Kezdőoldal

A tavaly Budapesten Eb-t nyerő franciáknak nem sikerült otthon tartaniuk a vb-aranyat, mindössze két ponttal nyert az USA2. A világbajnok névsora: Martin Fleisher, Joe Grue, Chip Martel, Brad Moss, Jacek Pszczola, Michael Rosenberg; Jan Martel nem játszó kapitány. A Transnationalt a lengyel csapat nyerte.

Bermuda-kupa
Franciaország–USA2 276–278

A hetedik szett nagyon pontgazdag volt, és ezzel az amerikaiak fordítottak. Volt ott minden, béna szlem teljesülése, jobb nagyszlem bemondása (7 szan –1 vs. 7 treff =), és még egy –840-et (2 pikk rekontra +1) is összehoztak a franciák, nem az ő szettjük volt. Az 55–27 azt jelentette, hogy 9 pontos USA előnnyel fordulhattunk a hajrára.

Ahogy azt vártuk, a végéig izgalmas volt a Bermuda-kupa utolsó játékrésze is, de arra kevesen gondoltak, hogy az utolsó két partiban még bármi lehet. Végül szinte a lehető legkisebb különbséggel, 2 ponttal nyertek az amerikaiak.

A küzdelem nagy volt, ahogy már írtam, de fáradt csapatok csatája, a szokásosnál talán kicsit több hibával, ez két hét folyamatos koncentráció után nem váratlan.

Pár szóban az utolsó két partiról:

Az utolsó előtti partiban osztották ezeket a lapokat. A szlem terített (jó, az el nem talált harmadik dáma ronthatná esetleg, vagy valamilyen lopás), az amerikaiak rá is mentek, de végül kihagyták, a franciáknál fel sem merült, de nyilván mindkét asztalon érezték, ez lehet, hogy nem lesz jó parti...

Az utolsó pedig ez volt:

Amikor a képernyőn megjelent, mi már tudtuk, hogy nem számít, hogyan licitálnak az amerikaiak, hiszen 19 ponttal vezettek, és a franciák csak 6 pikkig jutottak.

Nekik azonban még végig kellett szenvedniük, és esetleg úgy vélniük, emiatt kaptak ki...

Ami persze végül egyet bukott. Itt érdemes megállni egy pillanatra! Az 5 szan nyilván azt jelenti, hogy minden kulcslap megvan, játszunk-e nagyszlemet. Erre szerintem lehet 7 kárót mondani, hiszen lehet, hogy a 4–4-ben (vagy akár a 4–3-ban, mint esetünkben) lesz jó a nagyszlem, hiszen a hosszú aduból lopni nem ér többletütést – a káró ász nyilván a partnernél van, tehát csak akkor rossz a 7 káró, ha nagyon rossz az aduelosztás, és a 7 pikk benne van. Persze semmit sem tudunk a partner lapjáról az 5-ös pikken kívül, és ő esetleg vélheti ezt 5-ös kárónak (bár ez nem valószínű, ki indul 1 szannal 4–2–5–2-vel? Nincs viszontválasz probléma). Persze lehet, hogy ez utólagos okoskodás.

A 7 pikk persze elbukott, ami 17 pontot hozott a házigazdának, de ez nem volt elég, 2 ponttal kaptak ki végül.

Robson-Gold hasonló licitmenet után be is mondta a 7 kárót a transnational bronzmeccsen, Lauria-Versace ellen keresve 19-et, akik 7 pikket buktak. Nem tudnak licitálni.

Transnational
A Transnationalt a teljes lengyel összeállítású Mazurkiewicz csapat nyerte a Jinshuo ellen: Mazurkiewicz–Jassem, Klukowski–Gawrys. Veretes nevek, nem kétséges, hogy megérdemelten győztek.

A bronzot a már korábban említett Zia és barátai nyerték, szoros csatában a jövő Monacója ellen. Nehezítés volt, hogy Helness a feleségével egy másik csapatban versenyzett, így Helgemo–Martens pár játszott a szokásos (Zimmermann–Multon) és jövőbeni (Lauria–Versace) mellett. Ha ez a csapat majd összeáll, nem lesz egyszerű legyőzni.

Egy mókás történet a döntőről: vajon mennyit kereshetünk, ha megkontrázzuk az ellenfelet 4 kőrben, és ő teljesít (5–1-ben). A válasz? 14 pontot, mert a másik asztalon sikerült a 3 pikk kontrában hatot buknia az ellenfélnek (mans-bell), 1400-ért... Ez még belefért a győzteseknek.

Gratulálunk a győzteseknek, jövőre az Eb-n pedig újfent drukkolhatunk a magyar csapatoknak, hogy kijussanak erre a versenyre. Ahogy láttuk, nehezebb az Eb-ről ide jutni, mint itt jól szerepelni. Két év múlva pedig újra a vb!