Kezdőoldal

Idén is májusban rendezték meg a sok évtizedes múltra visszatekintő budapesti nemzetközi versenyt. A rendezők szokás szerint meghívtak számos ifjúsági csapatot, de ezúttal a felnőtt csapatok nagyrészt hiányoztak, és bár a skót és a szlovák szövetség nyílt csapatot is küldött, a világbajnokok korábbi parádéja elmaradt.

A párosversenyen így is szép mezőny, 58 pár gyűlt össze, a 2x30 leosztásos alapszakaszt magabiztosan nyerte a főrendező, Bódis Gyula, aki vegyespáros partnerével, Szűcs Villővel a szombaton kezdődő nyílt Eb-re készülve remekül játszott végig, majd a vegyes csapatban játszanak. A döntő rendkívül szoros volt, hiszen Czímer Csaba és Szalka Tamás kitűnő döntőjével majdnem behozta a vezető párt, de végül a hozott pontok megmentették Gyuláékat. Harmadik helyre befutott Kuttner György és Mráz Máté, gratulálunk nekik is. Partneremmel, Hodosi Péterrel inkább felkészülésnek tekintettük a párosversenyt, ennek ellenére csalódásként éltük meg, hogy épp lecsúsztunk a 16-os döntőről – amíg ki nem derült, hogy a 17. helyért szép különdíj jár…

A vigaszversenyt Éliás Imre barátunkról nevezték el, ahol 48 pár indult, tehát még nőtt is a teljes létszám – itt ugyanis nem csak a fő versenyről kiesettek, hanem bárki indulhatott.

Számos izgalmas partit lehetne felidézni az első két napról, én inkább egy vicceset teszek ide, Imre is biztosan jót nevetne rajtam.

A szintén kissé csalódott Marjai Péter és Szabó Csaba ellen játszottuk a legelső partit, és Csabi látta, hogy ez az 5 káró kissé bizonytalan lábakon áll ugyan, de könnyen meglehet – hacsak nem dob be egy trükköt.

A kontra gyanús kellett volna legyen: miért jelezné aduütéseit, amikor láthatóan a két major ütésén kívül semmije sincs? Nos, én csak mentem előre a csapáson, mint a nyomtatóló, és gyorsan kettőt buktam a terített felvételben – utólag már jót tudok nevetni, hogy „megettem” ezt a trükköt.

A vigaszversenyt amúgy Veljko Vujcic és Vuk Trnavac nyerte magabiztosan. Még az is belefért nekik, hogy ellenünk az utolsó cserében egy nagyon rossz partit írjanak.

A negatív kontrára a passz túlságosan optimista volt, és végül a –930-ért 6 százalékot kaptak csak. A többi partiban bizonyára jobban játszottak…

Szombaton kezdődött a kétnapos, 12 fordulós csapatverseny, melyet pünkösdhétfőn négyes döntő zárt.

Rögtön az első fordulóban a későbbi elődöntős lengyel ellenfelet kellett legyőznünk, amit az alábbi partival fordítottunk igazán a magunk javára, mivel az utolsó parti előtt 3 ponttal vezettünk…

A legtöbb meccsen 5 káró teljesült a 13 lapos fitben, illetve az erre mondott 5 kőrre még 6 kárót is vállaltak, ami elbukott.

Mi elkerültük a csapdát, hogy megkontrázzuk az 5 kárót, a treff lopásról pedig lemaradtak, amikor a partnerem a pikk hívásokba betette kézből a két magasfigurát, így Észak nem tudta megfejteni, hogy a pikk négyes kicsi, tehát treffet kellett volna hívni a pikk lopás után, –200.

Az igazi izgalmak azonban a másik asztalon voltak, ahol lengyel barátaink nem csak 6 kőrt mondtak a 6 káróra, hanem a Lightner-kontra (indulj szokatlannal, partner!) után még rekontráztak is, az ellenjáték pedig kegyetlen volt: Kemény Márk értette ugyan, hogy a partnere treffet lopna, de nem tartotta sürgősnek, hogy a valószínű ütéséből ezzel kezdjen, a szingli pikk kihívására viszont keresztbe tudták lopni ellenvonalon a partit – ráadásul a felvevő az első treff hívásba az ászt kérte, így még a treff királyt is kiadta, és ötöt bukott!

Az igen ritka 2800-as írás 21 pontot hozott nekünk, és máris az élmezőnyben találtuk magunkat, bár nem sokáig – a későbbi győztes Bridge 42 ellen nagyon kikaptunk, leginkább két pontatlan felvevőjátékom miatt, amik összesen 33 pontba kerültek, és épp 32-vel kaptunk ki.

A harmadik fordulóban könnyű ellenfél jön végre, reméltük – nos, a későbbi elődöntős, végül negyedik dán U26-os csapatot kaptuk.
Rögtön az első partiban bemondtak és megcsináltak ellenünk egy nagyszlemet.

Bátor dolog volt 1 treffel indulni a 23 pontos lappal, de az 1 káró válasz mindent megoldott, és teljesült is a 7 káró, míg a mieink csak 6 treffig jutottak, így 11 pontot kerestek a dánok.

Szerencsére egy bell gémmel és egy jobban megválasztottal (4–3-as treffben próbáltak gémet és buktak hármat, amikor a teljesülő 3 szan és az egyszer bukó, impasszos 5 káró is jobb felvétel lett volna), így végül mi nyertünk 13 ponttal.

Negyedik ellenfelünk, a Habzsák két drága hibát is elkövetett.

A 4 kőrt csak treff indulásra lehet elbuktatni, ami lehetetlen, mivel azt a színt is összeemeltük. Ugyan meghívták bátran a treff tízest, de nincs más esély, mint a bubit tenni – ha ellopják a második menetet, akkor úgyis kiadó volt abból a színből még egy. Végül szerencsésen hazaértünk, és 12 pontot kerestünk, amikor a túloldalon nem hitt a jó treffben az ellenfél.

A skót csapat következett, és egy betömött mans gémen kívül nagyot nem hibáztak, az aprókon végig mi írtunk, és megint leadott IMP nélkül zártunk, 35–0 után 22–0.
Persze a nap utolsó fordulójában sem volt könnyű dolgunk, jött a Visoft, itt szoros meccsen 4 ponttal győztünk, így maradtunk az élmezőnyben.

A második nap első meccsén a Bridge 42 talán váratlan nagy arányú vereséget szenvedett a lengyelektől, míg mi az eddig remekül álló szlovák nyílt csapattal találkoztunk.

Kemény Márk némi segítséggel hazahozta ezt a 3 szant.

Argay Zsolt pedig óvatlanul kezdett egy 5 treffet, így már nagyon jól kellett játszania a teljesítéshez.

Szlovák barátunk, Peter Belcak beszorult a kőr ásszal és a sok pikkel. A meccset 33–6-ra nyertük, és átvettük a vezetést.

Mivel az első 10 forduló svájci rendszerben zajlott, azaz mindenki csak egyszer játszhatott egy ellenféllel, néha elég fura párosítások alakultak ki, mi például az ötödik Palatinust kaptuk ellenfélül, de csak pár ponttal tudtunk nyerni.

Egy kihagyott szlemen senki sem írt, majd egy, az ellenfél által beerőltetetten kerestünk 12-t, ugyanis nem volt benne.

Zsolt megint beszorításhoz kellett folyamodjon, amikor eggyel magasabban játszottak a teljesíthetőnél.

Ezen ugyan nem kerestünk, de végül 15–12-re nyertünk, amivel maradtunk az élen, jöhetett a Galim.

Mindkét asztalon Dél négyes pikk mellékszíne dacára 2 kőrrel indult, így az Észak–Dél vonal nem találta meg a pikk felvételt. A fiúk 3 treffet így is megcsináltak, mi azonban magasabbra törtünk.

Gál Péternek gyanús volt ez a 3 szan, és ha pikk figurával indul, bizony bukunk is. Mi azonban nem tudtuk, hogy inkább treffel jött volna, amire teljesítünk, így kimenekültünk 4 káróba, ami treff indulásra meg is lett, így 6 pontot kerestünk.

Ez amúgy az egész meccs témája volt, Péter még egyszer megkontrázott minket egy 3 szanban, ez is kérdéses, hogy teljesült volna-e, de mi kimentünk megint, és megcsináltuk a 4 treffet.

Ezúttal is 6 pontot kerestünk, mert a másik asztalon nem nyitották ki a 2 kőrt, majd bele is tömték.

Márk megint nem hagyta magát, és a jó 7 pikk mentésre még 7 szant is mondott, így 13 IMP-t kerestünk, amikor Dombi Gergely kicsit pesszimistább volt.

10 ponttal nyertünk, azonban a lengyelek újra előztek, de még nem játszhattunk velük újra.

A FÉSZEK elleni sagánk kezdődött meg, először egy hibákkal teli mérkőzésen egy döntetlennel. A pontok leginkább hibákból születtek, de az eredmény miatt máris jöhetett a dán rendszer miatt a visszavágó.

Miközben a lengyelek és a Bridge 42 simán nyert és már szinte révbe ért, nekünk még kellett volna néhány pont, de simán kikaptunk: a fiúk rossz kézből játszottak egy 3 szant, ezen 11 pontot keresett az ellenfél, míg egy másik szín nélküli gémet bátran vállalt fogás nélkül egy nemesben Vikor Attila, és neki volt igaza, csak négyet lehetett lehívni.

Így jöhetett a 12. forduló, és újabb FÉSZEK-meccs, ahol végre alaposan helyben hagytuk őket. Pedig nem így indult…

Bárczy Péter erős lapjával érezte, hogy az asztal csak lopással hozhat esetleg többletütést, és aduval indult, elbuktatva a jó esélyű gémet – az egész mezőnyből (28 asztal) csak heten találták meg ezt a buktatást.

A második partiban írtunk 14-et, de ennek oka egy 800-as bukás a bell gém ellen, valamint ezen gém elbukása hozta.

A szuperbiztonsági adukezelés drága volt, jött a kőr lopás.

Erős lappal elpasszoltam egy 3 pikk kontrát, de az ellenjátékom rossz volt, nem tudtam elég adut hívni, a –730 pedig 12 pontunkba került, hátrányban maradtunk. Az apróbb partikat megint mi írtuk, majd Bárczyék kihagytak egy szlemet is.

Az 1 treff–(3 pikk)–4 treff licitet érdemes OKRC-nak játszani, ritkán fordul elő, hogy épp 4 treffet szeretnénk. Az ellenfél nem volt megbeszélve, így 5 treffnél elhalt a licit.

Az utolsó parti előtt már vezettünk, de én nem voltam benne biztos, hogy eléggé, így erőszakosan licitáltam.

A 9 pontot (nem ismert fittel) gémforsznak eladni talán merész a gyenge szannyi lappal szemben, de mivel találtam kőr csatlakozást, bemondtam ezt a jó kis bell gémet, amin újabb 9 IMP-t kerestünk, így végül második helyen kerültünk a másnapi elődöntőbe, ahova a lengyel csapat és a Bridge 42 mellett a fent említett Denmark U26 Red került még be – utóbbiak a Galimot verték az utolsó fordulóban a bejutásért.

A hétfői párosítást a szabályok szerint választás döntötte el, Kemény Gyuriék az ifjú dánokat válsztották, így nekünk maradt a Polish Gamblers.

Lássunk pár partit az elődöntőből.

Indulóerős kizáró közbeszólás? Három asztalon megpróbálták, egyedül a dán Dél vállalt 1 pikket, így a 4 kőrt írták fel az ellenfelek. Hodosi Péter 3 szant mondott, míg a másik két Nyugat kivárt és passzolt. A dán Kelet nyitott és 800-at írt, míg Argay Zsolt lengyel ellenfele azóta is vár a kontrára.

Mi 6-ot írtunk, míg a dánok 9 pontot kerestek.

Kemény Márk szép felvevőjátéka is kellett, hogy teljesítse ezt a kontrázott töredéket.

Az ellenfél kicsit pechesen a káró dámával kezdett, ezután már elvehetetlen volt a 4 treff – a végén szégyenszemre a kizáró partner hozott két ütést, mégis teljesült a kontrázott töredék.

Ahol hagyták a 3 kőrt, írtak 200-at, de senki sem 3 szannal nyitott, ami az egyetlen benne lévő felvétel volt, hanem 4 treffet csináltak a 3 pikk után.

Szépen teljesítette ezt a 4 kőrt a dán Daniel Brandgaard.

A szokatlan 2 szan közbeszólás és nem pikk indulás után Észak lapja nyitott könyv volt, így amikor az ellenfél kihagyta az első kőrt, akkor nem aduzott tovább, hanem lelopta a negyedik menet pikket – 12 pontot keresve a partin, hozzánk hasonlóan, hiszen Hodosi Péter ellen a kis káró indulás kevésbé volt hatékony.

Az ellenfél licitje és egy hasznos konvenció (Lackwood) segített bemondani ezt a szlemet.

Miután az ellenfél (ráadásul bellben) 4 káróig küzdött, felsejlett a partner rövid kárója, így az 5 kőrrel azt kérdeztem: vajon kiáll két káró? A válaszok erre a következők: ha 6-ra emel, az pontosan másodmenet fogást ígér, míg a többi licit ászválasz, amihez elsőmenet fogás csatlakozik, és a sikén az adott színben ásznak számít. (Ha nem fogná a kárót, passzolna.) A 6 kőr persze nem triviális játék, azt terveztem, hogy beteszem a kőr királyt, ha nem jön semmi a második menetben, de jött a tízes, tehát impasszolni is lehetett. A fiaink nem szóltak közbe az egyenletes lappal kárót ígérve, így a lengyelekben nem merült fel a szlem lehetősége.

Rajtunk kívül a dánok mondtak még szlemet, és írtak 10 pontot.

Mindkét meccsen csapdába csalták Északot a magyarok.

A lengyel játékos azt hitte, lopjuk a gémjét, és nyitott – 5 kontrázott bukással később rájött, hogy nem kellett volna.

A dánok a 3 kőrt is kinyitották, így „csak” 1100-at buktak. Az így szerzett 15 IMP sokat ért, ugyanis a meccset 12 ponttal nyerték Trenka Péterék.
A mi mérkőzésünkön minden kedvünkre alakult, hiszen végül 73–18-ra nyertünk.

A döntőben tehát létrejött a duplán is házidöntő: egyrészt Kemény Gyuri saját fia, Kemény Márk ellen játszhatott (ráadásul a screen azonos oldalán is ültek), míg mi Hodosi Péterrel szintén „családon”, azaz csapaton belül vagyunk, hiszen Kemény–Trenkával játszunk a nyílt Eb-n.

Időközben véget ért az IMP-vigaszverseny, ahol pedig a család harmadik tagja, Gyuri felesége és Márk anyukája, Hegedüs Orsolya nyert Talyigás Péter oldalán (ők a vegyescsapaton indulnak Strasbourgban).

A döntőről kevés pozitívat tudnék írni saját szempontból, mert az ellenfél jobban és pontosabban is játszott, de egy saját szép partit mégis megemlítek.

Egy apró megingás kellett csak, hogy ezt az éles gémet hazavigyem, és picit szorosabbá tegyem a meccset. A sok kihagyott, valamint elbukott gém mindkét asztalon megbosszulta magát.

Meg kell dicsérnem partneremet, Hodosi Pétert, aki nagyon szép, intuitív indító kijátszásával megizzasztotta Szalka Tamást.

A felvevő 1–4–4–4 elosztása ismert volt, így logikusnak tűnt a pikk indulás, és Péter a pikk királyt hívta az első ütésben! Bár a gémet ez után sem lehet elbuktatni, az indulás mindenképp dicsérendő.

Végül pedig: még a két utolsó partiban is benne volt a győzelem…

Mindkét asztalon a második helyen Nyugat 4 kőrrel indult bell-mans szkórhelyzetben, ami azért elég jó lap… Nálunk azonban még van 4 treff (erős 4 kőr) indulás is, így nagyot kellett volna álmodnom, hogy írhassunk 13-at, míg az utolsó partiban is „csak” szlemet kellett volna mondjon ifjú párosunk, azonban valahol eltévedt a licit, és 6 káró helyett 5 pikkben landoltak – ez nem volt nagy öröm, +13 helyett –14 IMP.

Mivel Czímer Csabáék 5 káróig jutottak csak, ezen is kereshettünk volna 13-at, ez összesen 40, és 38-cal veszítettünk… Szóval szoros volt! A harmadik helyért a lengyel csapat 9 ponttal legyűrte a dán fiatalokat, és megszerezte a bronzérmet.

Gratulálunk a győzteseknek és helyezetteknek:
1. Bridge 42 (Kemény György–Trenka Péter, Czímer Csaba–Szalka Tamás)
2. Gulyás (Argay Zsolt–Kemény Márk, Hodosi Péter–Gulyás Dániel)
3. Polish Gamblers (Brogucki–Walczyk, Dudzik–Klis)
4. Denmark U26 Red (Rolf-Larsen–Brandgaard, Pedersen–Jacobsen)

Jövőre ugyanitt találkozunk!