxx lappal, és sok hívás után a hét ütésből kilenc lett végül, míg nálunk partnerem kiment a kontrából, és békésen lejátszottuk a 2 kárót.
Ez a három parti azonban maga a dinamit volt – bár végül összesen 4 IMP fordult meg a partikon, hatalmas izgalmak voltak:
A kis kőr indulásba a dáma és az ász került, így lehetett teríteni, amikor a felvevő a káróját hívta, 4 bukás. Érdekes, ha kihagyja az indulást, hiszen Délnek nincs több kőrje – ekkor azonban pikkre vált, és erre bukik _a káró ász kiadása után Délnek magasak a pikkjei, ha kihagyja Észak dámáját, akkor visszavált kőrre, és azzal buktat. Ha treffel próbálkozna, ugyanúgy kinő legalább egy pikk ütés a két piros mellé, treffben pedig kettő is_.
A másik asztalon elbukott a 4 káró a treff lopás miatt, +4.
Látható, hogy 3 szan ellen kiáll 6 ütés, de meg lehet-e oldani, hogy ne a kőrt bombázzák? A zárt teremben könnyű volt, Dél felvétele ellen az ötös káró indult, kétszer nem. A nyíltban nem volt Marjai Petinek könnyű dolga, nyilván kőrrel indult, megpróbáltam elszöktetni a pikk királyt, de résen volt, elment az ásszal, és káró király-káró bubi folytatással buktatott, húzó.
Kinek kell bemondani ezt két lapból láthatóan jó gémet?
A zárt teremben Honti Laci hibáztatható szerintem: a negyedik helyes 1 pikkre Drury 2 treffet mondott, erre 2 kárót kapott _igazi induló erő_, amire gémet kell mondani. Ő megelégedett a 3 pikkel, nem meglepő, hogy az a szörnyű minimum passzolt, +1. Nálunk az 1 pikkre Szabó Csabi kontrázott, ezért passzoltam _mondhattam volna 2 szant, de arra valószínűleg leállunk_, 2 káró
–
passz
–
passz
–
? Ha másik két színt valamelyikét licitálják, gémet mondtam volna _partnernek rövid lesz az a színe, amiből nekem három, illetve négy van_, így azonban nem tetszett a káró király, lehet, hogy neki is ebből kettő-három van, ezért csak 3 pikket mondtam. Balázs talán azon megfontolásból, hogy nekem ez rövid, és négyes az adum, talán bemondhatta volna, de nem hibáztatom. Ez is húzó lett tehát. A gémet a többség amúgy bemondta, a Butler-értékelésen 380 lett az átlag.
18
–
2-re nyertünk _15,5 VP_, ezzel az A-döntőbe kerültünk, ott is az 1-es asztalra!
Vacsoraszünet következett, ezúttal felügyeletet kértem, nehogy megismétlődjön az előző napi baki...
A 10. fordulóban a Laplas nevű lengyel csapat következett, ellenünk két tehetséges fiatal játszott, természetesen a BBO szeme láttára jöttek ezek a lapok:
Keleten, partnerem erős treffjét hallva nagy reményeim támadtak.
Önálló kőrömet hallva a partner nem tudott kulcslicitet adni, ezért úgy öt perc gondolkodás után _aki ismer, tudja, hogy nálam ez milyen ritka_ passzoltam. A licitnek azonban még nem volt vége… Dél 5 káróval mentett, és Balázs passzolt. Újabb hosszú tusa után arra jutottam, hogy talán mégis rövid a kárója _ki ment bellben nyolclapos fittel az 5-ös magasságon?_, és 6 kőrre ugrottam. Úgy vélhette Dél is, hogy az kizárt, hogy két káró kiálljon egy ilyen licit után, inkább treffet próbált lopni – egy szür!
Ez a parti megadta az alaphangot, például 2 treffet hagytak játszani _és teljesíteni_ minket, miközben 3 kárójuk volt benne, majd mi leálltunk 2 pikkben, a másik asztalon 4 pikk kontra
–
1, szóval gyűjtögettük a pontokat, amíg eljött az utolsó parti:
Lustán 3 szant mondtam, kevésnek tűnt a fit nélkül a lap – ha megkérdem a rövidségét, megtudtam volna a rövid pikket, erre már tudok talán 6 kárót mondani, a 7 treffhez Balázsnak kellett volna talán a 3 szanra még lökni egyet 4 treffel. Az egész mezőnyben két pár mondta be a nagyszlemet, egyikük a másik asztalnál ült:
–
16.
Ezzel együtt megnyertük a meccset 27
–
16ra _14,09 VP_, és átvettük a vezetést a versenyben.
A 11. forduló újra a BBO-n játszódott, ellenfelünk egy holland világbajnok, Jan Jansma feleségével, míg a másik teremben egy jó norvég pár foglalt helyet.
Az első partik unalmasan teltek, kétszer is két pontot írtak szürökön és extra bukáson. A 10-es számú partiban Balázs remekül indult 3 szan ellen, de én idegességemben lehívtam a bukást _elmaradt a második_, így nem kerestünk a partin.
A döntő leosztás ez volt:
A rendszer szerint második helyen bellben passzoltam Északon, majd az ellenfél drurys leállását kinyitottam, megtaláltuk a jó treff töredéket, +130.
Az izgalmak a másik asztalon zajlottak, ahol a lapom elindult, ezért nagy küzdelem után a bukós 4 pikkre optimistán 5 treffet mondtak, ez kontrával egyet bukott, +200, +8.
Ezzel 8
–
5-re nyertük a meccset, és megőriztük vezető helyünket.
Az utolsó fordulóra visszatértek lengyel barátaink, hogy megküzdjünk a győzelemért.
Az első pár parti bár adrenalinban gazdag volt _egy bemondott és teljesített, és egy kimaradt, de nem is benne lévő szlem_, a számunkra harmadik, a másik asztalon elsőként játszott parti döntő jelentőségű volt.
Az történt ugyanis, hogy a zárt teremben rosszul ültek le a játékosok, de erre csak a parti közben/után derült fény _ezúton is köszönjük azoknak, akik segítettek, Vági György otthonról, a BBO láttán Szabó Csabit hívta, aki épp kimaradó volt, és lóhalálában vágtatott a zárt terembe_.
Mindkét asztalon azonosan kezdődött a licit:
_1 treff_
–
1 kőr
–
_4 pikk_
–
?
A zárt teremben ezt körpassz követte, és lehívták az első hármat, +420.
A nyílt teremben a fent említett ló szintén halálán volt, a tornavezető képében, aki épp időben jött, hogy szóljon, a partit fordítva játsszuk le, így megmenthető az eredmény. A fenti licithelyzetben számomra nem volt egyértelmű a passz _mi csak indulóerővel szólunk közbe_. Úgy gondoltam, az 5 kőr jó mentés, esetleg teljesítés is lehet – valójában 800-at bukik. Azt azonban nem tudta _az ekkor épp_ Észak sem, hogy ki ment kit, neki többlete volt a polish club 1 treffhez képest, ezért 5 pikket mondott – és mi lehívtuk ugyanazt az első három ütést, +10.
A következő partikban egy csomó szürt tömtünk, és jött:
Balázs kicsit túlerőltette amúgy valóban szép lapjával, és 500-at bukott.
A másik asztalon eljutottak az amúgy nem rossz 4 kőrhöz, ami azonban az adu bubi és a pikk nyolcas helyzete miatt nem teljesíthető. Az ellenjátékban azonban nem sikerült megkérni a kárót a treff szürku hívásánál, helyette pikk jött – ettől felszedhetővé vált a szín, és eldobtuk a káró vesztőt, +620, +3.
Az utolsó parti nálunk is izgalmas volt, ellenvonalon bemondtuk az esélyes 4 kőrt, de a pikk indulás után nem lehetett teljesíteni, míg a másik asztalon nem meglepő módon a szingli káró indulás után teljesítettek,
–
10.
Azonban így is 26–13-ra győztünk _14,68_, ami bőven elegendő volt a verseny megnyeréséhez!
_A győztesek: Lázár Kornél, Riesz András, Kotányi Balázs, Gulyás Dániel_
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik lehetővé tették a csapat indulását _az összes oldalbordák_. Bár álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen sikert érünk el, a csapat minden játékosa minden tudását _és persze szerencséjét_ beleadta ebbe a sikerbe, helyenként erőn felül jól játszott mindenki
–
én itt köszönöm meg a csapattársaknak is, remélem, nem voltam mindig kibírhatatlanul kritikus az egyeztetésnél.
Jövőre visszatérünk!
