Kezdőoldal

Helyszín: Wroclaw
Időpont: 2024. július 5–18.
Esemény: U26 csapat Európa-bajnokság és nyílt világbajnokság

Több mint 500 parti megdolgozza az embert. Most, hogy ennek az élménynek vége, ideje számot vetni. Most arra vállalkozom, hogy hetente egy partival jelentkezem erről az eseményről, ahol az én (ebben lehet néha csalok, de nem fogok róla szólni) kártyáimat lehet majd megszemlézni és a parti fejleményeit követve velem együtt dönteni az élesebb helyzetekben.

Csapatversenyen mansban bell ellen ez a lapunk:

A partner indulása lehet dubló és akár hosszabb káró is. Az 1 kárónk transzfer kőrre. A partner passza tagadja a 3-as kőrt. Mit tegyünk?

Ritkán van megegyezve a partnerével az ember, hogy ilyen esetekben milyen licit milyen erőt ígér. Mivel bármilyen licitünk a partnert a 3-as magasságra kényszeríti fel, nem elvetemült azt várni, hogy ezek a megszólalások legalább invitek legyenek. Azonban az a probléma felmerül, hogy most ott van a partnerünk 3-4 pikkel és 4-5 treffel, és az ellenfelet hagyni fogjuk játszani, hiszen neki nem nagyon lesz lehetősége megszólalni. Kvázi, ha passzolunk, akkor elfogadjuk, hogy ezt fogjuk játszani, és az ellenfél jó eséllyel bezsebeli a töredékpartiját, míg a pikk rövidségünkkel mi is könnyen lehet hogy megcsináljuk a 3 treffet.

Mint írtam fent, nálunk az 1 treffben lehetséges, hogy hosszabb káró van, így én kontráztam ennek a lehetőségnek teret adva. Ilyenkor a partnernek számolnia kell vele, hogy ez nem pontokra, hanem elosztásra alapult, főleg ha több pikket lát magánál. Amikor már nem nagyon van sok lehetőségünk licitálni, a pontzónák kicsit elcsúszhatnak, a jobb invitek már gémforszok és a jobb küzdelmi lapok már invitek lesznek.

A partner erre 2 szant mond. Ez mit jelent?

A küzdelmi helyzetekben a 2 szannak tudomásom szerint két iskolája van. Van a tradicionálisabb természetes invit, illetve a modernebb felfogás, hogy a 2 szan sosem természetes (általában scrambling, de lehet major emelés, transzfer, Lebensohl furcsa helyzetekben). Én beszéltem már viszonylag sok emberrel és a spektrum egész sávját megismertem. Van, aki kvázi mindig természetesnek játsza, van, aki néhány megbeszélt szituáción kívül teszi ezt, és van ugyanez a túloldalon is. Kétségtelenül limitált tapasztalataim alapján a jó út valahol ott van, ahol pár megbeszélt szituációban az egyiket alkalmazzuk, a többinél meg a másikat. Ha ennél jobban tolódik egy irányba, akkor fontos helyzetekben értelmezhető licitek nélkül maradunk, ha meg kevésbé egyoldalú a döntés, akkor nem lesznek tiszták a szituációk, amiből könnyen félreértések támadhatnak. Alapvetően nem gondolom, hogy a két felfogás közül az egyik jobb, nincs az a statisztika, ami ezt alátámasztaná, példa pedig biztos mindenre van. Jánosik Mátéval alapvetően a mesterségesebb felfogást gyakoroljuk, néhány kivétellel, de ezekbe most nem mennék bele részleteiben. Ebben a helyzetben azonban valószínűleg félreértés volt közöttünk az alertálást nézve. Én azt gondoltam, hogy felkínálja a minorokból a választást, ő szerintem természetesnek szánta. Azt hiszem, ebben az esetben neki volt igaza. Itt ő még nem tudja, én milyen erős vagyok, nem foglalhatja el a szan pozíciót fogás nélkül. Mindenesetre a mi licitünk egyszerű, akármi volt a partner licitje, nekünk sokkal jobbnak tűnik a lap 3 minorhoz, és kimegyünk 3 treffbe (ha hosszabb kárója volt majd korrigál, tudja, hogy az is van nekünk).

Két passz után most rámondják a 3 pikket. Most mi legyen?

Mi már elmondtunk mindent, talán még többet is, mint kellett volna. Most már hagynunk kell, hogy a partner oldja meg a szituációt. Ez egy fontos elv a küzdelmi licitben. Ha mi már bemutattuk a lapunk teljes értékét, onnantól kezdve a mi feladatunk véget ért, és bízni kell benne, hogy a partner ez alapján jó döntést fog tudni hozni. Nem egy olyan bridzsező van, aki a partnere helyett is meg akar mindent oldani.

Passzolunk, és a partner megkontrázza. Kimenjünk?

Csak ismételni tudom magam. Hagytuk a partnert, hogy döntsön, mert ő látja a lapjait. Nem volt kényszerítve, magától döntött így. Nekünk nincs annyival rosszabb lapunk, mint ígértük, ennyire számíthatott körülbelül. Akkor bízzunk benne, hogy a jó döntést hozta meg. A szingli pikk látványa a kezünkben mindenesetre biztató.

Ebbe mindenki belenyugszik, már ha egy 3 pikk kontrába lehet ilyet. A partner a kőr hetessel indul, és az alábbi asztal fogad minket:

Egy talán meglepő kérdés. Mi van a partnernél pikkből?

Kövessük az információkat. A partnernél maximum 2 kőr van, azaz lopásra indult. Így ez a legnagyobb lapja a színben. Nincs kőr és treff pontja is max egy. Nincs nála a káró ász. Maximum 6 pontja lehet így a pikken kívül. Majdnem biztos, hogy két pikk magasfigurája van. Ezen kívül lesz nála egy kis adu is, hiszen lopni akart, és azt feltesszük, hogy nem magafigurával tervezte (ezért nem lehet nála KQx). Így két felszerelés lehet nála: AKx vagy AQx. Ebből azonban a második valószínűbb, mert az elsővel erősen felmerül, hogy aduval induljunk, ha esetleg az ellenfél lopásokra akarná megcsinálni a partit. Így marad legvalószínűbbnek az AQx. Ezen a ponton konkrétan ki tudjuk tenni az összes lapot, kvázi annyit nem tudunk még, hogy 3–1–4–5 vagy 3–2–3–5-je volt (3–2–4–4-el 1 káróval indult volna). Más elosztásokkal jött volna az 1 pikkre.

Akkor ez mire fog bukni? Mi a mi legfontosab feladatunk?

Két pikk ütés, kőr lopás, két treffet ütünk, ha az ellenfélnek 2 kárója van a kezében, akkor még egy olyat is. A mi legfontosabb feladatunk, hogy jelezzük a parntnernek, mit hívjon, ha már nincs kőrje. Ő is tudja, hogy mi tudjuk, hogy lopásra indult, így az első betételünk, ha az nem egy figura, már alapvetően színpreferencia. A felvevő az indulás után mindig fel tudja szedni a kőrt, nem kell félni attól, hogy ha kicsit rakunk, az segít neki, azt az ütést amúgy is el tudná lopni a rövid aduból.

Ezek után úgy megy a parti ahogy vízionáltuk. Üt a kőrrel az asztalon, mi kicsit teszünk, pikk a bubihoz, üt a partner dámája, újabb kőrt hív, ebbe is kicsit teszünk, hogy még egyértelműbben jelezzük a színpreferenicát. Üt a partner megint aduval, meghívja treffet, ütünk. Pontosabb lehívni a másik treffet a lopatás előtt, mert így a partner tudja, hogy kárót hívjon. Lop a partner, kárót hív és –2, +500.

A teljes parti:

Azt fedje homály, hogy nálunk miért csak –200 lett, egy figyelmetlenség a parti vége felé adott egy ütést az ellenfélnek. A hiba tematikája egyébként a sorozat első cikkében firtatott, mi tűnhet el és mi nem kérdése volt, amire a válasz nem lett pontosan véggigondolva a parti végén. Az ellenjáték amúgy nálunk is megtalálta a lopást, a pontatlanság a végén jött.

Érdekes, hogy néha már akár az első ütés körbemenetele előtt is ki tudjuk rakni a lapok 90+ százalékát. Csak fontos megbízni a partnerben.