Kezdőoldal

Szerdán megkezdték, csütörtökön pedig befejezték az elődöntőket a világbajnokságon a fő versenyszámokban, míg a vigaszversenyen 32 csapatból egyenes kiesésben szerdán előbb két meccsen nyolcra csökkent a mezőny, majd 4x14 partiban folytatták a játékot az elődöntőért.

Itt lehet követni az eredményeket.

A Bermuda-kupában már az első játékrész sok érdekes partit hozott, egy anonimitásba burkolózó magyar játékos szerint „kocsmabridzs folyt”, nagy volt az adok-kapok, sok pont fordult meg mindkét mérkőzésen.

A norvégok jól kezdtek az olaszok ellen, de a sok hiba miatt csak 10 ponttal vezettek az első 16 után, míg a második játékrészt a vendégek nagyon nyerték, 56–17-re, de a norvégok még rá tudtak tenni egy lapáttal, és 45–12-re hozták a harmadikat négypontos vezetéssel fordulva a második napra.

Íme egy parti, ami mindkét asztalon jobban is sikerülhetett volna a norvégoknak.

Elődöntő, 3. szegmens, 3. leosztás

Érdekes módon Manno hetes zárt kőrjével 3 kőrrel szólt közbe (sok asztalon vagy 2, vagy 4 kőr volt a közbeszólás). Ezután Di Franco megelégedett a kontrával. A parti bukik, ha Manno elindul a szingli kárójával, ő azonban az AKQ vezetésű színét választotta. A nézőknek látható volt, hogy most már terített a felvétel: aduzik kettőt, kiadja a káró ászt, és még szürt is csinál, ha nem hívják le a treffet. Brogeland azonban nem látta a lapokat, és egy aduzás után úgy vélte, könnyen lehet másképp 3–1 a káró, amely esetben magasítani kell a színt, és még a kőr lopás lehet a visszamenetel érte. Ez is némi ellenjáték hibát feltételez, de kisebbet, mint nem indulni a szingli káróval. Így viszont mégis ellopták a kárót, egyszer nem.

A másik asztalon még nagyobb volt a tét.

Helgemo alacsonyabban jött, így megtalálták a tízlapos treff fitet, amiben benne is lenne a szlem, de ellopják a kőrt (lightner kontra). Geir hosszan gondolkodott a 6 treff kontrára: ha valóban ez a helyzet, az ellenfél segít neki a 6 kőrben, hiszen így hiába indulnak két menet pikkel, megadhatja a tudott kőr bubi impasszt egyből, és teljesít. Ha így tett volna, jó sok pontot ír… Így azonban ezen az asztalon is lopás áldozata lett a felvétel (pikk ász indulás, a partner nyolcasát látva kis kőr), –200 és 7 pont az olaszoknak.

Zia és Meckstroth miatt sokan szurkolnak az USA2-nek, akik az első játékrészben szép játékkal 15 pontos előnyt szereztek.

Elődöntő, 1. szegmens, 16. leosztás

Íme egy szép indító kijátszás Jefftől.

A hosszadalmas licitből kiderült, hogy a kárót nem lesz jó neki hívni, mivel a felvevő kulcslicittel káró fogást ígért.

Meckstroth a treff kettest hívta, és erre már teljesíthetetlen volt a felvétel. A partner lop, és kárót hív, majd újabb treff lopás. Mivel az első ütésbe Zimmermann az ászt tette, így a treff király is kiadó volt, két bukás, –200.

A másik asztalon bemondták a szlemet.

Kalita nem mert a treff királyból indulni, inkább a passzív adut választotta, erre már benne is volt a szlem. 5 ütés különbség: 4 pikk –2 – 6pikk +1! 17 pontot kerestek vele Mossék.

Ezután a svájciak következtek, akik két szettet is simán, 40, illetve 24 ponttal nyertek, és így 49 IMP előnnyel térhettek nyugovóra.

A negyedik menetben az amerikaiak nagy hajrába kezdtek, 50–21-re álltak 10 parti után, de ekkor megint svájci percek következtek, 30-cal vitték az utolsó hat partit, és eggyel ezt a játékrészt is megnyerték.

Olyan partikon kerestek Grue-ék, mint pl. 1 szan–3 szan, 9 fejütés az 5–4 pikkben; odaát persze a 4 kiálló fejütéssel elbukták a 4 pikket. Volt egy szép ellenjátéka Ziáéknak, ahol a nyilvánvaló dáma impasszról lebeszélték a felvevőt: Jeff az ötödik dámából dobott kettőt, Zia pedig inkább a magas lapjaiból dobott el, őrizve a szinglijét, és más érdektelen lapokat – végül a dobások meggyőzték Nowosadzkit, hogy a már egyetlen hiányzó kártya a színből Ziánál van, és beesik, nem pedig az impasszban – 12 pont az USA2-nek.
Ugyanekkor az olaszok is tartották magukat, sőt, 10 IMP-s előnnyel kezdhették az ötödik játékrészt.

Elődöntő, 5. szegmens, 7. leosztás

Gyönyörűen licitálták az olaszok ezt a partit.

Bár először a treffet emelték össze, miután az norvégok nem ugrottak 4 pikkre, mint a legtöbb asztalon, Mannónak volt lehetősége megtalálni a káró fitet, és bemondani a jó gémet. Az 5 treffet bukta szinte minden csapat, míg az 5 káró teljesült, hiszen így lehetett kőrt dobni az ötödik treffre, vagyis a 4–4 jobb volt, mint az 5–4.

Úgy tűnt, hogy az olaszok meglépnek, de a norvégok egy jó bell szlemmel és jobb indító kijátszással elbuktatott bell gémmel visszajöttek a meccsbe. Ugyan néggyel a kékek nyerték a szettet, a –14 behozhatónak tűnt.

Ebben a játékrészben (–50-ről) megint kicsit közelebb jöttek az amerikaiak, de Svájc előnye ekkor is még 39 volt, már csoda kellett volna Ziáéknak.

Az utolsó szettben aztán ez nem jött, sőt, két szlemet is rájuk húztak, így nagyon sima lett a meccs vége: Svájc–USA2 250–171, tehát a címvédők döntőbe jutottak.

Elődöntő, 6. szegmens, 18. leosztás

A másik oldalon viszont az elején 10 pontot kerestek a norvégok.

Brogeland splintere után elindultak a treff szlem felé a norvégok, az olaszok jól védekeztek, ennek dacára a norvégok bemondták a jó 6 treffet, a mentés pedig –1100 lett, tehát 7 pontot lehetett volna keresni vele, ha odaát is megtalálják a 6 treffet.

Sokat hallom magyar játékosoktól: „Áh, ez az ötös színes gyenge 2-es, ez csak bénák ellen válik be, inkább egy nagy bukásra lehet számítani, semmi értelme/haszna” – nos, nekik ajánlanám figyelmükbe ezt a partit. A 2 kőr indulást bizony szívesen licitálják mások is mansban – persze nem 5332-vel – és ez sok helyet vesz el az ellenfelektől. Aktuálisan Észak–Délnek nem sok esélye volt a 6 treffet megtalálni, sőt, a káró indulásra örülniük kellett, hogy meglett a 3 szan.

Így pedig nem kerestek az olaszok 7 pontot a jó mentésen, csak spóroltak vele kettőt, mivel így 10 pont lett Norvégiáé (ha nincs a mentés, 12-t ért volna a szlem).

Ezután sok húzó mellett néha kisebb pofonokat váltottak a csapatok – az olaszok egy mans gémen írtak hetet, a norvégok kétoldali olasz bukáson hasonlót. A norvégok először a meccsen egyenlítettek, sőt, 1 IMP előnybe is kerültek – de betömtek egy 3 kárót –5 IMP-ért, és megint az olaszok álltak továbbjutásra.

Két partival a meccs vége előtt 2 pontos norvég előnyt mutatott az eredményjelző, ekkor jött egy éles, ún. norvég szlem.

Elődöntő, 6. szegmens, 31. leosztás

A lejátszás egyszerű volt: a treff ötös indulást vitte az ász, kőr király, három menet pikk, lopva, a kőr ászra treff dobás, és már csak kárónak kellett viselkednie. Nem könnyű kiszámolni a felvétel sanszait treff indulásra. Ha rossz helyen van a király, aduzás előtt kell ledobni a kőrre a vesztő treffet, vagyis a harmadik pikk lopással fel kell jutnunk a kőr ászhoz. Ha ez sikerül, még mindig kell a megfelelő adufekvés.

(Norvég szlem: olyan szlem, aminek az esélye kb. 15 százalék alatt van, tehát semmiképp nem mondandó, de mégis benne van. Tehát ez szinte jó esélyű volt…)

Az olaszok persze közel sem kerültek ehhez a remek 6 káróhoz, a megszerzett 11 pont pedig biztosította a győzelmet: Norvégia–Olaszország 195–175. Az utolsó öt partiban 22–0 volt a norvégok javára.

A döntőben tehát összejöhet akár a svájci címvédés, de hatalmas csata várható.

A Velence-kupában mind az Izrael–Kína, mind a Törökország–Norvégia meccsen esélyesebbek voltak a hazaiak. Az előbbin nagy volt a hullámzás, hol az egyik, hol a másik csapat tudott nagyot villantani, az első napi 16-ok eredményei izraeli szempontból +42, –27 és +35 voltak. Ezután nem bántak pár unalmasabb szettet a hazaiak, akik 47 előnnyel fordultak a hajrára, itt azonban majdnem ráfáztak, hiszen Kína 59–25-re nyerte a szakaszt, így végül csak 13 ponttal veszített: 221–208.

A másik meccsen szorosabbnak tűnt végig az állás, az első nap után Norvégia 2 ponttal ment, de a negyedik menetet a törökök 35-tel vitték, és ezután már nem igazán tudtak közelebb jönni az északiak: 190–161.

A döntő esélyese talán Izrael, de az utolsó szettbeli leolvadás után nem lenne meglepő, ha Törökország világbajnok lenne.

A Vuhan-kupában a belgák az első nap összeszedett 38 pontos hátrányon nem tudtak szépíteni, bár a második napi 16-ok mind szorosak voltak, azokat is mind az amerikaiak nyerték, és 203–145-tel jutottak döntőbe.

A román–francia meccs első játékrésze kuriózum volt. 9 húzó után jött az első IMP, és 9–1-es állás sem túl gyakori 16 parti után. Ezután azonban jött a francia henger, félidőben már 58 volt a különbség, és bár a második nap sokkal szorosabb volt, összesítésben 186–120 arányban megérdemelten nyert a címvédő, aki könnyen meg is ismételheti tavalyi győzelmét a döntőben.

A szenioroknál a lengyelek kezdtek jobban a dánok ellen, és félidőben 23 pontos előnyben voltak. Mint az alapszakasz győztesei, remélték, hogy innen hazaérhetnek, de a dánok visszajöttek, és előbb szépítettek, majd az utolsó játékrész előtt 10 pontos előnyben voltak. Bár a végeredmény szorosnak látszik, hiszen 25-tel nyertek a skandinávok, a meccs utolsó 18 pontját a lengyelek szerezték, így ez csak kozmetikázás volt.

A másik meccs is szorosabbnak tűnik, mint amilyen lett, hiszen végig az USA1 vezetett, az utolsó szett előtt már 35 ponttal is. A végén 20 pontot hoztak ugyan Hammanék, de így sem tudtak elég közel jönni. Az összes formátumon a legalacsonyabb pontforgalom mellett USA1–USA2 146–131.

A döntőben, talán váratlanul, de a jó formában levő dánokat várom győztesnek.

A Transnationals Teams vigaszversenyen nagy esélyesnek tűntek Aukenék, akik nemcsak a 10 svájci meccset vívták veretlenül, de két 32-es meccset is nyertek szerdán, azonban a nyolc között megállította őket a többek közt Townsenddel, Handley–Pricharddal felálló angol Knottenbelt csapat – ebben nagy szerepet játszott a harmadik játékrész, ahol 77–43-ra nyertek az angolok 14 leosztásban.

Szintén kiesett a nyolc között a második helyen bejutó Orca, így nyitott, hogy a négy csapat közül ki fog győzni. Az elődöntőben az említett angol csapat ellenfele egy lengyel egység lesz, míg a másik ágon két nemzetközi együttes küzd meg egymással, megint csak 4x14 leosztásban.

A döntők eredményeivel a hétvégén jelentkezünk.